Elmaradt a veszprémi bravúr

Nem sikerült megkoronáznia eddigi diadalmas produkcióját a BL-döntő visszavágóján szombaton, Magdeburgban a Fotex-Veszprémnek. A magyar bajnok a hazai 23-21-es győzelmet követően Németországban 30-25-re kikapott, így a legértékesebb európai trófeát a Magdeburg hódította el.

-KÉZILABDA-
Emlegethetnénk a balszerencsét, hiszen az esztendő legfontosabb meccsét hazai pályán játszani nagy előny, márpedig a kupamérkőzések íratlan szabályai szerint minden csapat arra vágyik, hogy a visszavágót játszhassa otthon. Fortuna tehát ennyiben a Magdeburghoz volt kegyes, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor megy a veszprémiek szekere, akkor mindegy volt, hol kezdenek, amikor pedig akadozik a gépezet, akkor csak mellébeszélés a szerencse emlegetése.
Mert kétségtelen, hogyha a nagy öreg, az egyszerűen csak „Papának” nevezett 41 éves horvát olimpiai bajnok, Saracevic Veszprémben, az utolsó másodpercben bedobja a hétméterest, akkor háromgólos előnnyel érkezik Magdeburgba a Veszprém, és jobb az esélye a kupa elhódítására. Mert lehet, hogy ha a visszavágón 28-25-nél egy perccel a vége előtt a francia játékvezetők Abati gyenge lövése után nem adják vissza a labdát a Magdeburgnak – közben emberelőnyhöz juttatva az ellenfelet –, akkor minden megfordulhatott volna, ám mindezek fölemlegetése önbecsapás lenne.
Az az igazság ugyanis, hogy az idény közben bravúrt bravúrra halmozó bakonyi gárda éppen a BL-döntőre fáradt el, s bár mindenkiben égett a tűz, hiszen a hőn áhított trófeát ebből a csapatból még senkinek nem sikerült elhódítania, a hosszú szezon fáradalmai a legfontosabb pillanatokban kiütköztek a játékosokon. Ezt tapasztalhattuk az első mérkőzésen Veszprémben is, s ez tükröződött a visszavágón is.
Borzasztóan kezdett idegenben a magyar bajnok, a kétgólos előny három perc alatt tovatűnt, már a mérkőzés elején, 3-0-nál a magdeburgiak álltak jobban öszszesítésben. A csapat horvát edzője, Zdravko Zovko villámgyors kapuscseréje segített, és a Sterbik helyére beállt Fazekas bravúrjait követően fokozatosan felzárkózott a Veszprém. 7-7-nél ismét jobban állt a magyar csapat, ám ekkor – miként később is, a kellő pillanatokban – a francia játékvezetők rendre besegítettek. No, nem túl durván, csupán annyira, hogy a kétséges helyzetekben rendre a német együttes javára döntöttek. Így került a Magdeburg az első félidő végén kettős emberelőnybe, ekkor húzott el öt góllal, ami később döntőnek bizonyult.
A 15-10-es előnyt a fordulás után folyamatosan tartotta a hazai csapat, négy-öt góllal rendre vezetett, és érezhetően bátrabban játszott. Hiába jöttek ki a veszprémiek kettős emberfogásra, hiába próbálkoztak támadásban meglepő egyéni akciókkal, a különbséget csak a hajrában sikerült csökkenteniük.
Valóban felcsillant a remény 28-25-nél, a korábbi BL-mérkőzések hőse, Sterbik ismét bemutatott néhány káprázatos védést, ám a hajszálnyi különbség maradt a két csapat között. Az elrontott német akciót visszafújták a bírók, Csoknyait kiállították, az izlandi Stefansson pedig belőtte a mérkőzéslabdát (29-25). Annak már nem volt különösebb jelentősége, hogy az ellenakciónál Dzomba hibázott, így Peronicsics állította be a végeredményt (30-25).
A mérkőzést követően ugyan kissé csalódott volt minden veszprémi, hiszen 51-48-as összesítéssel a Magdeburg ért célba, ám mégis büszkék lehetnek idei menetelésükre, hiszen a klub több mint két évtizedes történetének legfényesebb diadalához álltak közel. A Veszprém ugyan 1992-ben már elhódította a KEK-serleget, ám a Bajnokok Ligája bevezetése óta magyar csapat ilyen magasra még nem jutott ebben a kupasorozatban. Most legfeljebb az lehet a kérdés, hogy megismételhető-e rövid időn belül ez a bravúr, Saracevic, a Papa ugyanis visszavonulását fontolgatja, márpedig az ő klasszisát nehéz lesz pótolni Veszprémben.