Németh Miklós is korteskedik

Németh Miklós is csatasorba állt. A 2005-ös szabadtéri atlétikai világbajnokság helyszínét a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vasárnap Nairobiban választja ki; a rendezésre Berlin, Brüsszel, Helsinki, Moszkva és Róma mellett Budapest is pályázott. A magyar küldöttségnek a sportág két legutóbbi olimpiai bajnoka, az 1976-ban gerelyhajításban győztes Németh Miklós és az 1996-ban kalapácsvetésben első Kiss Balázs is tagja lesz.

A montreali olimpián világcsúccsal győztes Németh Miklós szerepvállalása azért kisebb meglepetés, mert megunván a szélmalomharcot, 1993 óta nem vállalt tisztséget a sportágban.
– A szabadtéri világbajnokság megrendezése kifejezetten jó ügy, ezért személyes részvételemmel is szívesen támogatom – magyarázza Németh. – A vb lebonyolítása ugyanis nemcsak Magyarország hírnevét növeli a világban, hanem az atlétikát is népszerűsíti itthon, ami szintén nagyon fontos. A sikeres budapesti rendezésre garanciát jelenthet, hogy az elmúlt években hazánk olyan versenyeknek adott otthont hibátlanul, mint az 1998-as Európa-bajnokság és a tavalyi ifjúsági világbajnokság.
– Budapest nagyon erős mezőnyben indul. Hogyan ítéli meg a magyar főváros esélyét?
– A pályázat olyan, mint egy verseny: ha nem indulunk el, nem is nyerhetünk. Hátrányunk lehet ugyanakkor, hogy például a német, az orosz és az olasz atlétika élmezőnye erősebb, mint a miénk, de azt csak találgatni lehet, milyen szempontok alapján döntenek majd a rendezésről. Jósolni nem szeretnék, de megítélésem szerint nem vagyunk esélytelenebbek az ellenfeleinknél.
– Az elmúlt évtizedben elszakadt az atlétikától, üzletember lett.
– A sporttól nem távolodtam el, mert a Németh és Társa Kft. profilja az atlétikai műanyag pályák építése is. Mi készítettük a budapesti Európa-bajnokságra és a debreceni világbajnokságra a pálya műanyag borítását, s a viszszajelzések szerint jó munkát végeztünk. Ezenkívül műfüves labdarúgópályákat is építetünk, például a Ferencvárosnak és az Újpestnek.
– Tavaly betegeskedett, most hogy van?
– Köszönöm, megfelelően. Csak jobban kell vigyáznom magamra.
– Régi szerelme, a gerelyhajítás viszont gyengélkedik hazánkban, férfi versenyzőink jelentősen lemaradtak a nemzetközi élmezőnytől.
– Éppen a napokban, egy baráti társaságban beszélgettünk arról, hogy a hetvenes évek végén volt olyan szezon, amikor a világranglista első tíz helyezettje között öt magyar gerelyhajító volt. Sajnos, azóta folyamatosan szűkült a hazai élmezőny. A sport ugyan az elmúlt években több támogatást kapott, de véleményem szerint az elosztási rendszeren javítani kell, mert a klubok nehéz anyagi helyzetben vannak. A fejlődés egyik feltétele az lehetne, ha legalább egy tucat tehetséges gerelyhajító versengene itthon, közülük aztán kinőhetne egy-két világklasszis.
– Az anyagiak mellett gerelyhajításban az olyan szakember is hiányzik, mint például a szombathelyi Németh Pál, aki évtizedek óta nemzetközi szintű kalapácsvetőket nevel.
– Valóban akadnak még a magyar atlétikában szent őrültek, akik minden nehézségek ellenére világklasszisokat nevelnek. Minden elismerésem az övék, de az ideális az lenne, ha az edzőket úgy megbecsülnék anyagilag, hogy megmaradjanak a sportágnak.
– Nem bánta meg, hogy eredményes sportpályafutása után nem lett – ahogy fogalmazott – szent őrült?
– Szent ugyan nem lettem, de őrült igen, mert üzletemberként több olyan vállalkozásom volt, amelybe csak a sportág szeretete miatt vágtam bele. Ilyen volt például az új gerely, amelyet a nulláról indulva terveztünk, és kezdtünk el gyártani. Az érzelem ugyan nagyon fontos a sportban, de az atlétika az elmúlt évtizedekben olyannyira profi sportág lett, hogy csak rájuk építeni képtelenség. Éppen ezért profi vezetőkre, edzőkre és versenyzőkre van szükség hazánkban is ahhoz, hogy ez a csodálatos sportág az új évszázadban eredményesebb legyen nálunk.