Súlyos áldozat a női kardért

A vívásban nagyhatalomnak számító országok szakemberei, versenyzői megdöbbenve, keserűen vették tudomásul, hogy a 2004-es athéni olimpián a férfi kardban és a női tőrben nem rendeznek csapatversenyt. Ráadásul az egyéni viadalokon nemzetenként az eddigi három helyett csak két-két vívó indulhat. A Nemzetközi Vívószövetség hét végi döntése a magyar vívósportot különösen hátrányosan érinti, mert a férfi kardvívás a legeredményesebb szakágunk.

-VÍVÁS-
Leegyszerűsítve a problémát: a nagy vitát kiváltó döntésről a nők tehetnek, mert évtizedekig csak a férfiak csatázhattak karddal a páston, a hölgyek csak tőrrel, majd a nyolcvanas évektől párbajtőrrel viaskodhattak. Valószínűleg a nemzetközi szövetség az első hibát akkor követte el, amikor egy évtizede engedélyezte a női kardvívást is, amely szakmailag teljesen alaptalanul a 2004-es olimpia műsorára felkerült. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a vívásban nem nőhet a résztvevő versenyzők létszáma a nyári játékon, ezért az antalyai rendkívüli kongresszuson a tagországok két hagyományos csapatversenyt áldoztak fel a női kardvívás műsorra kerülése miatt.
Ezt a határozatot azért nem lehet minősíteni, ugyanis a sportág vezetése nem a szakmai szempontokat vette figyelembe, hanem rendhagyó módon sorsolással döntötte el, hogy a tizenkét versenyszám közül melyik kettőben nem rendeznek csapatversenyt Athénban. Fortuna a férfi kardvívásnak nem kedvezett, amelyben 1908 óta küzdenek az együttesek olimpiai érmekért, a magyar válogatottak eddig 10 arany- , 3 ezüst- és 2 bronzérmet nyertek. A női tőrcsapat 1960 óta szerepel az ötkarikás játékok műsorán, vívónőink 1964-ben aranyérmesek lettek, emellett 3 ezüst- és 3 bronzérmet is szereztek.
Az olimpiai bajnok vívó Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke nagyon diplomatikusan fogalmazott, amikor úgy nyilatkozott: „Miután ezt a nehezen minősíthető döntést nem egy ember, hanem egy testület hozta, a demokrácia szellemében kénytelenek vagyunk elfogadni. Nagyon sajnálatos, hogy két sikeres magyar versenyszámot töröltek az athéni olimpia műsorából. Muszáj alkalmazkodni a döntéshez, ezért meg kell próbálni a női kardvívásban a lehető legjobban felkészülni.”
Edzőink, versenyzőink joggal háborodtak fel azon példátlan módszeren, hogy a nemzetközi szövetség egy rendkívül fontos kérdést sorsolással döntött el. A vívás azonban nem véletlenül jutott idáig. A konzervatív sportág korszerűsítésére az elmúlt évtizedekben több kísérlet történt, de az egyik sem vált be, így a vívás a közönség és a televízió számára nem lett jobban eladható. Ez az egyik oka annak, hogy a NOB folyamatosan szűkíti a vívók létszámát. Hazánkban ugyan véteknek számít ilyet leírni, de ennek a sikeres magyar sportágnak a népszerűsége az elmúlt időszakban nem nőtt, mert a versenyeket igazából csak a hozzáértők tudják élvezni. Ez persze nem menti fel a nemzetközi szövetséget a rossz határozatok miatt, amelyeket betetőzött a mostani döntés, de a szakembereknek el kellene gondolkodni azon, hogy a huszonegyedik században csak egy látványosabb, érthetőbb vívásnak lehet biztos jövője.