Titi, a nyugdíjas karmester

Minden statisztikánál többet mond, hogy a hatvanas években még a zöld-fehér színeket mindenek fölé helyező ferencvárosi szurkolók is elismerték az Újpesti Dózsa karmesterének, Göröcs Jánosnak briliáns technikáját. Titi tanár volt a pályán, jobbösszekötőként, majd irányító középpályásként 362 bajnoki találkozón 109 gólt lőtt. A 63 esztendős újpesti legenda télen Budapesten, nyáron a Balaton mellett él.

- Labdarúgás -

Már tíz esztendeje nyugdíjas. Hogyan viseli a nyugodt életet?
– Soha rosszabb ne legyen – válaszolja Göröcs János. – Bár a napjaim elég egyhangúak. A délelőtt kellemesebb, mert egy vendéglőben találkozom a barátaimmal, Szusza Ferenccel, Várhidi Pállal, jól elbeszélgetünk, természetesen legtöbbször a futball a téma. Aztán következik az ebéd, a délutánjaim pedig már tényleg túl nyugodtak, azt is mondhatnám, unalmasak. Habár, amióta Magyarországon is van televíziós sportcsatorna, jobban telik az idő. Tegnap is vagy öt mérkőzést megnéztem.
– Ezek szerint a labdarúgást nem lehet megunni?
– Nekem nagyobb élvezetet jelent egy Bajnokok Ligája-mérkőzés, mint a legjobb film.
– Akkor ön biztosan tudja, mi az oka, hogy a Bajnokok Ligájában mintha más sportágat játszanának, mint amit itthon látunk.
– Nem tudom, mit rontottunk el, de valamit nagyon, az biztos. A Real Madrid–Bayern München mérkőzésen például olyan nagy volt az iram, hogy a mi játékosaink a felét sem tudnák produkálni. A ZTE–Újpest meccsen feltűnt, hogy noha a pályán lévők rengeteget futottak, de közben olyan sokszor hibáztak, hogy emiatt nem alakulhatott ki folyamatos, látványos játék. Kétségtelen, egy-egy külföldi meccs nagyobb élményt jelent számomra, mint az itthoniak, mégis szívesen nézek meg hazai találkozókat. Talán, mert idealista vagyok… Ha mi nem hiszünk a magyar labdarúgásban, akkor a régen várt előrelépésre még remény sincs.
– Volt csapata, az Újpest mérkőzéseire rendszeresen kijár. Mi a véleménye a télen külföldi labdarúgókkal megerősített együttesről?
– Az, hogy az Újpest tavasszal felemás teljesítményt nyújt. A Tatabánya elleni Magyar Kupa-elődöntő például borzasztó volt, három nappal később viszont egy hazai viszonylatban jó meccsen úgy nyert az Újpest két góllal a bajnokjelölt MTK ellen, hogy legalább nyolc gólhelyzete volt.
– A klubhűség mintaképe, hiszen tizenöt évig játszott Újpesten. Nem bánta meg, hogy ennyire kitartó volt?
– Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Azóta sokat változott a világ. Ma, ha valakinek csak egy forinttal többet ígérnek másutt, akkor oda igazol. Ez még nem lenne baj, ha a magasabb jövedelemmel a színvonal is emelkedne. Én sohasem jöttem volna el az Újpesttől, de hetvenegyben, amikor megsérültem, a klub nem tudott edzőként alkalmazni. Így kerültem Tatabányára, ahová Lakat Karcsi bácsi hívott. Később a sérülésem kiújult, így 1974-ben végleg abba kellett hagynom a labdarúgást. Viszszatértem Újpestre, s akkor már elkezdhettem edzősködni.
– Tizenegy év múlva, 1985-ben lett az első csapat mestere. Két sikeres idény után, 1988-ban dicstelenül távozott.
– Úgy gondolom, nem nekem kell bizonygatnom, hogy az edzői munka eredményessége mennyire összefügg a játékoskeret erősségével. Az viszont sok év múltával is fáj, hogy pénzhiány miatt nem sikerült a csapatot megerősíteni, ezért – két sikeres idény után – egy vereségsorozat után kellett felállnom a kispadról. Akkor nem gondoltam arra, hogy soha többé nem leszek edző itthon.
– Nagyon hosszú ideig, nyolc évig dolgozott Kuvaitban. Ezt száműzetésnek tekintette?
– Á, dehogy. Életem egyik legszebb nyolc éve volt. A nagy meleget és a port ugyan nem tudtam megszokni, de a magyar kolónia remek társaság volt, ezért jól éreztem magam. Ráadásul még pénzt is lehetett keresni. Fogalmam sincs, miből élnék most, ha akkor nem tartalékolok.
– Amikor az elmúlt héten hiába kerestem, azt mondták, lehet, hogy már leköltözött Alsóörsre.
– Alig várom, hogy jó idő legyen, s már megyek is. A lányom és a két unokám ugyanis ott lakik, így egész nyáron velük lehetek. Vár a kertem, sövényt vágok, füvet nyírok. Dolgozom. Élvezem az életet.



Göröcs János. Született: 1939. május 8. Klubjai játékosként: Jutagyár (1949–51), Bp. Vasas Izzó (1951–57), Ú. Dózsa (1957–72), Tatabánya (1972–74). Edzőként: Ú. Dózsa (1974–76; 1985– 88), Kuvait (1976–84), Irán (1991– 92). Eredményei, játékosként, világbajnokság: 5. (Chile, 1962). Olimpia: 3. (1960, Róma). Európa-bajnokság: negyeddöntő (1968). KEK: elődöntő (1961–62). VVK: 2. (1968–69), negyeddöntő (1963–64; 1965–66). KK: 1. (1972– 73; 1973-74). NB I.: 1. (1959-60; 1969; 1970 tavasz; 1970-71; 1971–72), 2. (1961–62; 1967; 1968) 3. (1962–63; 1965). MNK: 1. (1969; 1970–71), elődöntő (1971–72). Válogatottság: 62 (19 gól). Edzőként, NB I: 2. (1986–87); 3. (1987–88). MNK: 1. (1986–87).