Titi, a nyugdíjas karmester

Minden statisztikánál többet mond, hogy a hatvanas években még a zöld-fehér színeket mindenek fölé helyező ferencvárosi szurkolók is elismerték az Újpesti Dózsa karmesterének, Göröcs Jánosnak briliáns technikáját. Titi tanár volt a pályán, jobbösszekötőként, majd irányító középpályásként 362 bajnoki találkozón 109 gólt lőtt. A 63 esztendős újpesti legenda télen Budapesten, nyáron a Balaton mellett él.

Salánki Miklós
2002. 04. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

- Labdarúgás -

Már tíz esztendeje nyugdíjas. Hogyan viseli a nyugodt életet?
– Soha rosszabb ne legyen – válaszolja Göröcs János. – Bár a napjaim elég egyhangúak. A délelőtt kellemesebb, mert egy vendéglőben találkozom a barátaimmal, Szusza Ferenccel, Várhidi Pállal, jól elbeszélgetünk, természetesen legtöbbször a futball a téma. Aztán következik az ebéd, a délutánjaim pedig már tényleg túl nyugodtak, azt is mondhatnám, unalmasak. Habár, amióta Magyarországon is van televíziós sportcsatorna, jobban telik az idő. Tegnap is vagy öt mérkőzést megnéztem.
– Ezek szerint a labdarúgást nem lehet megunni?
– Nekem nagyobb élvezetet jelent egy Bajnokok Ligája-mérkőzés, mint a legjobb film.
– Akkor ön biztosan tudja, mi az oka, hogy a Bajnokok Ligájában mintha más sportágat játszanának, mint amit itthon látunk.
– Nem tudom, mit rontottunk el, de valamit nagyon, az biztos. A Real Madrid–Bayern München mérkőzésen például olyan nagy volt az iram, hogy a mi játékosaink a felét sem tudnák produkálni. A ZTE–Újpest meccsen feltűnt, hogy noha a pályán lévők rengeteget futottak, de közben olyan sokszor hibáztak, hogy emiatt nem alakulhatott ki folyamatos, látványos játék. Kétségtelen, egy-egy külföldi meccs nagyobb élményt jelent számomra, mint az itthoniak, mégis szívesen nézek meg hazai találkozókat. Talán, mert idealista vagyok… Ha mi nem hiszünk a magyar labdarúgásban, akkor a régen várt előrelépésre még remény sincs.
– Volt csapata, az Újpest mérkőzéseire rendszeresen kijár. Mi a véleménye a télen külföldi labdarúgókkal megerősített együttesről?
– Az, hogy az Újpest tavasszal felemás teljesítményt nyújt. A Tatabánya elleni Magyar Kupa-elődöntő például borzasztó volt, három nappal később viszont egy hazai viszonylatban jó meccsen úgy nyert az Újpest két góllal a bajnokjelölt MTK ellen, hogy legalább nyolc gólhelyzete volt.
– A klubhűség mintaképe, hiszen tizenöt évig játszott Újpesten. Nem bánta meg, hogy ennyire kitartó volt?
– Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Azóta sokat változott a világ. Ma, ha valakinek csak egy forinttal többet ígérnek másutt, akkor oda igazol. Ez még nem lenne baj, ha a magasabb jövedelemmel a színvonal is emelkedne. Én sohasem jöttem volna el az Újpesttől, de hetvenegyben, amikor megsérültem, a klub nem tudott edzőként alkalmazni. Így kerültem Tatabányára, ahová Lakat Karcsi bácsi hívott. Később a sérülésem kiújult, így 1974-ben végleg abba kellett hagynom a labdarúgást. Viszszatértem Újpestre, s akkor már elkezdhettem edzősködni.
– Tizenegy év múlva, 1985-ben lett az első csapat mestere. Két sikeres idény után, 1988-ban dicstelenül távozott.
– Úgy gondolom, nem nekem kell bizonygatnom, hogy az edzői munka eredményessége mennyire összefügg a játékoskeret erősségével. Az viszont sok év múltával is fáj, hogy pénzhiány miatt nem sikerült a csapatot megerősíteni, ezért – két sikeres idény után – egy vereségsorozat után kellett felállnom a kispadról. Akkor nem gondoltam arra, hogy soha többé nem leszek edző itthon.
– Nagyon hosszú ideig, nyolc évig dolgozott Kuvaitban. Ezt száműzetésnek tekintette?
– Á, dehogy. Életem egyik legszebb nyolc éve volt. A nagy meleget és a port ugyan nem tudtam megszokni, de a magyar kolónia remek társaság volt, ezért jól éreztem magam. Ráadásul még pénzt is lehetett keresni. Fogalmam sincs, miből élnék most, ha akkor nem tartalékolok.
– Amikor az elmúlt héten hiába kerestem, azt mondták, lehet, hogy már leköltözött Alsóörsre.
– Alig várom, hogy jó idő legyen, s már megyek is. A lányom és a két unokám ugyanis ott lakik, így egész nyáron velük lehetek. Vár a kertem, sövényt vágok, füvet nyírok. Dolgozom. Élvezem az életet.



Göröcs János. Született: 1939. május 8. Klubjai játékosként: Jutagyár (1949–51), Bp. Vasas Izzó (1951–57), Ú. Dózsa (1957–72), Tatabánya (1972–74). Edzőként: Ú. Dózsa (1974–76; 1985– 88), Kuvait (1976–84), Irán (1991– 92). Eredményei, játékosként, világbajnokság: 5. (Chile, 1962). Olimpia: 3. (1960, Róma). Európa-bajnokság: negyeddöntő (1968). KEK: elődöntő (1961–62). VVK: 2. (1968–69), negyeddöntő (1963–64; 1965–66). KK: 1. (1972– 73; 1973-74). NB I.: 1. (1959-60; 1969; 1970 tavasz; 1970-71; 1971–72), 2. (1961–62; 1967; 1968) 3. (1962–63; 1965). MNK: 1. (1969; 1970–71), elődöntő (1971–72). Válogatottság: 62 (19 gól). Edzőként, NB I: 2. (1986–87); 3. (1987–88). MNK: 1. (1986–87).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.