Nem érdekli a népszerűség

Veres Zoltán Besenyei Péter mellett Magyarország legismertebb sportrepülője. A 39 éves oktató- és berepülőpilóta, a repülés igazságügyi szakértője, csapat-világbajnoki bronzérmes, kötött géposztályban Európa-bajnok sportoló 1982-ben kezdte a pályát, repülőmérnöki diplomáját négy évvel később szerezte meg. Ma főállásban a Malév Boeing 737-es gépein teljesít szolgálatot. Amikor a kezdetekről kérdezik, úgy fogalmaz: mindig erős volt benne a természet szeretete, s talán a repülés is ennek a vonzódásnak a kifejeződése.

-MŰREPÜLÉS-
Ma, csaknem húszévnyi repülés után is állítja, hogy az élményt, ami odafönn várja az embert, nem lehet megunni. „Azokat az ismereteket, amelyeket elméletben a meteorológiai, földrajzi fakultásokon, szakkönyvekből sajátíthat el az ember, minden alkalommal testközelből élhetem át” – magyarázza.
„A földfelszín megfigyelése több tízezer láb magasságból, a felhőfajták tanulmányozása vagy egy zivatar kialakulása minden alkalommal új élményt tartogat. A természet erőinek – mondjuk egy villámkisülésnek – a megtapasztalása a jelenség közelében borzongással teli, csodálatos élmény.”
Jóllehet Veres Zoltán évi harmincnapos szabadságát szinte teljes egészében a műrepülésre áldozza, ez csak arra elég, hogy évente egy-egy kiemelkedő világversenyre, legfeljebb tucatnyi külföldi és hazai bemutatóra eljusson.
„Főállásom van, tehát a szó szoros értelmében nem vagyok profi, de úgy gondolom, hogy úgymond lelkes amatőrként egész szép eredményeket sikerült elérnem a sportágban. Tudom, hogy nem én vagyok Magyarország első számú műrepülő pilótája, de ez nem okoz gondot számomra.”
Amire sportolóként nem nagyon jut ideje, az az önmenedzselés. Igaz, ezt bizonyos szempontból nem is nagyon bánja.
„Utasszállító repülőgép pilótája vagyok, és ez majdnem teljes embert kíván. A versenyzés úgyszintén. Emellett kellene még magamat is menedzselnem – ez már nehezen fér bele. A mai világban technikai sportot világszínvonalon csak komoly támogatóval, szponzorral lehet elképzelni. Szerencsésnek érzem magam, hogy jelenlegi támogatómmal, a Mollal már ötödik éve működünk együtt, és bár az évek változó eredményeket hoznak, kitartunk egymás mellett. Ez a stabil háttér így a tavalyi évre összetett Eb-arannyá érhetett. Persze kellett hozzá a Magyar Repülőszövetség szakmai segítsége is.”
„A műrepülés számomra kedvtelés, öröm, de nem életcél – folytatja. – Addig csinálom, amíg úgymond csípőből, erőlködés nélkül megy, illetve ameddig a szervezetem bírja. Hogy ehhez a ponthoz mikor érek el, azt nem tudom, az azonban biztos, hogy az amerikai Henry Haigh például 64 éves korában még versenyzett.”
A műrepülő pilótáknak a mindenki által sokszor látott és megcsodált akrobatikus elemek gyakorlása közben gyakran kell a nehézségi erő tíz-tizenkétszeresét kibírniuk, ám Veres Zoltán állítja, neki 39 évesen, több mint nyolcezer óra repülés után sem fáj egyetlen porcikája sem a repüléstől. Már ami a maradandó fájdalmakat illeti.
„Talán viccesen hangzik, de ha izomlázról kellene beszélnem, akkor a szemem jut eszembe. A holtidény után, amikor az ember először ül vissza a sportgépbe, valóban újra hozzá kell szoktatnia a szemizmait a nagy terheléshez. Ilyenkor jó ideig szúró fájdalmat érzek, amikor forgatom a szemgolyómat, olyasmi ez, mint a kötőhártya-gyulladás.”
Ami a közelebbi jövőt, azaz az idei évet illeti, Veres Zoltán legfontosabb terve az, hogy részt vehessen a világbajnokságon.
„A vébé augusztusban lesz Szlovéniában, ezenkívül néhány hazai és külföldi bemutató szerepel az előzetes programomban. Többek között szeretnék eljutni két szlovákiai és két egyesült államokbeli airshow-ra is. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert van egy speciális amerikai airshow-pilóta-jogosítványom, amelynek nincs alsó magassági korlátja. Ezt pedig csak úgy lehet érvényben tartani, hogy az ember részt vesz egy ottani műrepülő-bemutatón, és újra vizsgázik.”
Újdonság a korábbiakhoz képest, hogy Veres Zoltán megvált jól megszokott SZU 26-osától, s 2002-ben már a szintén a Szuhoj három korábbi vezető mérnöke által tervezett SP 91-es típussal láthatja a közönség.
„Egyelőre még csak a berepüléseknél tartok, sok idő kell ahhoz, hogy igazán jól megismerjem. Mindenesetre eddig elégedett vagyok vele” – mondja az új gépmadárról.

Veres Zoltán sportolói névkártyája
1986 óta foglalkozik műrepüléssel, 1988-tól a motoros műrepülő-válogatott keret tagja, 1995 és 1998 között a műrepülő-válogatott csapatkapitánya; a Nemzetközi Műrepülő-szövetségnél (CIVA) Magyarország diplomáciai képviselője 2001-ig;
1992-ben a Csehszlovákiában rendezett Mesterek Tornájának bajnoka;
1993-ban az angol bajnokságon ezüstérmes;
1994-ben a debreceni műrepülő-világbajnokságon csapatban bronzérmes;
1995-ben a Breitling Világkupa meghívottja a világ tizenkét legjobb műrepülője között;
1999-ben és 2000-ben két neves amerikai repülőnapra kap meghívást egyetlen európaiként, ahol olyan világhírességekkel szerepel együtt, mint a Thunderbirds vagy az Iron Eagles;
2001-ben kötött géposztályban összetett Európa-bajnok.