- LABDARÚGÁS -
Június utolsó hétvégéje, a világbajnokság utolsó két játéknapja, az utolsó két mérkőzés. Akik eljutottak eddig, akik átverekedték magukat a kőkemény akadályokon, azok már mindenképpen nyertek. Nyertek, de innen bukni, itt veszíteni talán a legnagyobb csalódást, a legmélyebb szomorúságot jelenti. Pedig két válogatottra ez a sors várt ezen a júniusi hétvégén. Mert a játék már csak ilyen…
Szombatra Tegu városa lett a világ labdarúgásának a fővárosa. A hatvanezres stadionban rendezték meg a „csalódottak csatáját”, bár ez az ő esetükben nem igazán helytálló megfogalmazás. Sem a török, sem a koreai válogatott tagjai nem gondolhatták egy hónapja, hogy a világbajnokság utolsó előtti játéknapján is úgy ébrednek majd, hogy van még dolguk. Pedig volt, s nem is kevés. A stadion gyepén azt kellett eldönteniük, hogy otthon, Ázsiában marad-e a bronzérem, vagy pedig a töröké lesz.
Az övék lett… S erre már a mérkőzés 11. másodpercében nagyobb volt az esélyük, mint a hazaiaknak. Ennyi idő kellett mindössze a sokat kritizált Hakan Sükürnek, hogy Ho Mjung Bo kapitális hibája után ballal Li Von Dzse hálójába találjon. A világbajnokságok történetének leggyorsabb gólja után olyan csend ült a tegui stadionra, mintha csak gyászszertartáson vennének részt a nézők. A remények újjáéledésére azonban tíz percet sem kellett várni. A 9. percben Li Eul Jong olyan gólt lőtt, amilyenhez hasonlót már nem várhat magától a pályafutása során. Szabadrúgásból, húszról, ballal úgy csavart a bal felsőbe, hogy azt a labdát ember nem érhette el. Még Rüstü sem, pedig nyújtózkodott szegény…
S hogy ne költözzék unalom a szektorokba, az élet tovább pezsgett, s ezúttal egy másik török csatár érkezett. A „gyerek”, Ilhan talált a kapuba, miután Hakan Sükür szenzációs passzal szolgálta ki őt. A dél-koreaiakat a sok kritika után megvédendő, írjuk le, hogy a török támadás elején, még a félpályánál, szabálytalanság történt, amin a kuvaiti bíró elegánsan túllépett… A 32. percben azonban már őt sem hibáztathatták a koreaiak, mert egy újabb Hakan Sükür–Ilhan párosbalett után a kölyök olyan mozdulattal perdített át a kifutó Li fölött, amilyenre tényleg csak a klasszisok képesek. S mivel a török csapat egészében véve is klasszikus, nyilvánvaló volt, hogy ezzel az előnnyel már élni fognak. Különösen úgy, hogy a hálójuk előtt az elmúlt hetekben világklasszisá magasodott Rüstü állt, aki, bár sérült volt, a munkáját színjelesre látta el. Még azért a találatért sem hibáztatható, amelyik a 93. került a kapujába. Szong lövése ugyanis megpattant az egyik játékostársán.
A lényeg azonban az európaiak szempontjából az volt, hogy a csapatuk egy góllal többet ért el, mint a koreaiak, s ez azt jelentette, hogy az előkelőségektől török nyakba került a bronzérem.
De vajon melyik földrészé lesz a legértékesebb, az arany?
A szakemberek, a szakírók többsége Dél-Amerikára szavazott. Nagyobb esélyt adtak Brazíliának. Annak, hogy Pelé utódai 1958, 1962, 1970 és 1994 után ötödik alkalommal is világelsőként utazhatnak haza. Tény, hogy a hat mérkőzés alapján, még ha volt köztük nehezebben megnyert is, a brazil zsonglőrök nyújtották a leginkább kiegyensúlyozott teljesítményt. A kiegyensúlyozottság persze vonatkozott az döntőbeli ellenfélre, Németországra is. Azzal a különbséggel, hogy náluk nem volt zsonglőrködés. Volt ezzel szemben olyan fegyelmezett csapatmunka, amelyre igazából csak a német labdarúgók képesek. Különösen úgy, hogy otthon sokan amolyan „kár is elutazni” vb-nek tartották ezt a mostanit.
De hogy el ne feledjük… Volt egy Oliver Kahn a német kapuban, akinek a hat mérkőzésen mindössze az ír Roy Keane talált a hálójába – még június 5-én… Ennél nagyobb dicséret pedig nem írható le a szőke müncheniről, hacsak az nem, hogy már a döntő előtt (?) a vb legjobb kapusának választottak meg őt az újságírók. Nos, Kahn a döntő 67. percéig ismét képtelen volt hibázni. Többször is hárított olyan helyzetben, amikor a lelátón már megkezdték a brazilok a szambát. Aztán visszaültek… De jött az a 67. perc, a rémálom, amelyik talán úgy marad majd meg Kahn emlékeiben, mint az az 1999-es BL-döntő… Az, amikor közvetlenül a vége előtt még vezetett a Bayern a Manchester ellen, hogy aztán néhány perccel később az angolok emelhessék a magasba a trófeát.
Az a 67. perc… Ronaldo erőszakoskodott ki egy labdát, Rivaldóhoz pöccintette, aki vagy 18 méterről, ballal lőtt. A nem túl erős és nem is nehéznek tűnő lövés kipattant Kahn melléről, s az érkező Ronaldo most már nem hibázott, 1-0 Brazília javára. Ennyit a kapussorsról, ennyit egy hónap, hat mérkőzés hihetetlen bravúrjairól, ennyit a túl korán és fölöslegesen elkészített dicsőséglistáról, ennyit a sport igazságáról, vagy ha úgy tetszik, igaztalanságáról. Meg ennyit Kahn személyes tragédiájáról. Arról, hogy vajon milyen keserves arccal, milyen vívódások közepette volt kénytelen átvenni a számára idejekorán megszavazott, a legjobb kapusnak járó Lev Jasin-díjat…
Ezek után idő kérdése volt csupán, hogy a fellazult német védővonal mellett mikor érik el a brazilok a második gólt. Tizenkét percet kellett várni erre az élményre. Mert ahogyan Rivaldo átlépte a tizenhatos vonalán Kleberson belőtt labdáját, s ahogyan azt Ronaldo állítás nélkül vágta közvetlenül a kapufa mellé a bal alsóba, az valóban „kivédhetetlen élmény” volt, futballmesterség felsőfokon.
Ezután már csak az a kérdés maradt, hogy az elkeseredetten támadó németek képesek-e szépíteni, meg hogy a negyedik játékvezető képes-e a partvonalon túl tartani az ünneplésre éhes brazil kispad tagjait. Képes volt, hogy aztán Collina – kiválóan bíráskodott, bizonyítva, hogy nem csupán a brazilok, de ő is nagyon ért a mesterségéhez – sípszava után a dél-amerikaiak már tényleg ellepjék az aréna gyepét, s közös imával adjanak hálát ötödik világbajnoki címüknek.
Miközben Brazíliában már extázisban ünnepelték azokat a labdarúgókat, akik újra bebizonyították, hogy a labdarúgást a mai formájában ugyan Európában, Angliában találták fel, de „vérré” igazából az ő országukban vált.
***
Öröm és bánat. Luiz Felipe Scolari, a brazil csapat szövetségi kapitánya: „Fantasztikusan jó érzés, hogy ekkora boldogságot tudtunk szerezni Brazíliának. A válogatott világbajnokként térhet haza. Ez bizonyítja, hogy jól végeztük a dolgunkat. A siker titka a csapategységben rejlik.”
Rudi Völler, a német szövetségi kapitánya: „Ha valaki veszít egy döntőben, természetesen csalódott. Még akkor is, ha ilyen nagyszerű csapattal szemben marad alul. Brazília volt a világbajnokság legjobbja. Kahnt egy pillanatig sem hibáztatom, szenzációs formában védett valamennyi mérkőzésen.”
(Vb-döntő előtti fax unokáinknak Franciaországba)
Gyerekek! Kár, hogy nem néztétek meg a világbajnoki döntőt, itt Budapesten már levetítették.
Óriási meglepetés született… Mindent gondoltam volna, de ezt nem!!!
A brazilok 3- … – nem, nem lövöm le előre. Illetve, bocsánat, a németek a brazilokat…
Szinte hihetetlen: 5 – azaz öt – … És mégis a brazilok.
A végén… de nem mondom előre el.
Tizenegyesekkel… És Rivaldo… Vagyis a már eddig is hatgólos Ronaldo…
Óriási ünneplés van Németországban.
Pontosabban Brazíliában. Fantasztikus meccs volt. Hiába faggattok, akkor sem mondom el a végeredményt.
Mert megóvták a brazilok… (németek) és majd tizenhárom órakor meg kell ismételni az egész meccset még egyszer.
Ilyen rövid időn belül két világbajnoki döntőt… Sőt! Most érkezett a legfrissebb hír: az egész vb-t (elejétől végéig) még egyszer újra megismétlik.
Franciaország így végre győzhet.
Mert kedvencem: Zidane most már felépült a sérüléséből.
És még Pelé és Beckenbauer is játszik.
(Kocsis, Puskás.) Hajrá Magyarország! (Orbán Viktor is ott van a döntőn.)
Sándor György
Jegyzőkönyv
Döntő
BRAZÍLIA–NÉMETORSZÁG 2-0 (0-0) Jokohama, 72 370 ezer néző, vezette: Collina (olasz). BRAZÍLIA: Marcos – Cafú, Lucio, Edmilson, Roque Junior – Kleberson, Gilberto Silva, Roberto Carlos – Rivaldo – Ronaldinho (Juninho, 85.), Ronaldo (Denilson, 90.). NÉMETORSZÁG: Kahn – Frings, Linke, Ramelow, Metzelder – Schneider, Hamann, Jeremies (Asamoah, 78.), Bode (Ziege, 84.) – Neuville, Klose (Bierhoff, 74.). Gólszerző: Ronaldo (67. és 79.).
A harmadik helyért
TÖRÖKORSZÁG–KOREAI KÖZTÁRSASÁG 3-2 (3-1) Tegu, 65 ezer néző, vezette: Mane (kuvaiti). TÖRÖKORSZÁG: Rüstü – Fatih, Bülent, Alpay, Emre Belözoglu (Hakan Ünsal, 41.) – Ergün, Ümit Davala (Okan, 76.), Tugay, Bastürk (Tayfur, 86.) – Hakan Sükür, Ilhan. DÉL-KOREA: Li Vun Dzse – Szong Csong Gug, Li Min Szung, Hong Mjung Bo (Kim Te Jung, 46.), Li Eul Jong (Csa Du Ri, 65.) – Park Dzsi Szung, Ju Szang Csul, Li Jung Pjo, Li Csun Szo – An Dzsung Hvan, Szeol Ki Hjeon (Csoj Te Uk, 79.). Gólszerzők: Hakan Sükür (1.), Ilhan (13., 32.), illetve Li Eul Jong (9.), Szong Csong Gug (93.)
GÓLLÖVŐLISTA. 8 gólos: Ronaldo (brazil). 5 gólos: Klose (német), Rivaldo (brazil). 4 gólos: Tomasson (dán), Vieri (olasz). 3 gólos: Ballack (német), Ilhan (török), Larsson (svéd), Keane (ír), Morientes (spanyol), Pauleta (portugál), P. B. Diop (szenegáli), Raúl (spanyol), Wilmots (belga).
Óbudai-sziget
Lezárták az Óbudai-szigetet
