- Labdarúgás -
A göndör hajú csatár 1980-ban született, Porto Alegrében, a helyi Grémióban kezdett el focizni. A klubbal kötötte meg az első profi szerződését 18 évesen, egy esztendő múltán már Rio Grande do Sul állam bajnoka lett. A Grémio szurkolói imádták, főként mert helyi legény volt. A válogatottban 1999 júniusában Lettország ellen mutatkozott be, s ettől a pillanattól kezdve gondolkodnia kellett az új nevén. Brazíliában korábban is játszottak Ronaldók, ám megkülönböztetésük könnyű volt, hiszen az egyikük kapusként, a másikuk védőként szerepelt. Segített a portugál nyelv sajátossága is, hiszen az „inho” tag kicsit jelent, míg az „ao” nagyot, így a kőkemény bekket elnevezték Ronaldaónak. A kilencvenes évek második felében bonyolódtak a dolgok, tekintve, hogy újabb két Ronaldo bukkant fel. Mindketten alacsonyak, gyermekarcúak, és csatárok voltak, éppen ezért nehezen lehetett megkülönböztetni őket. Logikus lépés lett volna a fiatalabbra Ronaldinhozinho nevet ragasztani – tartja néhány brazil nyelvész –, ehelyett az Inter mai játékosa megtartotta a Ronaldo nevet, így az angolok elleni meccs hőse lett a kis Ronaldo, azaz Ronaldinho. 2000 nyarán már az európai sztárklubok figyelmét is felkeltette, a Barcelona, a Juventus, az Inter és a Milan egyaránt bejelentkezett érte. Bátyja – szintén profi focista, ám ekkor már öccse ügynöke is – javaslatára Ronaldinho még egy évig a Grémióban maradt, már csak azért is, mert a szurkolók elsápadtak az átigazolás terve hallatán. A következő év januárjában azonban bekövetkezett az elkerülhetetlen, a Paris Saint-Germain öt évre szóló kontraktust kötött a csatárral. Párizsban eddig nem sok sikert ért el, a csapat nem úgy szerepelt, ahogy várták tőle. Eközben a brazil válogatott is sok nehézségen ment keresztül, kapitányok jöttek és mentek, ám végül valahogy csak kvalifikálta magát a világbajnokságra. Ronaldinho nem lehetett nyugodt, korántsem volt biztos, hogy Scolari elviszi őt Ázsiába. A csatárok között az időközben felépült Ronaldo helye biztosnak látszott, ám az, hogy ki lesz a párja, sokáig megjósolhatatlan volt. Scolari az Európában játszók közül Elberrel és Jardellel nem szimpatizált, nem bízott a 2001 őszén brillírozó, de egyébként öntörvényű Edilsonban sem, végül pedig az ország kedvencét, Romariót is otthon hagyta. Végül, a Törökország elleni nyitómeccsen Ronaldinho a kezdő csapatban találta magát, azóta kiderült, Scolari jól döntött. A PSG támadója az angolok elleni csodaszabadrúgásával együtt két gólt számlál. A sikerek mellé azonban némi kudarc is jutott, ugyanis Rizo játékvezető kicsit elhamarkodottan kiállította pénteken az angolok ellen, így az elődöntőt mindenképpen ki kell hagynia. Ha azonban Brazília a soron következő akadályt is sikerrel veszi, akkor a fináléban szinte biztos, hogy újra láthatjuk.
A nyelvészek kedvence is
Ronaldo Assis de Moreira akkora gólt rúgott az angol Seamannek, hogy a kapus még mindig azon agyal, vajon beadásnak avagy kapura lövésnek szánta-e a brazil. Ronaldo Assis de Moreira persze leginkább Ronaldinho Gaucho néven ismert, jelenleg ő az igazi Ronaldo csatártársa. Megszokhattuk, Brazíliában rendre játszanak a nevekkel, így az angolok elleni csodagól szerzője is becenéven fut.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!