Ingo Schultz, a hurráoptimista

Az idei atlétikai Európa-bajnokság vendéglátói csak nehezen jutnak a maguk által kijelölt út végéig. A német szövetség (DLV) százfős csapat indulását határozta el az augusztus 6-án kezdődő müncheni versenyen, ám az országos bajnokság végéig mindössze 47 versenyző teljesítette a szigorú szintet, így Rüdiger Nickel sportigazgató kénytelen úgymond kiskapukon keresztül feltölteni együttesét, hogy meglegyen a létszám az olimpiai stadionban.

Nickel helyet biztosít néhány 25 éven aluli tehetségnek, akik az úgynevezett „bébinorma” elérésével váltják meg az indulás jogát. Az idei bajnokok akkor is ott lehetnek a csapatban, ha nem teljesítették a szintet. A budapesti Európa-bajnokságon 1998-ban győztes Nils Schumann (800 m) és Damian Kallabis (3000 akadály) Európa-kupa-szereplésük és helyezéseik alapján kvalifikálták magukat, és egyáltalán nem mellékesen, hátravan még két hazai erőpróba (Cuxhavenben, Leverkusenben), ahol a szint még elérhető.
Szóval, ilyen mellékutak vezetnek a házigazdához méltó létszámhoz. Ami pedig az esélyeket illeti, a csapat szerény reményekkel várja a kontinensbajnokságot.
A futószámokban a férfiaknál mindössze egy versenyző aranyvárományos: Ingo Schultz (400 méter), a tavalyi világbajnokság ezüstérmese (44.87 mp). A 26 esztendős futó ritka madár a német atlétika átlagmezőnyében, gúnyra hajló krónikások szerint „félszemű a vakok között”. Véletlenül felfedezett tehetség, minden lélektani megterhelés nélkül rajthoz álló versenyző, a hurráoptimizmus képviselője: „Ha elképzelem, hogy a stadionban hatvanezer ember, a tévéképernyők előtt pedig milliók csak rám figyelnek – őrületes érzés.”
Életének első szakaszát máris sikerrel zárta: érettségi, katonai szolgálat, elektrotechnikai tanulmányok a hadsereg akadémiáján, már csak a doktori disszertáció hiányzik. „Könnyű nekem, a diplomám itt van a zsebemben, nem érhet baleset” – büszkélkedik Schultz, aki egyébként hegedült szülővárosa kamarazenekarában, egyházi dalokat énekelt a kórusban, és sakkozott a DZW Lingen csapatában. Öt évvel ezelőtt a Bundeswehr egyik testnevelési foglalkozásán figyelt fel rá a szövetség tartományi edzője, majd meglepően rövid idő alatt a világ élvonalába vezette.
„Évről évre egyre jobban viseli a növekvő megterhelést” – állítja Jürgen Krempin, Schultz pedig enyhén szólva is folyamatosan cáfolja, hogy jogos volt érettségi bizonyítványának leggyengébb jegye (közepes), amelyet testnevelésből (!) kapott. Igazi üstökös. „Nekem olyan az egész, mint a színház. Panem et circenses! Kiküldenek az arénába, egyszer körbefutjuk a pályát, a leggyorsabbé a dicsőség. Az a szerepem, hogy nyerjek” – hangoztatja Schultz, aki tőkét kovácsol abból, hogy neki nem kell sikert aratnia. Karrierje a becsvágy és a tehetség mellett elsődlegesen a kívácsiságra épül: meg akar ismerkedni saját határaival, és élvezi a népszerűséget.
A kívülállónak az az érzése, hogy szinte kilép a testéből, és tartózkodó távolból szemléli a körülötte lezajló eseményeket: gratulációk, vállveregetés, riporterek, fotósok, operatőrök. A német atlétika legfrissebb sztárja barátnője kíséretében jelent meg a közszolgálati ZDF stúdiójában is: „Tudom, hogy a német atlétikában lévő vákuumot töltöm be.” A lehetőségei korlátlanok – nem csak a pályán. Utolsó gimnazista évében havi 30 márka zsebpénzt kapott, fizetése most – a hadsereg főhadnagyaként – 1800 euró, teljes egyészségügyi ellátás mellett; az Edmontonban elért második helyért pedig 30 ezer dollár ütötte a markát. „Ha mindezek után Athénban olimpiai bajnok leszek, akkor már nem érhet baj” – hangoztatja a német futók Eb reménysége, aki mellett legfeljebb a dopping miatti eltiltás után visszatérő Dieter Baumann számíthat sikerre 10 000 méteren. A nőknél a volt Európa-rekorder (477 cm) rúdugró Annika Becker pályázik jogosan az aranyra.