KÖLN. Elérték a maguk elé kitűzött célokat a hétmillió eurós költségvetéssel lebonyolított Eb rendezői: az ideálisnak aligha nevezhető időjárás ellenére több mint háromszázezer nézőt regisztrálhattak a hat nap alatt, így jóval túlteljesítették saját reményeiket, hiszen kétszázötvenezer látogatóra számítottak; a szigorú biztonsági intézkedések elejét vették a terrorista veszélynek; a rendezvény az atlétika ünnepének bizonyult.
Sporttörténeti esemény, hogy a szombati napon az Eb másfél millió nézővel többet vonzott a képernyők elé, mint a labdarúgó Bundesliga rajtjának képei – hangoztatta Helmut Diegel, a szervezőbizottság elnöke.
A házigazdák mérlege már közel sem ennyire kielégítő, különösen akkor nem, ha összehasonlítjuk az 1998-as budapesti Eb-vel, ahol a német válogatott nyolc aranyérmet szerzett, szemben a mostani kettővel (a magyarokhoz hasonlóan), és a nemzetek pontversenyében a második helyre szorult Oroszország mögött. A kilenc ezüst- és hét bronzérem arra utal, hogy a válogatottban már nincsenek olyan személyiségek, akik fölényes biztonsággal uralnak egy-egy számot.
Az idősebb korosztály tagjai – a távolugró Heike Drechsler (37), a súlylökő Astrid Kumbernuss (32), a futó Dieter Baumann (37) és a sérülés miatt távol maradó diszkoszvető Lars Riedel (35) hamarosan – Sabine Braunhoz hasonlóan – befejezhetik pályafutásukat.
Ennek megfelelően a Német Atlétikai Szövetség (DLV) élén álló Clemens Prokop leszögezte: „Olyan alapvető problémákat kell megoldanunk, mint a tehetségek felkutatása és támogatása, az utánpótlás tagjainak menedzselése, a versenysport és a szakmai képzés közötti nehézségek áthidalása.”
A orosz válogatott elsősorban női atlétái révén, míg az angol csapat megbízható férfi rövidtávfutóinak köszönhetően szerepelt eredményesen, feltűnő viszont a spanyolok és a görögök ugrásszerű fejlődése. A hat spanyol arany közül öt hosszútávfutásban született, ami arra utal, versenyzőik állóképessége kiemelkedő.
Görögország pedig érezhetően nagyon készül a 2004-es athéni olimpiai játékokra, s mindenekelőtt a tudományos edzésmódszerekre támaszkodik.
Az Európa-bajnokság alkalmat adott arra, hogy betekintést nyerhessünk a diplomáciai alkudozások kulisszatitkaiba is. München – már az Eb-felkészüléskor – bejelentette érdeklődését a 2005-ös világbajnokság rendezésére, a belnémet versenyfutásból azonban – a DLV politikai taktikázásának jóvoltából – a főváros, Berlin került ki győztesen, ám a szavazáson alulmaradt Helsinkivel szemben. Az IAAF döntése a finnek javára német hírmagyarázók szerint amolyan kompromisszumos döntés volt, hiszen az elnök, Diack Berlint, míg a főtitkár, Gyulai István Budapestet támogatta.
A müncheni Olympiapark Rt. most a 2007-es vb megrendezésének gondolatával foglalkozik, a Süddeutsche Zeitung értesülése szerint nem sok reménnyel, mert Gyulai István közölte: „A japánok utoljára 1991-ben rendeztek világbajnokságot, és roppant előnyös gazdasági feltételeik vannak.” A főtitkár nem tévesztheti szem elől, hogy az IAAF első számú marketingpartnere, a Dentsu szintén japán.
Exclusive: We Asked Sergey Lavrov When Russia Plans to Attack Europe
