- Vízilabda -
Nem arról híres a póló, hogy gyakran szolgál meglepetésekkel, így aztán egy-egy váratlan eredmény szinte bombaként robban. Mint szombaton a Margitszigeten, ahol a németek nem éppen acélos csapata 5-2-re legyőzte a sportágban enyhén szólva is inkább jegyzett Olaszországot. Ez egyben azt is jelentette, hogy ha a magyar pólósok legyőzik az Egyesült Államokat, akkor a vasárnapi eredményektől függetlenül már megnyerték a tornát.
Nos, legyőzték, nem is akármilyen különbséggel, 10-4 lett a vége. A csapat jó szokásának megfelelően már a legeslegelején akkora előnyt szerzett (a második negyed után 6-1), hogy megteremtette a lehetőségét némi könnyelműségnek. Azért túlontúl nagy kihagyásra senki se gondoljon, a lazaság ezeknél a fiúknál soha nem mehet el odáig, hogy veszélybe kerüljön a győzelem.
Külön öröm, hogy a fiatalok közül Bárány ezúttal is kitűnően játszott, „jól beilleszkedett a csapatba”, ahogy hivataloskodva mondani szokták, ami az ő esetében nem kis dolog, lévén a csapat (kell-e mondani?) olimpiai bajnok. A fölényes győzelem értékét csak növeli, hogy az amerikaiak a jugoszlávokkal és az olaszokkal egyaránt olimpiai bajnok Ratko Rudic vezérletével hetente három-négy napot együtt töltenek, míg mifelénk Kemény kapitány legföljebb álmodozhat ilyesmiről.
Szóval tornagyőztesként szállt vízbe vasárnap a válogatott, ami egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne lett volna presztízsmeccs az olaszok elleni derbi. Olyannyira presztízscsata volt, hogy az ellenfelet nem igazán érdekelte, hogy a harmadik negyed végén négy góllal vezettünk (7-3), az olaszok a rájuk jellemző szívóssággal a negyedik felvonásban nem egész három perc alatt 7-6-ra feljöttek. Örömük túlságosan sokáig nem tartott, mert jött Fodor Rajmund, és beállította a végeredményt (8-6).
Ami a részleteket illeti, a negyedik negyed elejének könnyelműsége sem rontja le a csapat jó átlagteljesítményét. A lényeg, mint mindig, most is a részletekben rejlik. Az olaszok tizenegyszer játszhattak emberelőnyben, mi pedig csak ötször, mi az ötből kettőt váltottunk gólra, ők a tizenegyből kettőt. Ez ugyebár egyértelmű bizonyíték a remek védekezésre. Az is figyelemre méltó, hogy a center Molnár Tamás ezúttal mindkét gólját messziről lőtte, ami (Kiss Gergő centerezésével, Kásás bekkelésével együtt) arra tanúság, hogy a kapitány idei jó szokásához híven nem csak a saját posztjukra érvényes feladatokat ad játékosainak.
Kemény Dénes elsősorban annak örült, hogy a Világliga utáni fáradtság, fásultság ellenére sikerült csapatának legyőznie valamennyi ellenfelét. A Világkupáig alig több mint egy hete van a gárdának, ez idő alatt igen sok dolguk lesz a játékosoknak, a kezdet és vég: először is ki kell pihenniük magukat, s utána újra föl kell pörögniük. Hogy kik utaznak Belgrádba, arról Kemény szerda estig dönt.
Unicum-kupa, 4. forduló. Magyarország–Egyesült Államok 10-4 (2-1, 4-1, 2-2, 2-0). Hajós Alfréd uszoda, 1200 néző, vezette: Hasszekioglu (görög), Moliner (spanyol). Magyarország: Kovács – Steinmetz B., Fodor, Kásás, Benedek 2, Molnár 2, Kiss G. 1, csere: Bárány 2, Székely, Vári, Kiss Cs. 1, Biros 2. Az amerikai góldobók: Powers, Segesman, Felix, Bailey 1-1. További eredmények: Németország–Olaszország 5-2, Jugoszlávia–Ausztrália 13-11. 5. forduló. Magyarország–Olaszország 8-6 (1-1, 3-1, 3-1, 1-3). Hajós Alfréd uszoda, 2000 néző, vezette: Moliner (spanyol), Rotsart (amerikai). Magyarország: Szécsi – Fodor 1, Steinmetz B. 1, Biros, Benedek, Molnár 2, Kiss G. 3, csere: Kásás 1, Madaras, Steinmetz Á., Vári, Vindisch. Az olasz góldobók: Rath 2, Binchi, Mistrangelo, Angelini, A. Calcaterra 1-1. További eredmények: Jugoszlávia–Németország 11-2, Egyesült Államok–Ausztrália 8-3.
A torna végeredménye: 1. Magyarország 10 pont, 2. Jugoszlávia 6, 3. Olaszország 5 (34-30), 4. Egyesült Államok 5 (29-28), 5. Németország 2 (19-37), 6. Ausztrália 2 (30-49).
*
Férfi junior Európa-bajnokság, Bari, döntő: Jugoszlávia–Magyarország 5-3 (2-1, 2-0, 0-0, 1-2).
Oroszország
Exclusive: We Asked Sergey Lavrov When Russia Plans to Attack Europe
