Adomány

Másfél millió euró. Az annyi, mint háromszázhatvannyolcmillió-hatszázhuszonötezer forint. Szép summa. Jótékony célra különösen. Hát még akkor, amikor a munkavállalók dobják össze, a saját cégük megsegítésére. Hogy megmentsék a csődtől. Egy ilyen gesztus több, mint figyelemre méltó, a történet mesekönyvbe illő, alkalmas arra, hogy vele példálózzanak az anyukák, az apukák, amikor azzal akarják az álom felé tolni szemük fényét, hogy a világ korántsem olyan kegyetlen, mint amilyennek látszik (egyébként éppen olyan, csak jobb, ha a gyerekek ezt még nem tudják).
Másfél millió euró. Ennyit gyűjtöttek össze az 1. FC Kaiserslautern futballistái azért, hogy enyhítsenek valamicskét klubjuk siralmas anyagi helyzetén. Az előzetes számítások szerint ugyanis az egyesület adóssága az esztendő végén 9,4 millió euró lesz, a helyzet tehát enyhén szólva sem rózsás. A játékosok nem csinálnak nagy ügyet az adományból, a csapatkapitány, Thomas Hengen (28 éves, 171 meccse van a Bundesligában) magátólértetődően mondja, hogy ,,a mostani szituációban magától értetődik, hogy nekünk, játékosoknak is áldozatot kell hozunk”.
Magától értetődik – vallja Hengen, pedig akár lázadozhatnának is a ’lauterni futballisták. Szervezhetnének sztrájkot, tüntetést, tiltakozván mondjuk az ellen, hogy a megszorító intézkedések során már csak 23 főt számlál az első csapat kerete, ami azért mégiscsak túlzás. Aki futballt akar, az ne a játékosokon spóroljon – kiálthatnák –, elvégre miattuk ül a nép a lelátókon. Legutóbb egyébként 33 246 drukker látta a csapat idei első győzelmét (a Cottbus ellen 4-0 volt az eredmény).
Biztos vagyok abban, hogy a magyar futballból élők közül sokan megmosolyogják a kaiserslauterni futballistákat, az általuk kiötlött megoldást pedig egyenesen amatőrnek titulálják. Pedig illene vigyázni a minősítéssel, hiszen a pénzüket nem féltők között ott van a többi között Marian Hristov, Vratislav Lokvenc, Hany Ramzy, Mario Basler, és a legnagyobb sztár, a világbajnokságon remeklő Miroslav Klose is, nem akárkik tehát. Jegyzik őket Európa-szerte, tehetnek akármit, az amatőr kitételre nem szolgálhatnak rá.
Kétségtelen, a Kaiserslautern nem éppen a legjobb napjait éli, nem elég a szegénység, nyolc forduló után, hat ponttal a 17., azaz utolsó előtti a Bundesligában, ám ebből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Az elmúlt négy esztendőben rendre a tabella első felében zárt a bajnokságban, mi több, 1998-ban első lett.
Meg sem fordul a fejemben, hogy létezik olyan profinak titulált csapat mifelénk, amelynek játékosai hasonlóképpen válaszolnának klubjuk anyagi fenyegetettségére. Elismerem, arrafelé okkal több a bizalom abban, hogy az elöljárók jól forgatják a pénzt, s az is igaz, hogy magasabbak a jövedelmek, mint nálunk (euróban, s nem a produkcióhoz képest, ezt szögezzük le). Mindenfajta összehasonlítás helyett álljon itt Tóth Norbert példája, aki megegyezett az Újpesttel (szóban, de az is ígéret), aztán mégis a Videotonhoz szerződött, mert ott ráígértek a pénzére.
Persze, ez is gesztus, még ha nem is felemelő.