Egyre közelebb Afrikához

Hosszas ígérgetés után nagyon úgy tűnik, Afrika végre labdarúgó-világbajnokságot rendezhet. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a napokban arról tájékoztatta tagjait, hogy a 2010-es világbajnokság rendezési jogának elnyerésére első lépésben csak afrikai országok jelentkezhetnek. A helyszínről 2004-ben dönt a FIFA, azt azonban már most kijelenthetjük: az utóbbi évek afrikai beruházásai nagy valószínűséggel hamarosan megtérülnek.

- LABDARÚGÁS -

Nagyon sokat tett a FIFA elnöke, Sepp Blatter azért, hogy Afrika végre világbajnokságot rendezzen. A segélykeretek, a stadionátépítési és létesítményrekonstrukciós programok mind neki köszönhetők. Ő pedig úgy véli, itt az idő kamatoztatni a befektetéseket. Egyes vélemények szerint Blatter a tavaszi FIFA-elnökválasztás miatt kampányolt anynyira Afrika mellett, lévén ezzel nagy támogatottságot szerzett a földrészen. A svájcinak kellett is a hátszél, mert a választáson kameruni riválisa akadt Issa Hayatou személyében, ám aztán ismét őt választották meg a szervezet első emberének. Azóta Blatternek sikerült elfogadtatnia korábbi ötletét, miszerint a világbajnoki helyszínek kiválasztása rotációs rendszerben történjék. A FIFA végrehajtó bizottsága már meg is erősítette a kongresszus határozatát, a 2006-os németországi vb után életbe lép ez a gyakorlat. Blatter már korábban bejelentette, hogy a rotációs elv első földrészeként Afrika rendezhet majd tornát. A szkeptikusok szerint azonban nem kell készpénznek venni mindezt, mert a svájci már a 2006-os vb-vel is Afrikát hitegette. Akkoriban Marokkó és Dél-Afrika tűnt a befutónak, mégis Németország kapta meg a tornát. Blatter, amolyan vigaszdíjként, gyorsan létrehozott egy projektet, amelynek révén a harmadik világ valamennyi szövetsége kapott 250 ezer dollárt. Az egykori kameruni csatár, Roger Milla is Blatter szekértáborához tartozik, szerinte az elnök személye a biztosíték arra, hogy a földrész végre vb-t rendezhessen. Mindezt nem a jótékonysági dollármilliók mondatják vele – tette hozzá azonnal Milla, aki úgy véli, Afrika felkészült a rendezésre, az 1957 óta kétévente sorra kerülő Nemzetek Kupája alatt alaposan beletanult abba, miként kell egy nagy tornát lebonyolítani. Ráadásul az afrikai válogatottak annyi szép sikert értek el a világbajnokságokon, hogy már az is elegendő lenne egy vb-hez. A kameruni klasszis tudja, mit beszél, hiszen ő már részese volt az első, 1982-es sikernek, amely áttörést jelentett a földrész futballjában. A „Szelídíthetetlen Oroszlánok” akkor nem jutottak ugyan tovább a csoportból, de azonos pontszámmal zártak a későbbi világbajnok olasz válogatottal. Négy év múlva Marokkó hozott dicsőséget Afrikának, amikor Lengyelországot, Angliát és Portugáliát megelőzve csoportelsőként jutott tovább. 1990-ben még mindig csak két afrikai gárda indult a vb-n, de Kamerun akkora sikert aratott, amely gondolkodóba ejtette a FIFA-vezetőket. Milla és csapata a negyeddöntőig menetelt, ahol Anglia állította meg a társaságot. A siker folytatásaként 1994-ben már három ország kvalifikálhatta magát a földrészről, és igazából abban az évben merült fel először komolyan, hogy Afrika alkalmas lehet a vb-rendezésre. Franciaországban 1998-ban a mezőny már nem 24, hanem 32 indulót számlált, közöttük öt afrikai válogatottat. Az idén nyáron is annyi indult a japán–koreai tornán.
Éppen ezért kijelenthető: az afrikai futball az utóbbi harminc évben valóban látványosan fejlődött, és Blatter korszerűsítő hadjárata mostanra olyan szintre jutott, hogy már nem megmosolyogtató egy ottani vb ötlete. Persze a nagy fejlesztés más országok sportvezetőinek a fantáziáját is megmozgatta: Kína például bejelentette, hogy a nyári vb sikerén felbuzdulva szívesen otthont adna a 2014-es küzdelmeknek, feltéve, ha Blatter rotációs elve alapján Ázsiára kerül sor. Ha így haladunk, akkor meglehet, a 2006-os németországi vb után legközelebb 2018-ban láthatunk Európában világbajnokságot. Feltéve persze, hogy Blatter rotációs szisztémája akkor a mi földrészünknek kedvez.