Egy sakk, és más semmi

- Sakk -

Közismert: az 1980. évi 26. sakkolimpián – Máltán – a Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Csom István, Faragó Iván és Pintér József összeállítású válogatottunk a Szovjetunió csapatával holtversenyben az első–második helyen végzett – így kezdődik a Szerényi Sándor tollából származó büszke beszámoló, a Versenyfutás az aranyérmekért című könyvben. Szerényi 30 évig volt a sakkszövetség elnöke, és ő volt a magyar küldöttség vezetője La Valettában.
A legutóbbi, 35. bledi sakkolimpiai beszámolók statisztikájával összehasonlítva felvethető a kérdés, hogy az ifjú gárda vajon képes lesz-e a jövőben ezt a különlegesen érdekes eredményt felülmúlni. Lássuk tehát a táblázatot, közvetlen összevetésben:
Portisch 13/9,5 Lékó 11/6
Ribli 13/8,5 Polgár 12/8,5
Sax 12/7,5 Almási 13/9
Csom 9/7 Gyimesi 7/4,5
Faragó 4/2 Ruck R. 4/2,5
Pintér 5/4,5 Ács 9/7
összesen: 39 pont összesen: 37,5 pont
Eredmények: +10 = 4 -0 +11 = 2 -1
Százalékban tehát a máltaiak – 70 százalék szemben 67 százalékkal – valamivel jobbak, de a blediek mellett szól, hogy a győztes Oroszországot legyőzték (2,5:1,5), míg a holtversenyes gárda „csak” 2:2-t játszott velük, némi balszerencse kíséretében. Meg is nézhetjük, hogyan, hiszen a sakkjáték egyik nagy előnye, hogy időtől, helytől függetlenül a játszmákat utólag bármikor megtekinthetjük.

Tal, M (2705)–Sax, G (2570)
Málta, La Valetta, 1980
Királyindiai védelem (E92)
1. d4 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 Fg7 4. e4 0-0 5. Fe2 d6 6. Hf3 e5 7. Fe3 Ve7 8. d5 Hg4 9. Fg5 f6 10. Fh4 Ve8 11. h3 Hh6 12. g4 a5 13. g5 fxg5 14. Fxg5 Ha6 15. Vd2 Hf7 16. Fe3 Hc5 17. 0-0-0 c6 18. Kb1 cxd5 19. cxd5 Fd7 20. Fxc5 dxc5 21. d6 Bd8 22. Ve3 b6 23. Hd5 Hxd6 24. Hxb6 Fe6 25. Ka1 Vc6 26. Hd5 Hf5!! 27. Vg5

Fxd5? 28. Bxd5 Bxd5 29. Fc4 Kh8 30. Fxd5 Vb6 31. Vg2 remis
Huszonegynéhány év alatt jó pár százan megkérdezték, hogy La Valettában hogyan is történt a végső sorrend eldöntése. „Mi volt a Buchholz-számítás? Nem volt szabad megelőznünk a szovjet válogatottat? Vagy mi is eladtuk a meccseket?”
Sajnos, inkább szakmai magyarázata van a dolognak: magyar melléfogás játszott szerepet Tal és a szovjet csapat szerencséjére: nehéz megmagyarázni, hogy Sax, az áldozatokra mindenkor kész taktikus miért nem Bxd5!!-tel folytatta a játszmát.
Történetesen pont a tábla mellett álltam (a kibicnek mily könynyű!), s azonnal láttam, hogy Gyula nyerhet, vagy legalábbis döntő előnybe kerülhet.
– Tessék? – kérdezték később.
– Ön látta a nyerést, és nem próbálta megsúgni Saxnak mint kapitány? – „Kötelessége” lett volna bemondani a nyerő lépést, a ringen kívülről, valamilyen trükkel, ahogy azt más sportágakban meg is teszik az illetékesek.
A sakkban nemigen, illetve… nehéz dolog csalni. A játék nem csalásra lett kitalálva, épp ellenkezőleg. Ez a játszma legalább azt bizonyítja, hogy a magyarok nem csalnak. Azért ez is valami.
Na és persze a finis, ami a Buchholz-számításban játszott főszerepet. Az átütő, abszolút sikerhez elegendő lett volna egyetlen sakk a skót–görög mérkőzésen. Operettstílusban: egy sakk… és más semmi, és kérem Magyarország az olimpiai bajnok ismét, 1978, Buenos Aires után. Újfent megelőzve a szovjet csapatot, amelyben három világbajnok, Karpov, Tal és Kaszparov játszotta a főszerepet. Lássuk tehát azt az inkriminált kihagyott sakkadást:

Swanson (2245)–Makropoulos (2445)
Málta, La Valetta (14), 1980
Szicíliai védelem (B53)
1. e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 d6 4. d4 cxd4 5. Vxd4 Fd7 6. Fxc6 Fxc6 7. Hc3 e6 8. Fg5 Hf6 9. 0-0-0 Va5 10. Bhe1 Hd7 11. Kb1 Bc8 12. Fh4 b5 13. Hd2 Vb6 14. Hb3 Hc5 15. Hd5 Vb8 16. f4 Fa8 17. Hxc5 Bxc5 18. He3 Vc7 19. e5 d5 20. f5 Fe7 21. Fxe7 Vxe7 22. f6 gxf6 23. Hf5 Vc7

24. exf6? Kd7 25. Vg4 Vb8 26. Hg7 Bc4 27. Vh5 Vf8 28. g3 h6 29. Bd3 Kc8 30. Bde3 Bc7 31. Ve5 Fc6 32. Vd4 Kb7 33. Bc3 a6 34. Hh5 Bg8 35. Hf4 Fd7 36. Bee3 Bc4 37. Bxc4 Fxc4 38. c3 Vd6 39. Be5 Bg5 40. Be1 Bf5 41. h4 Fc6 42. Vd1 e5 43. Hh5 d4 44. g4 Bf2 45. cxd4 Vxd4 46. Vxd4 exd4 47. Be7+ Kb6 48. Kc1 d3 49. Be3 Bc2+ 50. Kb1 Be2 51. Be7 d2 52. Kc2 Fa4+ 0-1.
Ez a sakk (24. Hd6+! helyett) fordított a helyzeten, és Oroszországot 449,5-448 Bucholzcal olimpiai bajnokká avatta. A sakkvilág nekünk szurkolt, és elismert (elismer) bennünket, de a haza (Kádár ide vagy oda) elfelejtett kitüntetni minket annak idején ezért az eredményért. Hogy miért nem? Erre csak az örökös elnök tudja a választ…