- SAKK -
A Vlagyimir Kramnyik–Lékó Péter összecsapás részleteinek kidolgozása nem egyszerű feladat. A döntő rangja, a nemzetközi figyelem, az üzleti érdekek máris az új esztendő kiemelkedő sporteseményei közé emelik az orosz és a magyar nagymester erőpróbáját. A Dortmundban élő Carsten Hensel 1991 óta kíséri figyelemmel Lékó pályafutását. A kettőjük közötti bizalmi viszonytól egyenes út vezetett az üzleti kapcsolathoz. A menedzser közvetítésével jött létre a Szegedről származó Lékó és a Ruhr-vidéken működő WFG gázszolgáltató cég szerződése, amely a felkészülés és a versenyzés költségeinek fedezését irányozta elő.
– A WFG, majd az utódvállalat, a RWE-Gas ideális körülményeket garantált Lékónak, és lehetőséget nyújtott arra, hogy pályafutását ettől kezdve pontos tervek alapján folytathassa. A magyar sakkbarátok eddig két jelentős versenynek lehettek szemtanúi a budapesti Hotel Kempinskiben, ahol Lékó előbb Alekszandr Kalifmannal, majd Vlagyimir Kramnyikkal mérkőzött – mondta a menedzser.
– Mi késztette a német energiaszolgáltató céget arra, hogy a magyar sakkozót felkarolja?
– Mindenben megfelelt a vállalat ideáljának. Péter becsvágyó és kitartó, biztos fellépéssel, kivételes képességekkel. Szemben a nemzetközi sakkozás számtalan képviselőjével, tartózkodik attól, hogy konfliktusokba keveredjen. Ha német lenne, akkor az ország sakkéletében minden bizonnyal Boris Becker-effektust váltana ki.
– A dortmundi világbajnokjelöltek versenye során nemcsak győzött, de magas színvonalú partikat is játszott, így ért el az utolsó lépésig: feljutni a világbajnoki trónra. Milyen háttere van ehhez?
– Péter azonos színvonalon áll akár Kaszparovval, akár Kramnyikkal. A 2002-es esztendő robbanásszerű fejlődést hozott neki, amely köszönhető egyrészt annak, hogy Szegedre költözött edzője és apósa, az örmény Arshak Petrosyan, aki igen fontos szerepet játszik a karrierjében. Emellett egy felismerés volt az, amely – a 2000-ben tapasztalt gyengébb periódus után – új lendületet adott Lékónak. Rádöbbent és megértette, hogy változtatnia kell eddigi játékmodorán, azt új ötletekkel változatosabbá kell tennie. Egy ilyen átállás természetesen átmenetileg a stabilitás kárára megy. Péter vállalta és meg is oldotta ezt a feladatot. Már a dortmundi verseny előtt azt tapasztalhattuk, hogy teljesítménye fokozatosan közelekedik az optimumhoz. A Dubaiban megnyert grand prix után Monacóban is remek eredményt ért el. A világbajnokjelöltek összecsapásán pedig bebizonyította, hogy idegileg is képes feldolgozni egy ilyen mamut torna megpróbáltatásait. Sokan úgy látták, hogy végleg kihasználta a benne rejlő lehetőségeket, jobban már nem lehet a bábukat irányítani. Szerintem azonban Péter még nem hozta ki magából a maximumot.
– 1886-ban az osztrák Wilhelm Steinitz nyerte az első hivatalos világbajnokságot, azóta tizenhét név került fel a sikerlistára. 1993-ban Garri Kaszparov szétrobbantotta a hagyományos rendszert, kilépett a FIDE-ből, és az angol Nigel Shorttal létrehozta a profi játékosok szervezetét. Ettől kezdve a nemzetközi sakkozásban két világbajnokot tartottak nyilván. Ez a kettősség mind a mai napig fennáll. Meddig még?
– Nincs kétség afelől, hogy mind a sakkvilág, mind a közvélemény Kramnyikot tartja hivatalos világbajnoknak, holott a FIDE ezt a címet – egyelőre – a fiatal Ruszlan Ponomarjovnak adja. Ő azonban nem a klasszikus hagyományoknak megfelelő szabályok szerint szerezte meg. Ennek megfelelően érthető a nemzetközi szövetség kísérlete, hogy elsimítsa az ellentéteket, és a FIDE nevében is Kramnyikot nyilvánítsa világbajnoknak. Már csak azért is, mert a dortmundi versenyt, amelyen Lékó Péter kiharcolta a kihívó jogát, a FIDE szankcionálta.
– Hol tartanak a Kramnyik–Lékó döntő előkészületei?
– A világbajnoksággal és a világbajnokkal kapcsolatos jogok a Londonban székelő Einstein csoport tulajdonát képezik. A szerződés 2006-ig érvényes, vonatkozik tehát a Kramnyik–Lékó találkozóra is. A televíziós piacon is érdekelt csoport fogja kijelölni a döntő színhelyét. Eddig hat város jelentette be érdeklődését, a nevüket azonban nem árulhatom el. Csak annyit, hogy Ázsia, a Közel-Kelet és Európa verseng. Január végére, február elejére várható az igen bonyolult szerződés kidolgozása. A pályázóknak legalább kétmillió dolláros összköltség fedezésére kell felkészülniük. Egyelőre még tisztázatlan, Kramnyik milyen összeg ellenében hajlandó megvédni világbajnoki címét. Sikerült viszont máris konkrét időrendben megegyeznie az Einstein csoportnak meg a döntő két résztvevőjének. A finálé 14 játszmás lesz, s három hetet vehet igénybe.
– Nem csinál titkot abból, hogy elképzeléseiben a magyar főváros is megkaphatná a rendezést. Mire alapozza ezt a lehetőséget?
– Nemrég jártam Budapesten, és a látogatásom során meggyőződtem arról, hogy mind a Magyar Sakkszövetség, mind a sportminisztérium részéről őszinte érdeklődés nyilvánul meg. A fáradozások egyelőre a gazdasági élet képviselőivel szorgalmazott tárgyalásokra összpontosulnak. Konkrét anyagi ajánlat egyelőre nincs, ha viszont a magyarok komolyan gondolnak a vébé-döntő lebonyolítására, akkor két-három héten belül tényleges javaslattal kellene előállniuk.
– Hajlandó lenne Kramnyik elfogadni a budapesti helyszínt?
– Kezdetben kételkedtem ebben, hiszen nem tartottam valószínűnek, hogy az orosz nagymester átengedi a „hazai pálya” előnyeit az ellenfelének. Kellemes meglepetés volt, amikor Kramnyik közölte, szívesen játszana Budapesten. E nagyvonalúságot a következő okokkal magyarázta: az ország imponáló sakkmúlttal és hagyománnyal bír, tavaly szíves fogadtatásban és vendéglátásban volt része. A világbajnok hajlandósága, hogy idegen földön vegye fel a küzdelmet, nagyvonalú gesztus, és arra utal, Kramnyik biztos abban, hogy hasonló feltételekkel találná szemben magát, mint legutóbb. Budapestnek tehát lenne esélye, ha sikerül gyors és reális ajánlattal előállnia.
– Hallhatunk valamit Lékó előkészületeiről?
– A bledi sakkolimpia után máris megkezdődött Péter felkészülése. Ő maga tudja, mit kell tennie és mit szeretne. Melyik tornákon akar előzőleg indulni, kikkel fog együtt dolgozni. Szekundánsai nagyszerű szakemberek lesznek, de a nevük egyelőre „üzemi titok”. A kiváló körülményeket nem lehetett volna megteremteni a szponzor támogatása nélkül.
Menczer Tamás: Ruszin-Szendi Romulusz pont olyan pojáca, mint a főnöke + videó
