Szegény a sportág

Hazánk hegyeiben még vékony a hóréteg, sportolásra épphogy alkalmas, külföldön viszont már javában zajlik a síszezon. Egy éve a sportvezetés a téli olimpiára készült, ezért – mint négyévente hagyományosan – a kicsi és szegény magyar sísport is némi támogatást és figyelmet kapott. Felvetésünkre a sportvezetők folyamatos törődést ígértek ugyan a téli sportágaknak, de alighogy levetették a formaruhát, mindez feledésbe merült.

Pedig a sí azért is több támogatást érdemelne, mert a hazai mostoha körülmények ellenére ez a legdivatosabb, legnépszerűbb sportág, becslések szerint félmillió honfitársunk űzi, elsősorban külföldön.
Sokkal olcsóbb lenne persze itthon síelni, de az utóbbi évtizedekben a feltételek nem javultak, hanem romlottak. Az egész országban nincs korszerű sípálya, amelyen hóágyúkkal hónapokig lehetne sportolni. Jelenleg Bánkúton például faleveles havon csúszkálnak, pedig a hideg éjszakákon kiváló minőségű pályákat lehetne hóágyúkkal és korszerű gépekkel készíteni. Az egész világon jó üzlet a síliftek építése, üzemeltetése, persze csak akkor, ha hónapokig működő pályákat szolgálnak ki. Minálunk ami meg volt, azt is a rozsda marja, például a mátraházi síugró sáncot, amelyen tizenöt éve még sikeres Európa-kupa-versenyt rendeztek. A látványos síugrószakág haldoklik hazánkban, már csak Sopronban foglalkoznak fiatalokkal. A XXI. század elején a magyar sísport – lehetőségeit tekintve – majdnem ott tart, mint 1913-ban, amikor a Magyar Síszövetség megalakult.
Elsősorban nem azért kellene pályákat építeni például a Mátrában és a Bükkben, hogy a magyar versenyzők a világversenyeken ne a mezőny végén, hanem a közepén végezzenek, mert az ország természeti adottságai eleve behatárolják az élsportolók eredményességét. Az itthoni pályákon viszont olyan fiatalok is síelhetnek, akiknek a szülei nem engedhetik meg, hogy gyerekük külföldre utazzon.
A pénztelenség miatt a magyar sísport élmezőnye az előző évtizedekben fokozatosan „olvad”, ma már csupán néhány fanatikus edző foglalkozik versenyzőkkel.
A kis létszámú válogatott keret ha teheti, külföldön edzőtáborozik, sőt az utóbbi években síelőink a bajnoki érmekért is a szomszéd országokban versenyeztek. Itthon ugyanis lemorzsolódott és kihalt az a rendezői gárda, amely hajlandó volt a hétvégéjét áldozni a versenyek lebonyolítására. Ezért felnőtt alpesi versenyeket évek óta nem rendeztek a Mátrában. A galyatetői sícentrumban viszont megfelelő hó esetén akár nemzetközi sílövő viadalt is lehet szervezni. Ilyen mostoha körülmények között a kis sportágban jó hírnek számít: a sífutó Tagscherer Zoltán sílövészetben világbajnoki kvótát szerzett.