-VÍZILABDA-
Tizenkét percig, a 3. negyed harmadik percétől a mérkőzés végéig gólképtelen volt a Vasas a Komjádi uszodában a jugoszláv Jadran Herceg Novi elleni KEK-negyeddöntő-visszavágón, így majdnem hosszabbításra kényszerült. Pedig az 5-4-es idegenbeli győzelem, majd a hazai 5-2-es vezetés után már szinte mindenki azt hitte, hogy a találkozó hátralévő része csupán formalitás. Csak a montenegróiak nem gondolták így, és ha Binder pár másodperccel a vége előtt nem szerel tisztán centerben, bajba kerülhetett volna a címvédő.
A meccs elején lövésig sem jutott a Vasas, nem úgy a Jadran. Szerencsére azonban a délszláv gárda játékosai még Kósz kapuját sem találták el. Madaras előnyből végre vezetést szerzett, amit ugyan Jokics még kiegyenlített, de Steinmetz, újra Madaras és Vindisch találatával a 2. negyed második percében már
4-1-re vezettek az angyalföldiek. Aztán 5-2 is állt az eredményjelzőn a harmadik hét perc elején, a záró felvonásra mégis 5-4-gyel fordultak a csapatok. A díszpáholyban addig rezignáltan ücsörgő jugoszláv vezetők és újságírók egyre hangosabbak lettek, főként amikor két perccel a vége előtt négyméteresből egyenlített a Jadran. Aggasztóvá vált a helyzet. Madaras és Binder is a blokkba lőtt emberelőnyben, és a vendégek vezethették az utolsó támadást. Jokics a centert próbálta megjátszani, de Binder olyan tisztán szerelt középen, hogy kiállításról szó sem lehetett. Így maradt az 5-5, és a Vasas az igalói 5-4-es győzelmének köszönhetően a négy közé jutott.
Időközben a másik három helyszínen is döntés született: a Kiss Csabát a soraiban tudó spanyol Sabadell, az orosz Lukoil Volgográd, illetve Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás együttese, az olasz Posillipo jutott a négy közé. A Nápolyban megtartott sorsoláson a Vasas a Sabadellt kapta ellenfélül az elődöntőben. Somossy József vezetőedző nem véletlenül volt elégedett.
„Nem lehet panaszunk a sorsolásra, persze ettől még nehéz elődöntőt várok, hiszen a Sabadell jól összerakott, stabil csapat – mondta a szakember. – A játékosaimnak is elmondtam, hogy a támadójátékunkban újítanunk kell, másképp nem nyerjük meg az idén a kupát. A Jadran ellen is nagyon görcsösek, sokszor bátortalanok voltunk, szerencse a védekezésünk nemzetközi színvonalú. Az európai klubvízilabdázást ma hat-nyolc csapat uralja, a játék abszolút primitív, mindenki stabilan, de szinte unottan és szürkén brusztolja végig a mérkőzéseket. Egy-két apróságot bele kell vinni a támadójátékba, mert ha nem vállaljuk a kockázatot, nem fogunk nyerni.”
*
Lehet bosszankodni, ám az örömre is van ok. Vérmérséklet kérdése az egész. Elvégre, ha egy, a kupagyőzelemre törő csapat – jelesül a Domino-BHSE – 5-2-re, majd 7-5-re vezet otthon, ám a végén mindöszsze egy pontot könyvelhet el, az nem éppen dicséretes teljesítmény. Ugyanakkor ha egy csapat – maradunk a Domino-BHSE-nél – egy perccel a vége előtt még kétgólos hátrányban van, majd a lefújás előtt mindössze hat másodperce van arra, hogy kiegyenlítsen, és eleget tesz a kihívásnak, akkor lehet csettinteni. Ha pedig két csapat – még mindig a Domino-BHSE, s mellette a Mladost Zagreb – olyan izgalmas, fordulatos, látványosságban bővelkedő meccset játszik, hogy az embernek az az érzése, nincs remekebb játék a vízilabdánál, szintén minden rendben van.
Lehet kérem választani, elvégre mindhárom állítás igaz a szombati, Kőér utcai BL-derbiről szólva. Ennek megfelelően a reakciók meglehetősen vegyesek voltak a lefújás után. Molnár center nem titkolta bosszúságát, és okkal tette, mert rajta nem múlott semmi, lőtt négy gólt (és milyeneket!), fórokat harcolt ki, főszereplő volt. Ugyanakkor elismerte, hogy jobb összpontosítással elkerülhető lett volna, hogy a végén a döntetlenért kelljen harcolniuk. A Dominó mestere, Kovács István csak nehezen tért napirendre amiatt, hogy 7-5-nél két emberelőnyt is elszórakoztak (értsd: elkapkodtak) a játékosai, s attól sem volt boldog, hogy védhető gólokat kapott az együttes, annak viszont örült, hogy volt annyi tartás, akarat a játékosokban, hogy még reménytelennek látszó helyzetben (7-10, 9-11) sem adták meg magukat, ennek eredménye lett az egy pont. Ami több, mint a semmi. Hogy mennyivel?
„Zágrábban hasonló meccsre számíthatunk, mint ez volt, minden attól függ majd, mennyire összpontosítunk. Messze még a vége, de az biztos, hogy, aki nyerni akar, annak a hazai meccseit hoznia kell. Nekünk ez most csak félig sikerült, mi tehetünk róla. Biztos, hogy sokszor megnézzük majd a mérkőzés felvételét, s igyekszünk tanulni a hibáinkból. Azzal együtt, hogy Mladost pontosan azt csinálta, amit vártunk, amiről beszélgettünk, a játékosaim viszont nem mindig” – így Kovács István.
Történt, ami történt, a Domino az élen áll a csoportjában, igaz csak jobb gólkülönbséggel, s az is igaz, hogy még csak két forduló ment le a hatból. Azaz, tényleg messze még a vége. A magyar bajnok legközelebb február 15-én Pireuszban száll vízbe, az Olimpiakosz ellen. Nem lesz könnyű, ám Kovács megfogalmazásával: „Megyünk tovább!”
Úgy legyen.
KEK-negyeddöntő, visszavágó: Vasas–Jadran Herceg Novi (jugoszláv) 5-5 (3-1, 1-1, 1-2, 0-1) Komjádi uszoda, 1000 néző, vezette: Reinink (német), Margeta (szlovén). Gól: Madaras, Vindisch 2-2, Steinmetz Á. 1, illetve Jokics 3, Krivokapics, Vukcsevics 1-1. Tj.: a Vasas 10-9-cel. További eredmények: ASC Duisburg (német)–CN Sabadell (spanyol) 4-11, tj.: a Sabadell kettős győzelemmel; Posillipo (olasz)–Vuliagmeni (görög) 7-6 (aranygóllal), tj.: a Posillipo 14-13-mal; Jug Dubrovnik (horvát)–Lukoil Volgográd (orosz) 7-8, tj.: a Volgográd kettős győzelemmel.
Bajnokok Ligája, Piros csoport, 2. forduló: Domino-BHSE– Mladost Zagreb (horvát) 11-11
(4-2, 2-3, 1-3, 4-3). Kőér utca, 800 néző, vezette: Galkin (orosz), Clara (olasz). Gól: Molnár 4, Biros 3, Fodor 2, Bárány, Kiss G. 1-1, illetve Simenc 4, Csomakidze 3, Primorac 2, Stritof, Oreb 1-1. Olympique Nice (francia)–Olimpiakosz Pireusz (görög) 7-7. Az állás: 1. Domino-BHSE 3 pont (21-18), 2. Mladost Zagreb 3 (20-17), 3. Nice 1 (14-17), 4. Olimpiakosz 1 (13-17).
Feszültség
Sorsfordító + Politikai feszültség és a termékeny talaj + videó
