Adatvédelem

Most, hogy már egy hét sincs a futballbajnokság rajtjáig, amikor a játék láttán értelmét veszti a mondvacsinált ügyek, a szép jövővel kecsegtető ígérgetések korszaka, érthető, hogy a futball körül szorgoskodók még egy jó nagyot kiáltanak.
Valahogy csak föl kell magukra hívni a figyelmet.
Nagy testvéres, való világos korunkban magától értetődik, hogy minél bornírtabb az üvöltés témája, annál nagyobb az esély a sikerre, szóval ideje megszoknunk a hülyeséget. Legföljebb akkor akadhatunk fönn, ha komoly, tiszteletre méltó intézmény adja a nevét egy-egy hamvába holt ötlethez.
Mint most a Magyar Labdarúgóliga.
A mi kis focinkat következetesen (értsd: a tények, a lehetőségek figyelembevétele nélkül) üzleti útra terelgető hivatal azt találta ki, hogy a rendzavarással kecsegtető bajnoki meccsek vendégszurkolóknak szánt jegyeit fölvásárolja, s csak az vehet belőlük, aki nevét, címét, teljes nacionáléját elővezeti a vásárláskor, mi több, jogi nyilatkozatot tesz arról, hogy illendően viselkedik majd a lelátón.
A grandiózus békemegoldás első állomása a jövő heti Fradi–Újpest lesz, a rendszerint világháborús előkészületekkel sújtott derbire máris félre tettek 450 (azaz négyszázötven) belépőt.
A megoldás természetesen sért mindenfajta, a témában létező hatályos jogszabályt, engedelmükkel most nem sorolnám föl őket tételesen. Legyen elegendő annyi, hogy a döntés diszkriminatív. Hiába bevett szokás ősidők óta, hogy a jegyet árulják, az érdeklődő meg megveszi, a magyar futball korszerűsítése jegyében ezt a hagyományt elfelejthetjük. Azt a szintén létező gyakorlatot is, hogy a hatóság(ok) akkor látnak neki az igazoltatásnak, amikor valakiről föltehető, hogy vétett a kötelező normák ellen, s nem megfordítva, mint itt: a potenciális rendzavaró előre följelenti magát (név, cím, satöbbi), megspékelve azzal, hogy nemcsak randalírozásért ítélhető el (büntetőjog), hanem szerződésszegésért is (polgári per). Ha ügyesek a hatóságok, egy-egy esetben nem csupán jó néhány esztendei börtönt, hanem ráadásképpen még jókora vagyoni hátrányt is kioszthatnak.
Megjegyzem, törvény- és rendtisztelő állampolgárként meglehetősen régóta figyelem őszinte ámulattal, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni az arra illetékesek a futballbotrányokkal. Legjobb tudomásom szerint létezik arra fölkent szervezet, hogy nyugalom legyen a településeken. Függetlenül attól, hogy a különböző intézményekben szavalnak, énekelnek, színdarabot próbálnak vagy éppen labdáznak.
Arról is hallottam már, hogy egy-egy ezreket megmozgató eseménynek csak akkor van létjogosultsága, ha a rendezvény nem okoz fennakadást, nem zavarja meg az élet normális menetét. Ha úgy tetszik, az embereknek jár a béke, függetlenül attól – és most visszatérek a témámhoz –, hogy hány Fradi–Újpestet rendel esztendőnként a bajnoki kiírás.
Egyébként elgondolkoztató, hogy csupán 450 újpesti drukkerrel számol a liga, s nem 4500-zal, ne adj’ isten negyvenötezerrel (régi szép idők, Népstadion, kettős meccsek). Nyilván éppen úgy komoly tudományos elemzés előzte meg 450-et, mint az adatszolgáltatás kötelezettségét.
Ez az érdeklődés liga által rögzített, tehát hivatalosnak tekinthető adata.
És innen kezdve ne is beszéljünk a profizmusról.