Testvéri éremaratás

Vasárnap a svájci St. Moritzban befejeződött az alpesisí-világbajnokság, amelyről gyaníthatóan még sokáig beszélnek majd, hiszen a megszokott rendkívüli csaták mellett számos emlékezetes pillanatot hozott. A Kostelic család sporttörténelmet írt, korábban egy vb-n még soha nem nyert aranyérmet testvérpár.

-ALPESI SÍ-
Aligha volt vasárnap boldogabb ember Ante Kostelicnél, hiszen lánya, Janica már régóta ünnepelt sztár Horvátországban, ám vasárnap fia, Ivica is felért a csúcsra, miután fölényesen megnyerte a műlesiklást. Ahhoz képest, hogy a horvát csapat szinte kétszemélyes, az éremtáblázaton Ausztriához hasonlóan három aranyérmet szerzett, s csupán kevesebb ezüstéremmel szorult a második helyre a sínagyhatalom mögött. Pedig a horvátok sem dicsekedhetnek hatalmas hegyekkel, téli üdülőparadicsomokkal, csak egy megszállott síőrülttel, Ante Kosteliccel, aki a fejébe vette, hogy gyermekeivel meghódítja a világot. Éveken keresztül küzdött azért, hogy szerény körülmények mellett is fel tudják venni a versenyt a legjobbakkal, a kezdeti esztendőkben szegénységük miatt gyakran az autójukban aludtak a versenyek előtt. Manapság már az ötcsillagos szállodákban is szívesen látott vendégek.
Mint az elmúlt évtizedben megszokhattuk, Ausztria természetesen megőrizte vezető helyét, ám mégsem lehettek felhőtlenül boldogok az osztrákok, mert a mostani csapatukban több volt. Már két esztendeje, St. Antonban is abban bíztak, hogy megdöntik a korábbi csúcsukat, s képesek lesznek akár 16 érem megszerzésére is. Mindez sem akkor, sem most nem sikerült, sőt az álmokhoz képest nem is olyan sok a mostani kilenc érem.
Bármelyik másik ország elégedett lenne ilyen teljesítménnyel, különösen a franciák és a németek, akik ezúttal egyetlenegy érmet sem tudtak nyerni. A németek nagy generációja már a múlté, Katja Seizinger rég visszavonult, Hilde Gerg meg sem tudja közelíteni korábbi eredményességét, s ugyancsak a búcsún gondolkodik, de gyaníthatóan a rendszeresen megsérülő Martina Ertlre sem számíthatnak már sokáig. A franciákkal régóta nem esett meg ekkora szégyen, ám mégsem kell ezen csodálkozni, hiszen nincsenek igazi sztárjaik. A szuperóriás-műlesiklás címvédője, Regina Cavagnoud tavalyi tragikus halálesete mintha sokkolta volna a síelőiket.
Érdemes megemlíteni a norvégokat és az olaszokat, akik ugyan nyertek érmet, de mégsem lehetnek büszkék St. Moritz-i teljesítményükre. A norvégoknál késik a generációváltás, Kjetil-Andre Aamodt és Lasse Kjus láthatóan kiöregedőben van. Ez még akkor is igaz, ha Aamodt éppen az itt nyert két érmével – tizenkettőnél tart – lett a világbajnokságok történetének legeredményesebb sportolója.
Ne feledkezzünk meg a világbajnokság kiemelkedő egyéniségéről, az amerikai Bode Millerről sem, aki éppen Aamodtot taszította le az összetettben a trónról, majd, ha csak három századmásodperc előnnyel is, de győzött az óriás-műlesiklásban is. Ha műlesiklásban nem hibázik az első futamban, akkor most talán nem Kostelicékről, hanem róla beszél mindenki. Az amerikaiak látványos előretörése – hat érmet gyűjtöttek – nem meglepetés, igaz, a legkevésbé sem a tengerentúli síiskolákat dicséri, hiszen legjobbjaik Európában készülnek a versenyekre.