Fölmelegített régi vádaskodás

Egész oldalas cikkében mindeddig hétpecsétes titokként kezelt ügyről igyekszik lerántani a leplet a legrégibb romániai sportnapilap, a Gazeta Sporturilor február végi kettős száma Magyar segítséggel címmel.
A több fényképpel, az egykori illetékesek nyilatkozataival, valamint több, csaknem két évtizeddel ezelőtti válogatott mérkőzés részleteinek felidézésével, néhány – mint kiderült, már akkor gyanús vagy legalábbis homályos – mozzanat felelevenítésével azt igyekszik bebizonyítani a lap, hogy 1984 végén nem éppen tiszta eszközöket vettek igénybe néhány eredményhez.
A lényeg: a román szövetség, ha nem is pártfogásra, de mégis, a szokásosnál valamivel engedékenyebb játékvezetésre kérte Palotai Karolyt az esedékes pozsonyi csehszlovák– román selejtezőn. Cserébe a magyar ifjúsági válogatott UEFA-torna-döntőbe jutását mozdították elő Románia illetékesei.
Kérdés persze, ha a sok most megszólaltatott már akkor is tudott vagy sejtett valamit a dologról, miért kellett olyan sokáig hallgatniuk?
Különösen azt figyelembe véve, hogy a szóban forgó pozsonyi mérkőzés annak idejen már eleve felkavarta a kedélyeket, éppen a magyar játékvezetés miatt. Annak idején az egykori udvari költő, Adrian Paunescu szerkesztette Flacara (Láng) című újság sportrovatvezetője (jelenleg a Pro Sport című napilap igazgatója), Ovidiu Ioanitioaia öt nappal a mérkőzés előtt, 1984. november 25-én arra szólította fel a Román Labdarúgó-szövetséget, ne fogadja el bíróként Palotait, mert a magyar jatékvezető úgymond „köztudomásúlag rendre az otthon játszó csapatot támogatja”. És erre mi történik? A románoknak már a döntetlen is elegendő volt a csoportelsőséghez, míg a csehszlovákokat csakis a győzelem segíthette volna ugyanahhoz, mégis 1-1-es állásnál, a hajrában Palotai nem adta meg a csehszlovákok gólját.
Ez akkoriban méltó válasznak tűnt a megalapozatlan vádaskodásra, aligha valószínű, hogy utólag, azaz most újabb érvek kellenének a cáfolathoz. Ennek ellenére most azt akarja igazolni a bukaresti lap, hogy a meg nem ítélt gól vezetett a soron következő tavasszal a magyar ifik nagyváradi 2-0-s győzelméhez, ami – a korábbi, budapesti 1-0-lal párban – Magyarország továbbjutását jelentette.
A történet csaknem húszesztendős, így ma már szinte teljesen mindegy, hogy mi történt akkoriban. Ha másért nem, hát azért, mert a sport, a labdarúgás jelen idejű műfaj, senkinek se használ és senkinek se árt, ha egyszer csak kiderül, mi történt annak idején.
A memória ingadozása még sehol sem vezetett el odáig, hogy visszamenőleg megsemmisítsenek eredményeket. Bizonyos, hogy a múltban éppen úgy történtek furcsa dolgok a sport környékén, mint ahogy ma is, esetünkben csak az érdekes: 1984-ben a magyar ifik, a román nagyok továbbjutottak.