Nem ereszti el az uszoda

A 34 éves Szabó József újra rendszeresen úszik a Komjádiban, pedig Széchy Tamás egykori tanítványa húszéves korára sportolóként mindent elért: 1986-ban 200 mellen világbajnok lett, a következő évben Európa-bajnok, majd 1988-ban Szöulban olimpiai aranyérmet nyert. Ráadásul azon kevés klasszisok közé tartozik, akik valamennyi korosztályban – a békától a felnőttig – úsztak országos rekordot. Korán, huszonhárom évesen hagyta abba a versenyzést, viszont második otthonától, a Komjádi uszodától nem szakadt el: ott működő úszóiskolája az idén tízéves.

-ÚSZÁS-
Szabó József gyerekkorát, fiatalságát az uszodában töltötte, így amikor 1992-ben nem sikerült kijutnia a barcelonai olimpiára, abbahagyta a versenyzést, de nem tudta, hogy merre induljon el.
– Nem voltam könnyű helyzetben – emlékszik vissza Szabó. – Huszonkét éves koromig csak az úszásra figyeltem. Amikor befejeztem, ott álltam bármilyen képesítés, diploma nélkül. Nyithattam volna virágüzletet vagy sörözőt, de az uszodától nem akartam teljesen elszakadni. Az az én világom. Tudtam, ha maradok, az ismerős környezet a bizonytalan induláshoz ad némi biztonságot. Szerencsém volt, mert nevelőedzőmnek, Schumi Józsefnek akkor szűnt meg a munkaviszonya, így 1993-ban együtt vágtunk bele az úszóiskolába.
Egy évtized alatt a Szabó Joe úszóiskola jól szervezett, népszerű sportvállalkozás lett. A gyerekeket buszokkal szállítják az iskolákból az uszodába, ahol hat edző foglalkozik az oktatásukkal.
– Tudom, nagyobb erkölcsi elismerésre számíthatnék, ha neveltem volna legalább egy világbajnokot, ám megítélésem szerint az sem kis dolog, hogy az elmúlt évtizedben közel tízezer gyereket tanítottunk meg úszni. Évente kiválasztjuk a legügyesebbeket, s átirányítjuk őket a szakosztályokba. Közülük azonban sokan elkallódnak, ezért tavaly beíratkoztam a testnevelési egyetemre, szakedzőire járok. Az a tervem, ha befejezem a tanulást, akkor a tehetségekkel majd én foglalkozom.
A mellúszó Szabó József és a vegyesúszó Darnyi Tamás a medencében nem voltak ellenfelek, pályafutásuk befejezése után viszont mindketten úszóiskolát nyitottak, tehát konkurenciát jelentenek egymásnak. A két Széchy-tanítványnak azonban az üzleti érdek sem tette tönkre a barátságát.
– Jól elférünk egymás mellett, miért bántanánk egymást? Tamás csoportjai a szigeten edzenek, s a rivalizálásból még sohasem volt közöttünk gond, sőt. Sokat vagyunk együtt, hetente három délután együtt úszunk a Komjádiban, úgy, mint régen. De most már csak saját kedvünkre. Én leginkább a kilóimmal harcolok. Még a levegőtől is hízom, ezért vigyáznom kell, hogy tartsam a száz kilót.
Sok legenda kering Széchy Tamás szigorú nevelési módszeréről, arról például, hogy a testi fenyítés sem állt távol tőle. A jövendőbeli edző hogyan emlékszik erre?
– Én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy Széchy Tamás volt az edzőm. Az öreg szigorú volt, de ma már tudom, hogy a mi érdekünkben volt kemény. Csak így nyerhettünk világbajnokságot, olimpiát. Nekem és a legtöbb tanítványának máig jó a kapcsolata Tamás bácsival. Meglátogatom néha, legutóbb például elvittem neki az 1986-os világbajnokság videofelvételét. A szakmáról is szoktunk beszélgetni, tudom, ha majd elkezdek edzősködni, rá mindig számíthatok. Az úszásoktatásból ugyan megélek, de harminchárom évesen azért vágtam bele a tanulásba, mert edzőként is szeretnék eredményes lenni.