Vesztegetési gyanú a német futballban

Megvesztegethető-e a német sport legnagyobb létszámú és leggazdagabb szakszövetsége? A tegnapi Der Spiegel illeti a váddal a labdarúgó-szövetséget. A háttér felderítését első számú feladatának tekintő hírmagazin azt állítja, hogy a DFB 1992 májusában titkos megállapodást kötött.

Korábban eltökélten lobbizott a szövetség azért, hogy a bajnoki meccsek tévéjogát központilag bocsássák áruba, ne adják az egyesületek kezébe az üzlet lebonyolítását. A helyzet megértéséhez az akkori viszonyok ismerete szükséges. A Bundesliga-találkozók televíziós jogára annak idején a müncheni ISPR-agentúra pályázott, a vállalkozásban a Kirch Media 51 százalékkal többségi tulajdonos volt. Az alku végső kimenetelére döntő befolyással volt a DFB és a klubok között folyó vita: a szövetség a profi csapatok nevében központilag adja-e el a tévéjogokat, vagy az egyesületek a saját elképzelésük szerint lépjenek a piacra?
Ez utóbbi megoldás első számú előharcosa a Bayern München volt, abból a meggondolásból kiindulva, hogy – a bajnokság és a nemzetközi kupák főszereplőjeként – jelentősen nagyobb haszonra tehet szert a liga többi együttesénél. Általános volt a meglepetés, amikor a bajorok váratlanul beadták a derekukat, és magukévá tették a szövetség tervét.
Ezt követően az ISPR 700 millió márkáért jutott a jogok birtokába, a videojogokéba is.
A Bayern színeváltozásának okára azóta fény derült: a Kirch Mediától a müncheniek 42 millió márkát kaptak (a szerződést titkosították, csak a közelmúltban látott napvilágot).
A Der Spiegel szerint azonban nem csak a müncheniek húztak hasznot az ügyből. A Kirch vállalkozás tízmillió márkát fizetett ki a DFB leányvállalatának számító Wirtschaftsdienst Rt.-nek. Az öszszeget a videojogokért kapta a szövetség, holott ez a pont már a ISPR-rel kötött megállapodásban is szerepelt. A hírmagazin idézi a Kirch-konszern egyik befolyásos munkatársát: „Látszatszerződés jött létre, amelyről a klubok semmit sem tudtak. Ugyanazt a jogot adták el még egyszer.”
A Bayern München és a DFB lavírozása, az elkendőzött szerződések ténye kényes helyzetbe hozta a német futball befolyásos menedzserét, az előbb a szövetség szolgálatában álló, majd a Wirtschaftsdienst élére került, és most a függetlenített ligabizottság (DFL) ügyvezetői tisztjét betöltő Wilfried Straubot. A Bayern ügyének kivizsgálására éppen őt szemelték ki – kecskére bízták a káposztát. Straub most igyekszik menteni, ami menthető: „A videokazetták eladásából befolyt pénzt a DFB az alapszabályban lefektetett feladataira fordította.” A szövetség osztja Wilfried Straub véleményét: a különszerződés biztos jogi lábakon áll.