Sajátos hagyomány kezd kialakulni az EHF-kupában, hiszen akárcsak tavaly, az idén is dán–
magyar párharc zajlott a trófeáért, és ismét a skandináv együttes szurkolói örülhettek. Tavaly az Ikast a Győrt, most a Slagelse a Dunaferrt múlta felül.
Hiába védett parádésan Pálinger Katalin a dunaújvárosi kapuban, a mérkőzés nagy részében ötven százalék feletti eredményességgel hárított, s csupán a hajrában, amikor már szétesett a magyar csapat védekezése, romlott a statisztikája, de így is a mérkőzés legjobbja volt. Hogy ez is kevés volt a sikerhez, az már a társakon múlott.
Az első félidőben mindössze egygólos (11-12) hátrányba kerülő magyar csapat a folytatásban összeroppant, s támadásban minden elképzelhető hibát elkövetett. A kapkodásra jellemző, hogy a mérkőzés során háromszor annyi labdát adtak el a magyar játékosok, mint az ellenfelük, ez pedig megengedhetetlen egy kupadöntőn. A fejetlenségre magyarázat lehet, mentség már kevésbé, hogy a Slagelse sokkal rutinosabb kézilabdázókkal rendelkezik, így akkor sem ijedt meg, amikor harminc perc alatt az ötgólos hátrányból csupán egyet faragott le. Kegyetlenül kemény védekezéssel megállították az átlövőket. Szrnka Hortenzia a hatvan perc során egyetlen gólt sem tudott dobni, Borók Rita is csupán kettőt –, s ennyi elegendő volt a tanácstalansághoz. A második félidőben 22 perc alatt mindössze három gólt dobott a Dunaferr, s így hiába védett parádésan Pálinger, ő sem ellensúlyozhatta a góltalanságot.
Kiss Szilárd vezetőedző szerint, ha együttese a jövőben még több nemzetközi rutint szerez, akkor majd nem követ el olyan hibákat a hajrában, amelyek most végül a vereséget okozták: – Gyermeteg hibákat követtek el a játékosaim a második félidőben, s ezzel helyzetbe hozták az ellenfelet. Saját magunkat okolhatjuk csak a mérkőzés és a kupa elvesztése miatt. Nem is emlékszem, mikor fordult elő olyan a közelmúltban, hogy Szrnka egyetlen gólt sem tudott lőni. A lelkesedéssel egyetlen pillanatig sem volt baj, ám talán a nagy tét miatt most nem ment jól a játék. A dánoknál viszont olyan klasszisok szerepelnek, akik posztjukon a világ legjobbjai közé tartoznak, és a forró hangulatban is képesek megőrizni hidegvérüket.
*
A férfibajnokság rájátszásának rangadóján a Szegednek feltétlenül pontot kellett szereznie Veszprémben ahhoz, hogy a bajnoki címet elhódítsa, míg a házigazda csapat csak győzelemmel védhette meg bajnoki címét. A szezon során komoly hullámvölgybe került a tizenegyszeres bajnok, s akkor úgy tűnt, nem csupán a Bajnokok Ligájában nem sikerül megismételni a tavalyi menetelést, de még itthon is elveszítheti a trónt az együttes. A remény akkor csillant fel, amikor a Szeged a rájátszásban is kikapott Dunaújvárosban, míg a Veszprém győzni tudott, és saját kezébe vehette a döntést.
Bár az első gólt a szegediek lőtték, egy pillanatra sem bizonytalanodtak el a veszprémiek, s lehengerlő tíz percet produkáltak. A kapuban Sterbik Árpád bravúrosan védett, míg támadásban Pérez és Zsigmond sorozatban lőtte a gólokat. Még emberhátrányban is kétszer eredményesek tudtak lenni, s ezzel 9-4-re elhúztak. Az extázisban játszó hazaiakat még a szegediek időkérése sem tudta kizökkenteni, gólparádét rendeztek, már 16-8-ra vezettek, amikor a vendégek is felvették a ritmust. Ezzel ugyan a félidőig nem tudták csökkenteni a hátrányt, ám legalább a nyolcgólos különbség nem nőtt. A 22-14-es veszprémi vezetést azonban már előrevetítette, hogy harminc perc alatt eldőlt az aranyérem sorsa. Csodát a második félidő sem hozott, végül 35-28-ra nyerte a rangadót a Veszprém, s ezzel tizenkettedik bajnoki címét nyerte.
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
