Az Eb, a vb csak egy határidő

ÚSZÁS

A kormány valószínűleg holnap dönt arról, hol épülhet fel a 2006-os úszó Európa-bajnokságnak otthont adó sportuszoda, és hogy mennyit szán a beruházásra. A Magyar Úszószövetség elnöksége köztudomásúan a lágymányosi helyszínt és a nagyobb méretű, 12-13 milliárd forintba kerülő úszópalotát preferálja. Gyárfás Tamás elnök két nappal a döntés előtt hajrába kezd. Az asztalán tanulmányok, térképek, tulajdoni lapok, rendezési tervek. Mind az új uszodával kapcsolatos.

Kérte valaki öntől, hogy építési dokumentációkat nézegessen?

– Nem.

– Akkor miért foglalkozik enynyit az uszodával? Ön elnök, s nem a majdani létesítményigazgató. Nem gondolja, hogy túlzott figyelmével még zavart okoz?

– Nem.

– Mintha máskor bőbeszédűbb lenne. Tudatosan visszafogott?

– Igen.

– Miért?

– Ha jók az értesüléseim, akkor szerdán dönt a kormány, hogy hol lesz az Európa-bajnoki uszoda.

– És ilyenkor jobb csendben maradni?

– Úgy érzem. Nem akarom túlfeszíteni a húrt.

– Miért olyan fontos önnek az uszoda?

– Nem nekem fontos, hanem nekünk… Az úszóknak, a vízilabdázóknak, az öttusázóknak, a kajakozóknak, a kenusoknak, az egyetemistáknak, a sportolni vágyóknak.

– Az a kérdés, hogy a Kőér utcában vagy Lágymányoson legyen-e a létesítmény? Vagy netán itt is, ott is, hol itt, hol ott, már amennyiben hordozható, mobil uszoda készül, amit ön őrült elképzelésnek nevezett. A gazdasági kabinet viszont komolyan vette.

– A mobil uszoda egyszerűen képtelenség.

– A fukuokai világbajnokságon egy csarnokba bevittek egy hatalmas kádat, és kész. Nálunk ott a Sportaréna, megtehetnénk ugyanezt.

– Így igaz.

– Csak ennyi?

– Most álljak le önnel vitatkozni? Mondjam el, hogy az Eb-hez két medence kell, meg egy toronyugró két toronnyal, és a műúszóknak is sajátosak az igényeik. Szerintem nem csak a vízben, szégyenünkben is elsüllyedhetnénk, ha a Sportarénát töltenénk föl. Ne vegye zokon, de szörnyű, hogy ilyenkor mennyire kreatívak tudunk lenni. Most azt várja tőlem, hogy méltassam az ötletet? Kérem… Zseniális gondolat…

– Meggyőzött. De mondják azt is, hogy az egyetemi városban el sem férne az uszoda. Szilvásy György leköszönő államtitkár szerint a nagy uszoda ott, idézem,„csak jelentős kompromisszumok árán” lenne megvalósítható.

– Tessék, itt a telepítési javaslat. Lázár Antal, a műszaki egyetem tanszékvezető egyetemi tanára küldte el a tervrajzot. Mit lát? Befér?

– A rajz szerint egyértelműen.

– Detrekői Ákos rektor azt mondta, náluk már a felvételin megbukna, aki nem tud egy létesítményt kimérni. Ybl-díjas szakemberek véleménye áll szemben… Nem, nem személyeskedem, tehát… Szóval mások álláspontjával. Balszerencséjük, hogy épp a műszaki egyetem profeszszoraival kell vitatkozniuk.

– Mégis, miért próbálták elhitetni, hogy az egyetem környéke nem alkalmas helyszín?

– Még találgatni sem akarok.

– Annak idején éppen az ön nyilatkozata alapján lett közismert, hogy a Kőér utcában egy sportalapítványé az ingatlan, azaz nincs ingyen.

– Nem a nyilatkozatom, hanem a tulajdoni lap volt az árulkodó. Mi csak kikértük a földhivatalból a dokumentumot.

– Folytatom. A sportalapítvány igazgatója baráti viszonyban áll Szilvásy államtitkárral, a megvásárlandó telek ára pedig körülbelül 250 millió. Igaz, a vevő nem az állam, hanem a kerületi önkormányzat lenne.

– Ez most kérdés vagy vádbeszéd?

– Tények. Az elhangzottak közrejátszottak abban, hogy a szövetség elnöksége titkos szavazáson húsz-null arányban a lágymányosi helyszín mellett állt ki?

– Nem hiszem… De én csak a saját szavazatomról szólhatok. Lehet, hogy elítélendő, de engem nem érdekel, ha az alapítvány pénzt keres. Ha a Kőér utca lenne a város szívében, ha a Spartacus sporttelepén lenne egy tizenháromezer fiatalnak otthont adó egyetem, akkor a szövetség elnöksége alighanem azt támogatná teljes erejével. Sőt teljes szívével… Hiszen a Spartacus a magyar úszósport büszkesége, igazán megérdemelné a stabil úszópalotát. Nagyon remélem, és érvelek is érte, hogy a Spartacus-uszoda rekonstrukciója megtörténjen. Méltók rá, már csak azért is, mert a Kőér utca jelen állapota méltatlan a világelsőkhöz.

– A Sportfólió Kht. képviselője az elnökségi ülésen azt állította, hogy a Kőér utcai ingatlan állami tulajdon. Ez a „tévedés” idézett elő pálfordulást?

– Már mondtam, kikértük a tulajdoni lapot, mint ahogy a műszaki egyetemtől elhelyezési tervet kértünk, sőt a szóba jöhető helyszíneket végig is jártuk. Nem lehetett tévedés.

– Decemberben még mindenki hat-hétmilliárdos uszodáról beszélt. A várható, majdani világbajnoki pályázatunk miatt önök immár a költségek majdnem dupláját tartják ésszerűnek.

– Az ön, az ön gyereke, illetve valamennyiünk egészsége nehezen számszerűsíthető. Eretnekség az úszószövetség bármely tisztségviselője előtt felvetni is ilyesmit, ugyanakkor az Európa-bajnokság bizonyos értelemben csak egy határidő. Mire dörren a startpisztoly, a létesítménynek késznek kell lennie. Legyen szó Eb-ről vagy vb-ről. Az úszók és a vízilabdázók az Európa-bajnokságot külön rendezik meg, a vb-t együtt. Kevés olyan magyar sikerekkel megalapozottan kecsegtető sportesemény képzelhető el hazánkban, mint egy budapesti úszó-, vízilabda, műugró-, műúszó-, hoszszútávúszó-vb. Ennek tudatában egy honi vb is csak határidő ahhoz, hogy neked, nekem, nekünk legyen egy bámulatos uszodánk. Ahol persze lehet edzeni, versenyezni, de ugyanúgy meg lehet tanulni úszni, mozogni lehet, leküzdhető a betegség, megőrizhető az egészség.

– A kormány is így gondolkozik? A kiszivárgott hírek szerint a gazdasági kabinet számára csak az a fontos, hogy minél olcsóbb legyen a beruházás.

– Tény, hogy egy vb-uszoda kétszer olyan drága, de én könynyen beszélek, hiszen nekem mibe kerül?…