Nincs sok ok az ünneplésre

Középszerű átlagfutball! Ezzel az elismerésnek aligha mondható értékeléssel fejeződött be a német labdarúgó Bundesliga 40. idénye. Mindössze egyetlenegy egyesület hagyhatta el emelt fővel a bajnokság színpadát: a VfB Stuttgart. Felix Magath edző kemény keze alatt a fiatalok felülmúltak minden előzetes várakozást, kiharcolták a részvételt az eladósodott klub számára létfontosságú Bajnokok Ligájában, a magyar családi gyökerekkel rendelkező Kevin Kurányi tizenöt találattal felküzdötte magát a legjobb góllövők közé.

-LABDARÚGÁS-
Ugyanakkor a második helyen végzett Stuttgart tizenhat pontos hátránya a győztes Bayern München mögött a konkurencia gyengeségét jelzi. A Bayern már három fordulóval a befejezés előtt ünnepelhetett. A bajnoki trófea csillogása azonban nem feledtette a bakit, a korai elhullást a Bajnokok Ligájában. A csalódás az egész német futball gyengeségét jelzi, az európai kupatornák befejező szakaszában a németeknek már csak a kiábrándult néző szerepe jutott. A hajdani egyesületét kritikus figyelemmel kísérő volt világbajnok, Paul Breitner fején találta a szöget: „A bajoroknak semmi okuk sincs arra, hogy e bajnoki címet túlzottan ünnepeljék! Inkább kíméletlen őszinteséggel meg kell vonniuk az idény mérlegét!” Találó Uli Hoeness menedzser megállapítása is: „A keretünk túl erős ahhoz, hogy csak a Bundesligában szerepeljünk jól.”
Amíg a Bajnokok Ligájából kiesett Bayern sikeresen összpontosított a Bundesligára, addig ez nem sikerült a Dortmundnak. A fekete-sárgák szerencsétlenül maradtak alul a Real Madriddal szemben, ezt követően viszont abból az elhibázott meggyőződésből indultak ki, hogy tudnak annyit, mint a spanyolok. Erejük túlbecsülése eredményeként a Westfalen-stadion különben hű közönsége búcsúzóul harsogó füttyszóval küldte az öltözőbe kedvenceit, a harmadik helylyel BL-selejtezőre kényszerülő csapatot. Jens Lehman, a sérült válogatott kapus szerint: „Mindenki láthatta, hogy a játékosok közül ki hajlandó erején fölül teljesíteni”. Matthias Sammer edzőnek nem sikerült mindenkivel megértetnie, hogy megfelelő harci szellem nélkül nincs komoly eredmény. A dortmundiak vigasza: hazai meccseiket átlagban 67 859 néző előtt játszották.
Két nagy meglepetés jellemezte egyébként a szezont. Az egyik, hogy a tavaly a legszórakoztatóbban játszó Leverkusen csak az utolsó pillanatban kerülte el a kiesést, vezetési káosznak köszönhetően. Reiner Calmund menedzser mellett magukat kompetensnek tartó személyek egész armadája szólt bele az események alakulásába, így nem csoda, hogy végül csak a harmadik edző – Klaus Augenthaler – hidegvére és nyugalma mentette meg a Leverkusent a másodosztálytól. Sokkal ügyesebben oldotta meg gondjait a szintén belső viszályoktól megrendített Kaiserslautern, ahol mindössze két személy kellett az orvosláshoz, a svájci René Jäggi és a belga Eric Gerets. A Baselból importált menedzser és az általa szerződtetett edző határozott fellépéssel biztosította a klub helyét az elitben.
A Bundesliga magyar idegenlégiósai közül Dárdai Pál és Király Gábor örülhetett leginkább, hiszen a Hertha kiharcolta a részvételt az UEFA-kupában. Az Olimpiai-stadion közönsége fergeteges ünneplésben részesítette az utolsó alkalommal pályára lépett Michael Preetzt – a csatár befejezte aktív pályafutását. Rajta kívül még további hat olyan labdarúgó tett pontot Bundesliga-karrierje végére, aki a kilencvenes évek során befolyással volt a német futballra: Balakov (Stuttgart), Basler (Kaiserslautern), Effenberg (Bayern München/Wolfsburg), Möller (Schalke), Ulf Kirsten (Leverkusen) és Hässler (1860 München).