Törő szerint van némi logikai ellentmondás abban, hogy miközben a játék lényege a gól, megbüntetik azt, aki örül annak, hogy sikerült neki a legfontosabb.
„Nem vagyunk egyformák, mindenki a vérmérséklete szerint örül vagy bánkódik, ezt képtelenség szabályok közé szorítani. Mindig ellenérzéseim támadnak akkor, amikor a játékosok egy kupacban ünnepelnek, a gólt lövő csapat és a drukkerei felszabadultan örülnek, és akkor jön a sárga lappal hadonászó bíró, és hiába van igaza, lehűti a jogos lelkesedést.
Ugyanakkor az engem is zavar, amikor a játékosok különféle koreográfiákat találnak ki az ünneplésre. Mert szellemes volt ugyan a brazilok ötlete, amikor úgy örvendeztek, mintha egy kisbabát ringatnának, ám a mozdulatsor nem volt természetes, akit öröm ér, aligha így tudatja a külvilággal. Az sem magától értetődő, amikor a góllövő azért kapja le a mezét, hogy az alatta viselt trikón lévő felirattal tudasson valamit az emberekkel. Azt ilyesmi sem feltétlenül a futballpályára való, legalábbis szerintem.
A mi időnkben többnyire csak összeölelkeztünk, és kész, a gólt lövő azt tartotta a legfontosabbnak, hogy azt köszöntse, akitől a gólja előtt a labdát kapta. Kétségtelen, ez régen volt, azóta igencsak megváltozott a futball, de legfőképp a környezete, mintha a játék önmagában mit sem érne látványos körítés, különféle showelemek nélkül.
Ha a szabályalkotók büntetni akarnak, akkor nem biztos, hogy azzal kell kezdeniük, aki örömében lekapja a mezét, rengeteg olyan dolog történik a pályán és a partvonal mellett, amely nem oda való. Aki valóban a futball híve, annak örülnie kellene annak, hogy a játék önfeledt mozdulatokat csal elő az emberekből.”
Vérfürdő Spanyolországban: utcai háború tört ki migránsok miatt
