Amióta a légitársaságok háborút indítottak az utasokért, némi előrelátással harmincezer forint plusz reptéri illetékért el lehet jutni Madridba meccset nézni. Az ember megnézi augusztusban a Real októberi programját a világhálón, kiválaszt egy otthoni mérkőzést, és megveszi a repülőjegyet. Az újságíró még küld egy faxot is a klub sajtóosztályára, hogy szeretné magát akkreditálni a mérkőzésre: pozitív válasz esetén biztos a bejutás, és fizetni sem kell érte.
Az egy hónappal a mérkőzés előtt elküldött kérelemre nem érkezik válasz, de a Santiago Bernabeu-stadion Press feliratú kasszájában ott a boríték Magyar Nemzet felirattal. Benne belépő a sajtópáholyba, kitűző és négynyelvű köszönetnyilvánítás, hogy érdeklődünk a csapat iránt. A velem együtt utazó magyar szurkolónak már nem ennyire egyszerű a dolga, hiszen az összes jegyet eladták, így az üzérektől kénytelen vásárolni egyet negyven euró helyett hetvenötért. Apropó, jegyek: ha lenne, akkor a legolcsóbb húsz, a legdrágább nyolcvanöt euróba kerülne. Annak ellenére, hogy a bajnokság utolsó helyezettje látogat Madridba, és a meccs este hétkor kezdődik, a stadion környékén már délelőtt nagy az élet. Az aréna környékén szuvenírárusok hada kínálgatja a portékáját, benn pedig nagyüzem van a trófeamúzeumban és a klub hivatalos boltjában. Négy euróért lehet megnézni az elképesztő mennyiségű kupát, amelyeket a csapat eddig összeszedett, és sokszor előfordul, hogy sorba kell állni a bejáratnál, annyi a kíváncsiskodó. A trófeák mellett egykori játékosok mezét, cipőjét is kiállították, és monitorokon nézhetjük meg a nemzetközi kupasikerek góljait. Biztosan a híres magyar balsors az oka annak, hogy az 1985-ös UEFA-kupa döntőjét bemutató képernyő (Videoton–Real Madrid 0–3 és Real Madrid–Videoton 0–1) nem működik, de a látogatás végére helyreáll a világ rendje: az utolsó teremben, ahol a gólkirályok kaptak egész alakos fotót, megnézhetjük Puskás Öcsi néhány pazar találatát is. Jóleső érzés látni, hogy a magyar labdarúgó négyszer is (1959, 1960, 1962 és 1963) elnyerte ezt a címet, és olyan sztárok társaságában kapott helyet, mint például Di Stefano, Zamorano, Hugo Sanches vagy Raul.
A múzeum kijárata egyenest a boltba vezet, ahol a legnagyobb tumultus David Beckham 23-as mezénél van, amelyet hetvenöt euróért mérnek. Emellett jól fogy Raul, Figo és Zidane meze is, de lehet csak Real Madrid felirattal is választani felsőt, nadrágot, kapuskesztyűt és mindent, ami a sporttal kapcsolatos.
A mérkőzés előtt két órával már megtelik a város a fehér-feketébe öltözött szurkolókkal. A stadion környékén van rendőr, de nincs az angol mérkőzésekhez hasonló mozgósítás, hiszen a Real mérkőzéseire egész családok járnak karon ülő csecsemővel és befestett arcú kamasszal. A show-gyár profin működik: a bérletesek mágneskártyájuk segítségével automatából kapják az erre a mérkőzésre szóló belépőjüket, a kapuknál pedig vonalkódos leolvasórendszer szűri ki a hamis jegyeket. A stadionban még a pizzáiról híres nemzetközi gyorsétteremlánc boltjait is megtalálni, ahol egyszemélyes dobozokban adják a harapnivalót. A kóla két euró, és az eladó akkurátusan pohárba tölti, igaz, hogy a vásárlás tovább tart vagy fél perccel, viszont a fémdobozt így biztosan nem dobom be a pályára. A stadion gyönyörű, és a fölötte magasodó hatalmas daru azt bizonyítja: úgy építik át, hogy közben meg lehet tartani a hazai mérkőzéseket. A bérletesek ülőhelyén kis zacskó, ahová a névre szóló kiadványokat teszik, hiába, a vevőt meg kell becsülni. A mérkőzésre két ingyenes újságot is kiadtak, mindkettő színes. A Real Madrid futbolsite napilapszerű és tizenkét oldalas: fele a mérkőzésről szól, a másik fele pedig reklám- és életmódmagazin. A Grada Blanca a rajongók és a gyűjtők álma: nagyméretű, huszonnégy oldalas, képes magazin, amely kizárólag a mérkőzéssel és a csapattal foglalkozik. Címlapján hatalmas kép Figóról, a közepén pedig óriásposzter Michel Salgadóval. Statisztika statisztika hátán: a két csapat között az elmúlt tíz évben vívott mérkőzések eredményei, klubtörténelem, kulisszatitkok, játékosok adatai, tabellák és ipari mennyiségű fantasztikus fotó.
A sajtópáholyban tucatnyi kommentátorállás van a televíziók számára, és még több a rádióknak, az írott sajtó munkatársait pedig konnektor és modemcsatlakozó segíti. A helyzeteket visszanézhetjük monitoron, és idejében megkapjuk a csapatok összeállítását is. Szerencsénk van, mert Beckham is felépült, így a Real a Casillas, Roberto Carlos, Helguera, Pavon, Salgado, Zidane, Beckham, Guti, Raul, Figo, Ronaldo összeállításban lép pályára. Csak a csatársor több mint százmillió euróba került.
A melegíteni érkező játékosokat hatalmas üdvrivalgás fogadja. Nyoma sincs sztárallűröknek, mindenki pontosan elvégzi a tréner utasításait. A mérkőzés másodpercre pontosan kezdődik, hiába, a tévéközvetítés nagy úr.
A pálya szélén a reklámpalánkok immár monitorok, így az eladni való árut és szolgáltatást akár mozgóképben is tudják hirdetni, az egyik gépkocsimárka hirdetésénél például az az ember illúziója, hogy a jármű rögtön elgázolja a partjelzőt. Hetvenezer ember éneklése mellett nézni a mérkőzést olyan érzés, hogy ezek után nehéz lesz rávenni magam egy tévéközvetítésre. A csapat mindent megtesz, hogy elszórakoztassa az embereket: még a reménytelennek tűnő labdákra is rástartolnak, s Figo vagy Zidane cselei után cseppet sem sajnálom, hogy a magyar NB I mérkőzései kiszorultak az országos csatornák képernyőiről, hiszen az a játék úgy viszonyul ehhez, mint a szénásszekér a Forma–1-hez.
Az első félidőben nincs gól, de a meccs cseppet sem unalmas, hiszen Beckham szabadrúgásai vagy Ronaldo villanásai őrületbe kergetik a barcelonai védőket és a közönséget. Külön tanulmányt érne meg Zidane vagy Ronaldo stílusa: lomha oroszlánként figyelik, amint a csapat vízhordói begyűjtik a labdákat, ám amikor szikrányi lehetőség adódik, tornádóként indulnak rohamra. A brazil csatár három megmozdulása két gólt és egy tizenegyest hozott a Madridnak. Arról már nem tehet, hogy utóbbit Figo kihagyta. A gólokhoz persze kellett Raul és Beckham hajszálpontos beadása is, de a befejezés is tökéletes volt.
A mérkőzés vége előtt három perccel hármas cserét hajt végre a Real; a levonuló sztárokat akkora üdvrivalgás fogadta, hogy a közönség jóformán nem is vette észre az Espanol szépítő gólját: a korábban csereként beálló Fernandez egy szép egyéni akció után vette be Casillas hálóját. A gól nem rontotta el a közönség örömét, a show pedig folytatódik: a következő mérkőzés a Celta Vigo otthonában lesz, aztán a Bajnokok Ligáján idelátogat a Partizan Belgrád.
Sebestyén József
Egy ország, ahol valakit halálra vernek kényszersorozás közben, biztosan nem érett az EU-tagságra
