A Bihar megyei Piskolton született Vaszi Tünde a nagykárolyi gimnázium diákjaként csak legmerészebb álmában gondolhatott arra, hogy egyszer kiérdemli a legjobb magyar atlétanő címet. A Vaszi család 1990-ben települt át Erdélyből Magyarországra, ahol a fiatal tehetségből nemzetközi klasszis lett, aki 2000 óta minden szabadtéri világversenyen bejutott a döntőbe, a tavalyi Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. A 31 éves távolugrónő nem titkolja, hogy örült ugyan Az év atlétája címnek, de egyszer szeretné kiérdemelni Az év sportolója díjat is, amelyhez viszont világbajnoki aranyérem kell.
– Nagyon nehéz évem volt – magyarázta Vaszi Tünde. – Egy esztendeje megoperálták a lábamat, a szabadtéri szezon elején pedig krónikus sarokgyulladás akadályozta a felkészülésemet. Nem túlzok, rengeteget szenvedtem az edzéseken. Így már az is csoda volt, hogy egyáltalán indulni tudtam a világbajnokságon. Érdekes, a sok nehézség ellenére augusztus végére nagyon jó formába kerültem. De ez nem a párizsi világbajnokságon, hanem egy héttel később jött ki, Cordobában 676 centimétert ugrottam, ami Párizsban világbajnoki ezüstérmet ért volna. A monte-carló-i Világkupa-döntőn megsérültem, így két héttel korábban fejeztem be az idényt.
Vaszi Tünde nyolc éve versenyez a nemzetközi élmezőnyben, amelynek egyik legstabilabb tagja. Mindezért nagyon sokat és keményen edzett, ennek viszont az lett a következménye, hogy az utóbbi években szinte többet járt orvoshoz, mint edzésre.
– Lassan már orvosi vizsgát tehetnék. Ennek ellenére ha néha keserű vagyok is, de arra nem gondoltam, hogy feladom. A világbajnokság után a tervezettnél korábban kezdtem el a felkészülést, azért, hogy ne kelljen erőltetett menetben edzenem. Nagyon óvatosan dolgozom. Ennek ellenére a lábam nem javult, sőt most már mindkét sarokcsontom begyulladt. Ezt csak akkor érzem, amikor nagyobb terhelési edzéseket végzek. Ezért kényszerűségből egyelőre csak futok, erősítek, s hetente kétszer távolugrás helyett rúddal ugrok.
A világbajnoki ezüstérmes rúdugró, Bagyula István tanítványa néhány évvel ezelőtt már megpróbálkozott a rúdugrással, nem is eredménytelenül, hiszen 1998-ban 422 centiméterig jutott. Éppen ezért az sem lehetetlen, hogy ha a lába nem javul, akkor a jövő év eleji fedett pályás idényben futásban és rúdugrásban fog versenyezni.
– A december eleji lengyelországi edzőtáborban fogok újra távol ugrani. Ott derül majd ki, hogy vállalhatom-e a felkészülést a budapesti fedett pályás világbajnokságra. Természetesen hatalmas élményt jelentene nekem, ha hazai közönség előtt versenyezhetnék, azonban az olimpiai indulásomat nem akarom kockáztatni. Szerencsére az olimpiai A szintet Cordobában sikerült elérnem, így nem kell majd siettetnem a formába hozást. Hiszem, hogy az athéni olimpia lehet pályafutásom legfontosabb versenye. Jövőre a nemzetközi élmezőny még erősebb lesz, de ha sikerül csúcsformába kerülnöm, akkor nagy álmom, az éremszerzés sikerülhet.
A 31 éves Vaszi Tünde már-már beletörődött abba, hogy edzés közben valamije mindig fáj. Ennek ellenére meglepő, hogy nem csak Athénig tervez.
– Az olimpiai szereplés döntően befolyásolhatja a jövőmet. Most úgy látom, hogy két-három évig még versenyezhetek. Ha jól sikerül az olimpia, akkor azért folytatom. Ha nem, akkor pedig azért, mert sikeresen szeretnék búcsúzni. Ígérem, csak addig versenyzek, amíg képes leszek nemzetközi szintű eredményekre.
Sajnos a csúcstartó távolugró hazai elsőségét a fiatalabb versenyzők nem veszélyeztetik. A nagy ígéretként szintén Erdélyből áttelepült Miklós Éva fejlődése megállt, és az 1998-ban Európa-bajnoki döntős Ajkler Zita is távol került az élmezőnytől. A női távolugrás hazai helyzetét jellemzi, hogy az idén mindössze heten ugrották túl a hat métert, s közülük egyedül Vaszi Tünde felelt meg a nemzetközi mércének.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
