Túl sok tanulsággal nem szolgál a csehek elleni csütörtöki nyitó mérkőzés, viszont a 29-23-as győzelem ellenére komolyan aggódhattunk. Radulovics Bojana bokája ugyanis kifordult, s kísértett a két esztendővel ezelőtti eset. Akkor a világbajnokságon napokig találgattuk, vajon a legfontosabb mérkőzéseken vállalhatja-e a játékot. Radulovics pedig kulcsember, hiszen a jobbátlövő poszton megközelítőleg sincs hasonló tudású kézilabdás. Nos, péntekre kiderült, a sérülése nem tűnik súlyosnak, rögzítőkötést kapott és pályára léphetett. Ettől függetlenül lelkileg megviselte a rossz lépés, korántsem a tőle megszokott rámenősséggel játszott.
Mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy a magyar válogatott esetleges sikere Radulovics játékán múlik, rögzítsük: az utóbbi két hétben nélküle is tudott győzni az együttes, s akkor csapatként is küzdött.
Pénteken mintha mindenki egyszerre került volna holtpontra, rá sem lehetett ismerni az együttesre. A védekezés szellős volt, a támadások ötlettelenek, s az első tíz percben 7-1-re elhúztak a franciák.
Pedig ünnepélyesen kezdődött a mérkőzés, hiszen Pádár Ildikó csütörtöki hivatalos elbúcsúztatása után pénteken Farkas Andreának és Kántor Anikónak köszönték meg a szövetség vezetői a válogatottban nyújtott teljesítményt. Ennél több örömre azonban sokáig nem volt okunk. Hiába cserélt sokat Mocsai Lajos szövetségi kapitány, az átlövőink teljesen hatástalanul tüzeltek, míg a szélsők és a beállósok sorozatban rontották el a ziccereket. Sajnos még arra sem hivatkozhatunk, hogy káprázatosan játszott az ellenfél, a franciák messze vannak az igazi világbajnoki formától, ennek tükrében viszont még érthetetlenebb volt a hétgólos hátrány (5-12). Egyedül Ferling Bernadett teljesítménye volt elfogadható, aki négy gólt is dobott, de meglepő módon ez sem hozta meg az önbizalmát. Persze lehet, úgy érezte magányosan harcol.
A fordulást követően sem változott a játék, egyre fagyosabb lett a hangulat. A pályán látottaktól, no meg a csarnokban uralkodó hidegtől dideregtek a nézők. Az AstraZeneca jégcsarnokban ugyanis az állandó jégfelületre tették le a pályaborítást, s ettől ugyan csúszós nem volt a játéktér, viszont a hideg ellen semmit nem lehetett tenni. A tornán részt vevő együttesek ugyan ezt már az első napon észrevételezték, ám a jeget mégsem lehet felolvasztani, így maradt a hideg.
Persze mindkét csapatnak egyformán hűvös volt, s erre semmit nem foghatunk. Sokkal inkább a bátortalan és ötlettelen játékra. Csupán egyetlen magyar kézilabdázó villantotta meg időnként igazi tudását, a gond azonban, hogy Szabó Melinda már három éve a francia válogatottat erősíti.
A rémálom percről percre fokozódott. Az első félidei gyenge teljesítményt is sikerült alulmúlni, és a félidei ötgólos különbséghez még hetet tett hozzá a vendégcsapat, s a tizenkét gólos 29-17-es vereség felettébb elkeserítő. Bizakodásra egyedül az adhat okot, hogy a francia válogatottat idegenben a múlt héten kétszer is legyőzte a magyar együttes, azaz nem a most látott forma az igazi, ennél lényegesebben többet tudnak a játékosok. Hogy ebből a budapesti közönség láthat-e valamit, az szombaton derül ki, amikor elvben a franciánál is erősebb ellenfél következik. Spanyolország a csütörtöki nyitónapon ugyanis 22-19-re legyőzte Franciaországot, s tegnap ugyancsak biztosan 27-21-re nyert a cseh együttes ellen. Ha szombaton a 16 órakor kezdődő zárómérkőzésen az AstraZeneca-kupát nem is nyerheti már el az együttes, a tegnapi fiaskót jó lenne feledtetni. Már csak azért is, mert a december 2-án kezdődő világbajnokság előtt ez lesz az utolsó felmérő, a jövő héten már egymás között gyakorolhatnak csak a játékosok.
Az AstraZeneca-kupa 2. fordulójában: Magyarország–Franciaország 17-29, Spanyolország– Csehország 27-21 (16-10).
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
