Hoeness nem tévedhet

L A B D A R Ú G Á S A labdaművészekre alapozott nagyzási hóbort fájó bukását élik át a berlini szurkolók. A Herthától kalandos körülmények után elbocsátott Huub Stevens példája ismét bizonyítja: a német főváros reménye, hogy nemzetközi rangú egyesülettel rendelkezzen, továbbra is csupán vágyálom marad.

Király Gábor és Dárdai Pál kenyéradója a 15. Bundesliga-forduló után tizenkét ponttal a szerény 17. helyen áll, és a kieséstől fenyegetve vág majd neki a téli szünetnek. Anélkül, hogy tudná, ki fogja átvenni a szélnek eresztett holland mester örökét. A bizonytalanság érzését csak fokozza a felismerés, hogy a Hertha ügyeit intéző menedzser pozíciója is megrendült. A korlátlan hatalommal felruházott Dieter Hoenessnek számtalan szakmai melléfogást rónak fel a berlini lapok, élvezve a józanul gondolkodó szurkolók támogatását.
A csalódás hangulatát csak fokozzák azok a remények, amelyek a kilencvenes évek végén vették körül az egyesületet. A klub harmadik lett a bajnokságban, és kiharcolta a részvételt a Bajnokok Ligájában, ahol a Milan, a Galatasaray, a Chelsea és Barcelona volt az ellenfele. Azt követően, hogy a Hertha az olimpiai stadion hetvenötezer nézője előtt 1-0-ra verte az olaszokat, a Berliner Kurier így áradozott: „Világklasszis teljesítmény. A Milan szupersztárjai esélytelenek voltak!” Innen kezdve már csak egyetlen vágy hajtotta a fővárosiakat: betörni a kontinens vezető csapatai közé.
A vízió reális alapokra támaszkodott: a Berlint reprezentáló együttes éppen úgy számíthatott a jelenlévő konszernek anyagi segítségére, mint a környék labdarúgó- rajongóinak támogatására. A menedzser nagyvonalúan fizetett ki 15,2 millió márkát a brazil Alex Alvesért, 2001 nyara óta további tizenhárom játékost szerződtetett, de közülük mindössze kettő (Marcelinho, Arne Friedrich) váltotta be a szerepléséhez fűzött reményeket. Alves hamarosan a klub történetének legrosszabb befektetését jelentette. Dieter Hoeness a Schalkétól elcsábított Stevensben látta a megoldást garantáló „nagy fogást”. Majd ő összerázza a csapatot – vélhette. A vágy csak vágy maradt…
Összegezve megállapítható, hogy a Stevens–Hoeness kettős nem volt képes arra, hogy egységes együttest alakítson ki, hogy megtalálja a legmegfelelőbb játékstílust. Már októberben kritikus volt a helyzet, hiszen a Hertha kiesett az UEFA-kupából, ráadásul sorozatban kilenc (!) bajnoki meccsen nem tudott győzni. A lelátókon becsmérlő transzparensek emelkedtek a magasba, köztük ilyen is: „A teljesítményetek meztelen gúny.”
A Hertha vezetősége a német futballban mindeddig ismeretlen ultimátummal reagált: ha nem sikerül kétszer egymás után (bajnokság és kupa) legyőzni a Rostockot, Stevens veheti a kalapját. A szerencse megmentette a holland szakvezetőt az elbocsátástól, Hoeness örömtáncot lejtett a pályán. A megkönnyebbülés azonban csak átmenetinek bizonyult, a Hertha megsemmisítő kupavereséget (6-2) szenvedett Brémában, az edzőt nem lehetett tovább tartani. Huub Stevens menesztése óriási presztízsveszteség volt az őt hűséggel támogató menedzser számára. Az amatőrcsapattól áthívott Andreas Thom irányítása mellett a berliniek szombaton 1-1-es döntetlent játszottak a szintén gyengélkedő Borussia Dortmunddal. Hoeness most lázasan kutat az új edző után.
A jelöltek koszorúja színes képet mutat: a hajdani csapatkapitány, az oslói Valerengánál dolgozó norvég Kjetil Rekdal éppen úgy elképzelhető a posztra, mint a Basel szolgálatában álló Christian Gross.