Látványos búcsú Csáktornyától

-KÉZILABDA- Ott folytatta szombaton Kína ellen a magyar csapat a horvátországi női kézilabda-világbajnokságon, ahol csütörtökön a szlovénok legyőzésekor abbahagyta. Ezúttal is a második félidőben lendült igazán játékba az együttes, amelynek most is nagy erénye volt, hogy a megszerzett előnyt nem tékozolta el. Mocsai kapitány elégedett volt a játékosaival, de figyelmeztetett: a neheze még hátravan. Tegnap Dániával mérkőzött meg Magyarország, a csapat tagjai a Szlovénia–Németország találkozó (29-28) után tudták: a meccs a továbbjutásról dönt. Annyi bizonyos volt, hogy egy pont mindenképpen kell a továbbjutáshoz, de azt is tudta mindenki, döntetlenre képtelenség játszani.

Hiába tudtuk, hogy a D csoport, amelyikben a magyar válogatott szerepel, a legkiegyensúlyozottabb, arra azért senki nem számított, hogy az utolsó forduló előtt még négy csapat is csoportgyőztes lehet, s egyedül a németek lehetnek biztosak a továbbjutásban. Ők ugyanis már mindenképpen utazhatnak Fiumébe, de számukra sem mindegy, milyen eredményeket visznek magukkal a középdöntőbe, így a szlovének elleni tegnapi mérkőzésen sem lazíthattak. Ez pedig azért volt fontos, mert szlovén pontszerzés esetén csapatunknak legalább döntetlent kellett elérnie az olimpiai és Európa-bajnok Dánia ellen a továbbjutáshoz. Nem könnyű feladat, de hát a világhírű ellenfél azért nem legyőzhetetlen – az Európa-bajnoki címmel járó olimpiai kvóta talán túlzottan is megnyugtatta őket. Csáktornyán a németekkel csupán döntetlent játszottak, szombaton pedig 29-21-re kikaptak a szlovénektől. Hiába ünnepeltek játékosaink másfél órával korábban, Kína 34-30-as legyőzése így csak részsiker lehetett, persze biztató siker.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány ugyanis a szlovénok legyőzése után kijelentette: úgy tűnik, kialakult a pillanatnyilag ideális felállás, amit a szombati találkozó megerősített. A még mindig betegeskedő Farkas Ágnes és Szrnka Hortenzia helyére állított Ferling Bernadett ezúttal is pazarul játszott, hét gólt szerzett, méltó társa volt a nyolc találatig jutó Radulovicsnak. Ferling a világbajnokság igazi meglepetése. Eredetileg amolyan fregoliember volt, hiszen irányítóként is gondolt rá a kapitány, de a (kényszer)helyzet úgy hozta, hogy végül balátlövőként kell helytállnia.
Egyelőre olyan tökéletesen teljesít, hogy Mocsainak nem is kell kísérleteznie Farkas és Szrnka pályára küldésével. Pedig Tállay András csapatorvos áldásos tevékenységének köszönhetően már mindketten bevethetők lennének, ám a többnapos betegeskedés után legyengültek; még szerencse, hogy Ferling jóvoltából pihenhetnek.
De ne legyünk igazságtalanok a többiekkel szemben. Szombaton ugyanis szinte mindenki kiválóan játszott, talán nem is volt gyenge pontja az együttesnek. Bevált a kapitány elképzelése, amely szerint irányítóként Siti Eszter kezd, s csak később kap lehetőséget Görbicz. Sitinek a játékba lendüléshez szüksége van arra, hogy minél korábban pályára lépjen, míg Görbicz kifejezetten élvezi, ha mérkőzés közben veheti át a stafétabotot. Már a szlovének elleni fényes győzelem után egyértelmű lett a kapitány előtt, hogy a hagyományos hatos falas védekezéssel le kell számolni, az a leghatékonyabb módszer, ha zavaró emberek akadályozzák meg az ellenfelet az építkezésben.
Alakul tehát a csapat, a játékkal sincs gond, aminek biztos jele, hogy noha Kína a félidőig jól tartotta magát (14-14), utána, a második félidő elején – akárcsak a szlovénok ellen – ismét kicsikarta az együttes a szükséges előnyt, amelyet a hajráig megőrzött. Erre az egyenletes, jó kézilabdára számított Mocsai Lajos a dánok ellen is.
Ennek ellenére meglehetősen zaklatottan kezdett a magyar csapat, látszott a játékosokon, hogy roppant feszültek. Szerencsére a dánok sem a nyugodtságukkal tüntettek, így aztán hiába vezettek 4-2-re, meglehetősen hamar 6-4-re fordított Magyarország. A fordulathoz nagyban hozzájárult, hogy Pálinger fantasztikusan védett, Görbicz pedig bátor volt, és ötletes.
Pálingertől kifejezetten féltek a dán lányok, alig-alig mertek lőni, ennek következtében még némi kapkodás is belefért a magyar csapat játékába. A játékosok elszántsága viszont töretlen volt, így aztán a szünetben hat góllal vezetett az együttes (14-8).
Szünet után gyorsan két gólt lőtt Dánia, ám aztán ismét ritmust talált a magyar csapat, s mert Pálinger is ott folytatta, ahol a szünet előtt abbahagyta, növelte előnyét. Húsz perccel a vége előtt már kilenc gól volt a különbség, tíz perccel később pedig tizenegy. Radulovics és Görbicz lendülete, elszántsága mérce volt a többieknek, valamennyi játékos szinte önkívületben kézilabdázott. Magyarország végül 29-19-re győzött, parádés játékkal búcsúzva Csáktornyától. Folytatás a középdöntőben, Rijekában.