Nem mindig tudjuk az életben, minek mi a jelentősége, de tesszük a dolgunkat, s hisszük, nem ok nélkül. Ferling Bernadett kedden délben a séta helyett az edzést választotta, a lövéseket akarta gyakorolni, mert vasárnap a dánok ellen bizonytalan volt. Az önbizalma az edzést követően sem állhatott helyre, Sugár Tímea ugyanis szinte minden labdáját megfogta. Ennek ellenére este Ferling volt az egyik főszereplő, kilenc gólt szerzett, és amíg nem fáradt el, százszázalékosan célzott.
– Éreztem, hogy gyakorolni kell a lövéseket, de az edzés végén sem voltam boldogabb. Szerencsére Timi megnyugtatott, hogy este nem vele kell farkasszemet néznem – jegyezte meg a románok 30-27-es legyőzését követően megkönnyebbülten és boldogan Ferling. – Igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor az első két lövésem bejött.
A háromgólos különbség ugyan nem tűnik túl nagynak, de ha hozzátesszük, hogy az utolsó percekben három ziccer is kimaradt, és nem kellett túlzottan idegeskedni a végjáték során, akkor azért jelzi, ezúttal sem hajszálon múlott a siker. Nem úgy, mint a riválisoké! Ők az egygólos győzelemnek is örülhettek – a norvégok 31-30-ra nyertek a németek, az ukránok 26-25-re a szlovénok ellen –, azaz a nap legbiztosabb győzelmét a középdöntők ezen ágán a magyarok aratták.
Hogy ez így lett, abban ismét döntő érdemeket szerzett Pálinger Katalin. A kapusra lassan minden jelző elcsépeltté, közhellyé válik. Igaz, nem vezéregyéniség, nem kiabál, nem tüzeli a többieket, viszont maga a megtestesült nyugalom, aki a védéseivel olyan tartást ad az együttesnek, amelyre lehet alapozni. Az utóbbi esztendőkben ez hiányzott, márpedig egy jó kapusteljesítmény felszabadultabbá teszi a csapatot, támadásban is bátrabban mer vállalkozni.
A sikerhez természetesen az is kellett, hogy Mocsai Lajos szövetségi kapitány már a mérkőzés elején felismerte, az eddig jól működő nyitott védekezés ezúttal hatástalan, s gyors szerkezeti átalakítással visszatért a zártabb hatos falhoz. Hogy erre „vevők” voltak a játékosok, az elsősorban az ő dicséretük, de egy világbajnokságon csak az lehet eredményes, aki tud rögtönözni. S ha már a fizikai alapképességekben kézilabdázóink nem is vehetik fel a versenyt az ellenfelekkel, az improvizációs képességükkel ledolgozhatják a hátrányt.
A győzelmekkel természetesen megjött az étvágy is, s amíg Mocsai korábban kínosan ügyelt arra, hogy egyetlen szóval se utaljon az esélyekre, a románok elleni sikert követő elejtett megjegyzése árulkodó. A kapitány azt találta mondani, hogy aki első szeretne lenni, annak nem szabad számolgatni…
Mi azért számolgattunk a szerdai találkozó előtt, s a képlet – ha létezik ilyen egy vb-n… – egyszerű volt. Ha az ukránok legyőzik a németeket – meg is tették ezt, 25-23-ra bizonyultak jobbnak, elsőként olimpiai kvótát szerezve a vb-n –, mi pedig este a norvégokat, akkor a középdöntő utolsó napján már csak az a tét, hogy a magyar és az ukrán együttes közül melyik végez az első, s melyik a második helyen. Azaz, nem kellene tovább izgulni, az elődöntő már biztos lenne.
A norvég válogatott ellen ott folytatta a csapat, ahol abbahagyta a korábbi napok mérkőzésein. Lendületes, olajozott játék, tökéletes figurák, nagyszerű gólok, biztos helyzetkihasználás. A különbség három volt – 14-11 –, s azért csak ennyi, mert a bírópáros vigyázott arra, nehogy túlságosan „elmenjünk” a norvégoktól.
A második félidő 3. percében áramszünet miatt elsötétült a csarnok, s csak bő másfél óra alatt sikerült megtalálni és kijavítani a hibát. Késő este volt már, amikor a csapatok újra kijöttek pályára – bemelegíteni. A folytatás, amint az várható volt, a vesztésre álló norvégoknak kedvezett, akik a befejezés előtt hét másodperccel kiegyenlítettek, s alakították 24-24-re a végeredményt. A pontvesztés azt jelenti, hogy Mocsai csapatának ma este győznie kell Ukrajna ellen.
Eredmények. I. csoport: Oroszország–Spanyolország 25-25, Franciaország–Ausztria 28-25. II. csoport: Németország–Ukrajna 23-25, Magyarország–Norvégia 24-24.
Hat éve nem történt ilyen, Olaszország ismét szakaszgyőztest ünnepelhet a Tour de France-on
