Eszem ágában sincs vitatni Zamorano bíró döntéseit, elfogadom, hogy valamennyi esetben neki, azaz a szabályoknak volt igazuk, de azért valami nem stimmelhet ott, ahol hat kiállítás és tizenöt sárga lap színesíti a játékot. Ha a játékvezető érti a dolgát, ha profi, akkor nem alakulhat ki olyan hangulat a pályán, hogy ő legyen a főszereplő. Az, hogy egyenlő arányban állított ki, hármat innen, hármat onnan, azt sugallja, hogy kényszerhelyzetbe került, futott a saját – rossz – döntései után.
Aki futballozott, tudja, hogy a bíró akkor is főszereplő, ha nem hívja fel magára a figyelmet. Intelligencia kérdése is, mit tart fontosnak: a szabályokat vagy a játék szellemét. A futballista már az első percben megérzi, mit akar a bíró, ha azt tapasztalja, hogy a játék a fontos neki, s nem a saját tekintélye, akkor különösen figyel, segíti őt, esze ágában sincs átverni, ne adj’ isten, vitatkozni vele.
Egyébként nem azok a veszélyes bírók, akik látványosan csalnak, befújnak egy lesgólt, nem adnak tizenegyest, amikor kell, vagy büntetőt ítélnek a semmire, az a legrosszabb, ha a mezőnyben ítélnek folyamatosan az egyik csapat kárára. Ilyenkor a büntetett futballisták kizökkennek a nyugalmukból, indulatosak lesznek, esetleg elszállnak. Mint például én is: egyszer Szegeden Tátrai olyan nyíltan segítette az ellenfelet, hogy elborultam, és kirúgtam a stadionból az ellenfél által a tizenegyeshez letett labdát. Tátrai kiállított, okkal, de meggyőződésem, ő volt a főszereplő abban, hogy felment nálam a pumpa. Jó bírónál az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.”
Borsodban
Elverte a jég Boldvát, tizenhét vármegyére adtak ki figyelmeztetést + térkép
