Kovács Péter szerint nincs sikeredző

-KÉZILABDA- Ősszel, amikor akadozott a Pick-Szeged játéka a férfi kézilabda Bajnokok Ligájában, még Kovács Péter alatt is mozgott a kispad, aztán a továbbjutás kiharcolása után egy csapásra megváltozott minden. A nyolcaddöntőben a csapat szinte átgázolt a tavalyi BL-győztes francia Montpellier-n, és ő ünnepelt szakemberré vált. A sors azonban nem volt kegyes a Szegedhez, a bravúrt követően a tavalyelőtti győztessel, a német Magdeburggal hozta össze a negyeddöntőben.

Sütõ-Nagy Zsolt
2004. 02. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az utóbbi esztendőkben már úgy látszott, a vezető férfikluboknál nem bíznak a magyar edzőkben, hiszen Veszprémben a horvát Zdravko Zovko, míg Szegeden Dragan Djukics ült a kispadon. Az egykori világklasszis átlövő, Kovács Péter a nyáron érkezett a szegedi csapathoz, s azóta bizonyította, nem csak az egykori Jugoszláviában érdemes keresni.
– Milyen célokat tűzött maga elé?
– Hogy megpróbáljak minél jobb csapatot kialakítani – fogalmazott tömören Kovács Péter.
– Az utóbbi időben az élcsapatoknál mintha jobban bíztak volna a külföldi szakemberekben. Nem félt a kihívástól?
– Csak Szegeden és Veszprémben alakult így, igaz, ez a két együttes volt szakmailag és anyagilag is a legerősebb az előző idényben. Meggyőződésem, hogy itthon is vannak megfelelően felkészült edzők, ezért ezt nem szabad ilyen összevetésben nézni. Az pedig természetes, hogy mindenkiben vannak kétségek egy új kihívásnál, aki az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat.
– Csak a kihívás miatt voltak kétségei, vagy esetleg a férficsapat is bizonytalansággal töltötte el, hiszen ezt megelőzően a női juniorválogatottnál dolgozott?
– Ez egy szakma, az csak kitaláció, hogy vannak női és férfiedzők. Az az érzésem, ezt azok találták ki, akik a saját helyüket így akarják biztosabbá tenni. Kiss Szilárd és Mocsai Lajos egyformán eredményes mindkét szakágban.
– Azért más hangot lehet megütni a férfiaknál, mint a nőknél. Ön kifejezetten visszafogott edzőnek látszik, aki nem rendez nagy jeleneteket mérkőzés közben, s meglepően higgadtan figyeli az eseményeket. Így is tud hatást gyakorolni a játékosokra?
– Nem hiszem, hogy csak kiabálással lehet eredményt elérni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem égek belül ezer fokon, csupán igyekszem uralkodni magamon. Szerintem jobb hatással vagyok a játékosokra is, ha visszafogom magam, s nem azt látják, hogy tombolok, hiszen akkor ők is könnyebben elvesztik a fejüket. Egyébként egyetértek azzal a megállapítással, hogy az az edző, aki hatvanas pulzussal ül a kispadon, nem edző.
– Ez a visszafogottság a lelki alkatából következik, vagy esetleg egyfajta Kovács-stílus, hiszen egykori edzőjére, Kovács Lászlóra is jellemző volt?
– Nagyon sokat tanultam tőle, többek között azt is, hogy uralkodni kell magunkon. Ehhez persze hajlam is kell, mert különben nem megy, aki vehemensebb alkatú, előbb-utóbb kitör. De én már játékosként is megtanultam, hogy soha ne veszítsem el a fejemet, mindig megőrizzem a hidegvérem, bármi történjen is a pályán.
– Nyugodtan nevezhetjük sikeredzőnek, hiszen a női juniorválogatottal elért két világbajnoki ezüstérem után most a Szegeddel is a klub legjobb eredményét harcolta ki. Nem tart a kudarctól?
– Igyekszem felkészülni rá, mert a sikerek múlandók, mindig csak a következő mérkőzés számít, és óhatatlanul vannak hullámvölgyek. Ezért nem hiszem, hogy lenne sikeredző. Minden edző életében vannak kevésbé eredményes időszakok, aminek ezer oka lehet, de nem biztos, hogy ő lett rosszabb szakember. Ha most öt vereséget szenvedek el a csapattal, akkor a BL-győztes legyőzése már csak szép emlék lesz, de nem az fog számítani.
– Hullámvölgyben a Szeged is volt ősszel, amikor komoly retorziókat helyezett kilátásba a klubvezetés arra az esetre, ha kiesnek a csoportmérkőzések során. Ha bukdácsolva is, de továbbjutottak, majd a címvédő Montpellier-t már fantasztikus játékkal búcsúztatták. Ilyen nehezen viseli a terheket a csapat?
– Óriási tévedés, hogy vannak olyan mérkőzések, amikor nincs teher egy csapaton. Az mindig van, mert mindig a győzelemre kell törekedni, s a vereség akkor is kudarc, ha az ellenfél az esélyesebb. Legfeljebb a vereség feldolgozása könnyebb, ha megtettünk mindent a sikerért. Egy sportolónak szüksége is van a teherre, csak az nem mindegy, mekkora is ez a csomag. A csoportmeccsek során valóban nehezen cipeltük.
– A tavalyi BL-győztes után a negyeddöntőben jön a tavalyelőtti. A Magdeburggal szemben is van teher a játékosokon?
– Természetesen van, hiszen szombaton itthon feltétlenül győzni szeretnénk. Sajnos az Európa-bajnokság miatt kiestünk a ritmusból, s most nagy kérdés, mire leszünk képesek a hosszú szünet után, mennyire kapjuk el ismét a ritmust.
– Ha itthon győznek, de összesítésben alulmaradnak, akkor már elégedett lenne?
– Elégedettnek kellene lennem, hiszen erőn felülinek tűnik, hogy a legutóbbi két győztest búcsúztassuk. Ugyanakkor a játékosokkal együtt életünk nagy lehetősége előtt állunk, a Szeged még soha nem jutott a legjobb négy közé, s igazán elégedett akkor lehetnék, ha ez az újabb bravúr is sikerülne.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.