Nem meglepő, hogy a zalaegerszegi önkormányzat mint az egyik legnagyobb tulajdonos és támogató megvizsgálta a 391 millió forintos adósságot felhalmozó ZTE FC Rt. gazdasági helyzetét. A döntés: a testület nem ad rendkívüli támogatást a cégnek, ráadásul májusban a vezetés átalakítását tervezi.
Lang József, az rt. 64 éves elnöke, akár a tenyerét, úgy ismerheti a helyi viszonyokat. Részben, mert már négy éve elnök, részben pedig azért, mert ifjabb korában maga is Zalaegerszegen kergette a labdát. Azon a pályán, amely ma már csak az emlékekben élhet, a helyén ugyanis új épül.
A néhány hónapja szívműtéten átesett elnöknek – „biztos, hogy az elmúlt évek is besegítettek abba, hogy meg kellett operálni a koszorúereimet” – mondja – esze ágában sincs távozni.
Sem a szíve, sem a helyzet miatt nem hátrál meg.
„Addig maradok, amíg nem tesszük rendbe azt, amit elrontottunk. Ha közös volt a siker, legyen közös a baj is. A városban gyakran megkérdezik a szurkolók, mi a gond. Azért nem kezdek bele, mert hosszú lenne mindent elmondani, messzire nyúlnak vissza a gyökerek. Azt azonban állítom, hogy nem akkora a gond, mint amennyire néhányan feltupírozták. Kezelhető a válság, s kezeljük is.”
Az elnök szerint a visszaesésnek két oka van. Az egyik, hogy a bajnoki cím után nem dolgoztak profi módon, nem használták ki az aranyban rejlő lehetőségeket. „Többet nyerhettünk volna abból, hogy a magyar futball a BL-szereplésünk idején rólunk szólt. A szponzorokat idecsalogattuk, de hosszú távra nem tudtuk magunk mellé állítani őket.” A másik ok – véli Lang – a pálya körül keresendő. A stadion bekerült a rekonstrukciós programba, ami jó volt, de általa hontalanná vált a csapat. A hazai bajnokikat, felcserélve a pályaválasztói jogot, idegenben játszották (az elnök szerint náluk jobban senki sem ismeri hazánk tájait, országútjait), s a kupában sem léphettek a saját közönségük elé. „Tudom, hihetetlen, de a Manchester elleni budapesti meccs 45 milliónkba került. Annyi maradt csak a bevételből, hogy ki tudtuk fizetni az angliai utazást és szállást.”
Panasz ide vagy oda, tény: 391 millió forint az adósság. Lang azonban úgy látja, számháború zajlik – nem valós számokkal.
„Nem igaz a 391 milliós tartozás, kevesebbel tartozunk, 329 millió forinttal. Sőt. Ha leszámoljuk belőle a 200 milliót érő hiteleket, amelyeket már törlesztünk, még kisebb az öszszeg. Májusban megkapjuk a Slavia Prahától Józsi György árát, 65 millió forintot, így, ha nem is tűnik el a mínusz, elfogadhatóbb az adósság mértéke.
A 60 milliós maradékot szponzoroktól remélik, meg a jegybevételekből. Mert a Zete-pálya, ha nincs is még teljesen kész, de már közelít afelé, amilyennek évekkel ezelőtt megálmodták, s amilyennek látni szeretnék a szurkolók, akik akkor is kiálltak az együttes mellett, amikor éppen lefelé szánkáztak. Meg is becsülik őket, büszkén mondják róluk: „A mieink a leghűségesebbek.”
Ezt pedig illik meghálálni.
Több kell. Gyimesi Endre polgármester határozott volt az önkormányzat ülésén. Magukénak érzik ugyan a csapatot – mondta –, de a gyenge futball és a talán még gyengébb gazdasági mutatók miatt rendkívüli támogatást nem adnak. Csak a szokásos összeget, az évi ötvenmilliót. A város tulajdonában lévő stadion üzemeltetése is az önkormányzat dolga, a költsége hasonló nagyságú. „Nem tagadhatjuk le, hogy Magyarországon vagyunk – vallja Gyimesi. – Ha másutt egy csapat bajnokságot nyer, elindul fölfelé, pénzzé teszi a sikert. Játékosokat ad és vesz, vállalkozik, üzleti alapokra helyezi a működését. Nálunk mindez fordítva van. Ha bajnok leszel, szegény leszel… A csapattól természetesen nem fordulunk el, a miénk, de várjuk és elvárjuk, hogy a mostaninál többre vigye.”
