Franciaország címvédőként és a legnagyobb esélyesként érkezett Portugáliába. Csakúgy, mint a két évvel ezelőtti a világbajnokságon, megint a gallok döntőbe jutására fizették a legkevesebb pénzt a fogadóirodák, Zidane-ék toronymagas favoritok voltak minden bukmékernél. Ehhez képest ismét idő előtt távoztak – s habár a 2002-es vb-n nyújtott teljesítményüket felülmúlták –, gyakorlatilag újfent csalódást okoztak.
A Franciaország–Görögország negyeddöntő előtt mondták ki az igazságot a gallokról. Ugyan a csapat összetételében szinte azonos az 1998-as világbajnok és 2000-es Európa-bajnok gárdával, tudásában azonban elmarad tőle. A korábban tapasztalt szellemesség kiveszett a játékukból, a defenzív csapatok ellen kevés ötletes megoldást láttunk tőlük. Legjobban az első két mérkőzésük szemlélteti az igazságot, az angolok és a horvátok ellen a szerencsének köszönhették a góljaikat.
Anglia ellen a 90. percben Emil Heskeyn múlott Zidane szabadrúgásgólja. A csatár a saját tizenhatosánál bóklászott, s teljesen feleslegesen, ügyetlenül felborította Makelelét. Két perccel később Gerrard adott rosszul haza, a büntetőt James szükséges szabálytalansága okozta. Horvátország ellen jött az újabb pontrúgás, Zidane szabadrúgását – amelyet egyébként nem előzött meg szabálytalanság – Tudor balszerencsés mozdulattal söpörte a hálóba. Majd Trezeguet egyenlítő gólja előtt szintén Tudor segédkezett, röviden adott haza. Azután a gyengécske svájciak ellen Zidane egy szögletet fejelt a kapuba, majd a megélénkült helvétek kis híján megfordították a meccset, Henry csak az utolsó negyedórában hozta össze a győzelmet.
Majd jött a görög meccs, ahol képtelenek voltak a kapuba találni, ettől függetlenül Santini meglepő indokot talált csapata kiesésére. „Mind a négy ellenfelünk tíz emberrel felállt a kapuja elé, s csak védekezett” – mondta Santini, aki csak azt felejtette ki, hogy ettől függetlenül mind a négy rivális betalált Barthez hálójába, szám szerint öt gólt kaptak a franciák. „Számos problémánk volt ezzel, s képtelenek voltunk megoldani. Később bűnhődnünk kellett a rossz passzok és a hibás technikai megoldások miatt. Zidane például számos hosszú indítást küldött a görögök ellen, ám a védők ezeket könnyedén hatástalanították.”
A csapat kiesése természetesen óriási vihart kavart Franciaországban, nagyjából akkorát, mint amikor Santini még az Eb előtt bejelentette, hogy a Tottenhamhez szerződik. Azóta kiderült, rendkívül roszszul időzített, félig-meddig már ott sem volt Henryék mellett. Ha például a francia válogatott túljutott volna a görögökön, akkor a júliusi elődöntőn elvileg már szerződés nélkül ült volna a kispadon, ugyanis a kontraktus június 30-án lejárt… A francia labdarúgó-szövetség elnöke, Claude Simonet állítása szerint Santini maradhatott volna. „Az elnökség tervében az szerepelt, hogy meghosszabbítjuk a szerződését – mondta Simonet. – Mindöszsze meg akartuk várni a torna végét. Santini persze nem említette senkinek, de erről aláírtunk egy előszerződést. Mindenki megérti, hogy a busás angliai ajánlatra nem tudott nemet mondani, de akkor ezt vállalja fel.”
Santini utódját egyelőre nem nevezték meg, a jelöltek között van Jean Tigana és Laurent Blanc is.
Svédországban is búcsúzik a kapitány, de csak az egyik. A skandináv duó, Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg 1999 óta egyenrangú partnerként vezette a csapatot, de az Európa-bajnokságot követően Lagerbäck magára maradt. Pedig a gárda nem okozott csalódást, a negyeddöntőben csak büntetőkkel maradt alul Hollandiával szemben. „Mindig szomorú, ha egy csapat büntetőkkel búcsúzik – mondta a távozó kapitány, Söderberg. – Kicsit talán igazságtalan is. Persze, ettől a holland válogatottól a világ egyetlen együttesének sem kellene szégyenkeznie a vereség miatt.”
Kollégája, Lagerbäck szépen szerette volna búcsúztatni Söderberget: „Sajnálom, hogy nem jutottunk tovább, különösen Tommy miatt. A vb-n aranygóllal estünk ki, most a büntetőpárbajban buktunk el. Egyre közelebb az elődöntő.”
A középpályás, Fredrik Ljungberg a bizakodás helyett nagyon szomorúan nyilatkozott. „Nagyon nehéz erről beszélni. Számos helyzetet kidolgoztunk, meglehetősen csalódottak vagyunk.” Az Arsenal középpályása a hosszabbítás utolsó perceiben a kapufát találta el, elkeseredettsége abszolút érthető.
A holland tábor ellenben a fellegekben jár. Habár a szövetségi kapitány, Dick Advocaat népszerűségi indexe a továbbjutás ellenére sem sokat emelkedett, de legalább most nem foglalkoznak vele. „Nagy szerepe volt a szerencsének – indokolt Advocaat. – Mindkét csapat sokat tett a győzelemért. Ezúttal nem kísértett a múlt, a sorrendben négy elveszített tizenegyespárbaj után végre nyerni tudtunk. Nem mondom, hogy kiemelkedően teljesítettünk, de egy biztos, egységes csapatként játszottunk.”
HITZFELD NEM VÁLLALJA? A német válogatott a csoportmérkőzések után elbúcsúzott az Európa-bajnokságtól. A kedélyek természetesen még nem nyugodtak meg; azért sem, mert a 2006-os vb házigazdájának nemcsak csapatot kell építenie addigra, és mert Rudi Völler lemondása után nincs szövetségi kapitány sem. Napokon át tartotta magát a hír, miszerint a Bayern Münchentől elbúcsúzó Ottmar Hitzfeld lesz az utód. Ám úgy tűnik, mégsem… A szakember szerint ugyanis ötven százaléknál kevesebb az esély arra, hogy ő legyen a kapitány. (Pedig a szövetség elnöke, Gerhard Mayer-Vorfelder felkérte őt erre a megtisztelő posztra.) Hitzfeld számára azonban nem a Nationalelf a legfontosabb. „Még beszélnem kell a feleségemmel, aki bízik abban, hogy az elkövetkezendő időszakban több időt tölthetünk együtt. Az utóbbi években nagy nyomás alatt éltem, fel kell töltődnöm, és ez akár egy évet is igénybe vehet. A családom rendkívül fontos a számomra – nyilatkozta az 55 éves edző, ami előrevetítheti azt is, hogy az elnöknek új felkérést kell megfogalmaznia – másnak. (MTI)
