Csúcson a meg nem értett kapitány

Görögország Otto Rehhagel szövetségi kapitányt ünnepelte vasárnap este, s a görögök magasztosan Rehaklészre keresztelték a szakembert, míg mások II. Ottónak nevezték. (Az oszmán elnyomás alól a XIX. században felszabadult görögök első királya a német Wittelsbach fejedelmi ház sarja volt: I. Ottó.) „Rehaklész” – a gyárkémények füstjétől szürke Ruhr-vidék szobafestő és mázoló segédje – egy fokon áll Héraklésszel.
Otto Rehhagel megérkezett az Olümposz csúcsára: a görög futballt első nagy nemzetközi sikeréhez segítette, és ugyanakkor enyhítette azt a fájdalmat, amit szülőhazájában a Nationalelf bukása kiváltott. A németek többsége őszinte elismeréssel emeli meg kalapját a hatvanöt esztendős szakember előtt. Rehhagel rapszodikus tanítványaiba belesulykolta az állítólagos német erényeket: a fegyelmet, a szorgalmat, a küzdést, a türelmet. Az Akropolisz tövében végzett munkáját így foglalhatta össze: „A görög játékosok előzőleg azt csináltak a pályán, amit akartak. Most viszont azt játsszák, amit tudnak.”
E megállapítással folytatta azon kijelentéseinek a sorát, amelyek végigkísérték három évtizedes edzői pályafutását: „Mindenki azt mondhatja, amit én akarok.” „Ha kapitány vagyok a süllyedő hajón, akkor mindenkitől elvárom a segítséget, és a szakács nem jöhet azzal, hogy csak a serpenyőt tudja tartani.”
A „demokratikus diktatúra” feltalálója a Portugália elleni győzelemmel bizonyította, hogy egészséges, optimista pragmatizmussal a legnagyobb kétkedőket is el lehet némítani. Sokan – újságírók, szakkomentátorok – elavult taktikának minősítették azt a rendszert, amit Rehhagel választott a görögök számára: „Ki játszik ma már sepregetővel és gyakorolja az emberfogást?” – hangzott a lebecsülést sugalló kérdés.
Ahogy a görögök megoldhatatlan feladat elé állították a sokkal többre értékelt ellenfeleket, úgy alakult át a vélemény. Végül Franz Beckenbauer – a német futball császára – tett pontot a fanyalgásra: „Rehhagel azt az egyetlen helyes taktikát választotta, amit a csapat képes volt átvenni.” E megállapítás egyben rehabilitációt is jelent az edzőnek, akit a Bayern Münchennél tíz hónap után a Beckenbauer– Hoeness–Rummenigge-trió menesztett.
A Werder Bremennel előzőleg két bajnoki címet szerzett, és a Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert mestere bravúrosan válaszolt az őt ért megaláztatásra: a Bundesligába éppen feljutott Kaiserslauternnel lett egy csapásra bajnok. „Mindig becsületes és tiszta munkát végeztem” – hangoztatta Rehhagel.
A becsületes, sportszerű hozzáállás tartotta vissza attól, hogy a Rudi Völler lemondását és Ottmar Hitzfeld elutasító válaszát követően kirobbant vitában az utód kérdéséről állást foglaljon, holott az ő fülébe is eljutottak azok a hangok, amelyek egyre erélyesebben szorgalmazták Otto Rehhagel hazahívását. A kapitány viszont inkább élvezni szeretné munkája gyümölcsét, s hírek szerint 2008-ig újabb szerződést kötött a görög szövetséggel. Egyelőre nyugodtan ülhet az Olümposz tetején.