Az első dicséretet már a döntő előtt megkapták a házigazdák, s nem is akárkitől. Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke egy sajtótájékoztatón kitűnőre értékelte a mérkőzéssorozatot és a rendezést is, hozzátéve – egy csapásra a FIFA és a jövő felé is fordítva az érdeklődést –, hogy hiszi, a 2006-os németországi világbajnokság is hasonlóan sikeres lesz. Meg is indokolta az optimizmusát: közölte, hogy „ha egy 16 csapatos viadal ilyen kiváló mérkőzéseket hoz, ekkora érdeklődést vált ki, akkor a világ legjobb 32 csapata még többre lehet képes.”
Többre, ez valószínűsíthető, bár erről még korai beszélni. Arról viszont nem, hogy a görög repülőtereken több ezren várták, hogy legalább egy „állóhelyet” kapjanak a Lisszabon felé induló számtalan charterjárat valamelyikére. Soha nem tapasztalt érdeklődés volt az utazási irodákban, amelyek kapacitása azonban, a repülni vágyók nagy szomorúságára, véges volt.
Még arra a hírre sem oldódtak meg a gondok, hogy Mihalisz Liapisz közlekedési miniszter utasítására az állami légitársaság 2500 szurkolót csökkentett áron, különgépekkel juttatott el Portugáliába. A gesztus nem akármilyen, ám az igények miatt csak gesztus maradt.
És még mindig a görögöknél maradva… Óriási megtiszteltetés éri ma Athénban a döntőbe jutott válogatottat, bármi is legyen a végeredmény: a régi olimpiai stadionban, a Márványstadionban fogadják a hazatérő hősöket. A válogatott a Panathinaikon arénában üdvözli az athéniakat. Abban, amelyben az első újkori játékokat rendezték 1896-ban. A 45 ezer férőhelyes létesítményben eddig csak görög olimpiai bajnokokat köszöntöttek. A megtiszteltetés tehát óriási, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Athén és a görög nép már a nagy sportünnep lázában ég. Persze, látni való volt az elmúlt három hétben, hogy a görög válogatott mindent megtett azért, hogy „zeuszi” csúcsok közelébe jusson.
De hogy vajon feljut-e a csúcsra, arra csak az esti finálé adott választ, amelyet a zsúfolásig telt Luzban, ebben a gyönyörű lisszaboni stadionban rendeztek.
Persze, a csodás stadion mit sem ér futball nélkül, s ebből bizony nem sokat láthattunk az első félidőben. Nincs mese, a nagy tét minden kritikus vállalkozást, minden kockázatos kísérletet meghiúsított. Aki nem gondolkodott, csak rúgott, az Costinha volt a 12. percben. A gondot csak az jelentette, hogy nem a labda volt a célpont, henem egy görög boka, sárga lapot érőn. Két perccel később Miguel lőtt a 16-os sarkáról, a „mellégyanús” labdát Nikopolidisz, biztos, ami biztos, kitornázta. A vendégválasz két perc múlva érkezett. Hariszteasz került helyzetbe szinte a semmiből, s Ricardo kapusnak észnél kellett lennie, hogy megőrizze a kapuját. Az első játékrészről a legnagyobb jóakarattal sem lehet több jót írni, a rosszat, a gyenge, kapkodó futballt meg minek öblögessük. Minden döntés a második félidőre maradt. Az 57. percben nagy-nagy csönd szállt az arénára, amiben már megint egy görög szöglet volt a „bűnös.” Baszinasz rúgta középre a labdát, Hariszteasz pedig a későn kimozduló Ricardo mellett öt méterről a kapu közepébe fejelt (0-1). Sebességet váltott a portugál csapat, de a labda csak nem akart Nikopolidisz kapujába jutni. A mérkőzés végéig sem sikerült, így az esélytelenebb görög válogatott nyerte az Európa-bajnokságot.
a Luztól a luzig. A döntőig mindkét válogatott hat-hat mérkőzést vívott. (Érdekesség, hogy a kontinenstorna nyitó találkozóját – ugyanabban a stadionban – is ez a két csapat vívta.) A portugálok eredményei. Csoportmérkőzések: Portugália–Görögország 1-2, Portugália–Oroszország 2-0, Portugália–Spanyolország 1-0. Negyeddöntő: Portugália–Anglia 2-2 (0-1, 1-1, 1-1) – 11-esekkel: 6-5. Elődöntő: Portugália–Hollandia 2-1. A görögök eredményei. Csoportmérkőzések: Görögország–Portugália 2-1, Görögország–Spanyolország 1-1, Oroszország–Görögország 2-1 (2-1). Negyeddöntő: Görögország–Franciaország 1-0. Elődöntő: Görögország–Csehország 1-0 (0-0, 0-0) – ezüstgóllal. A döntőben: Portugália–Görögország 0-1.
