Az aranyedző keserű ezüstje

K a j a k - k e n u Nehéz lesz felülmúlni a magyar női kajakcsapat athéni szereplését, hiszen a három versenyszámban két arany- és egy ezüstérmet nyert. Ennek ellenére Fábiánné Rozsnyói Katalin öt tanítványa közül csak Janics Natasa és Kovács Katalin volt teljesen elégedett, a négyes másik három tagja, Bóta Kinga, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet második lett, így csalódottan érkezett haza.

Négyévente visszatérő nyár végi esemény, hogy az olimpia után megpróbálunk mérleget készíteni Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, aki eddig még sohasem volt elégedett. Nyolc éve azt hittük, repesni fog az örömtől, hiszen tanítványa, Kőbán Rita olimpiai bajnok lett Atlantában, ennek ellenére azon kesergett, hogy a négyest nem ő készíthette fel. Négy éve érthetően volt elkeseredve, ugyanis a világbajnok négyes kikapott a németektől, a Kovács Kati, Szabó Szilvia kettős második lett, Kőbán Rita pedig csak hatodik. Az elmúlt évek világbajnoki sikerei után viszont már nem csupán álomnak, hanem reális célkitűzésnek tűnt, hogy a magyar női kajakcsapat „mesterhármast” érhet el Athénban, tehát mindhárom számban győz. Az elmúlt két világbajnokságon ugyanis ez a bravúr sikerült: 500 méteren Kovács Kati nyerte az egyest, a Szabó Szilvia, Bóta Kinga páros a kettest, s a Kovács, Szabó, Bóta, Viski összeállítású együttes pedig a négyest.
Ez a világbajnoki aranyakat jelentő szereposztás azonban az idén, az olimpia évében jelentősen megváltozott. Meglepetésre Janics Natasa elvette az egyesben való indulás jogát Kovácstól, az első válogatón pedig a világbajnok Szabó, Bóta kettős kikapott, s helyettük a Kovács, Janics páros harcolta ki az indulást. Egyedül a háromszoros világbajnok négyes összeállítása nem változott, s ezért is nagy esélyesként rajtolhattak az olimpián. Igaz, több mint figyelmeztető volt, hogy a májusi Európa-bajnokságon megszakadt a veretlenségi sorozat, majd négyesünk az olimpián már az előfutamban is kikapott a veterán Birgit Fischerrel kiálló német egységtől.
– Most sem mondhatok mást, mint májusban – magyarázta Fábiánné Rozsnyói Katalin –, az Európa-bajnokságon a négyesünk azért kapott ki, mert akkor a lányok nem erre készültek. Az olimpián viszont saját magukat verték meg. Először akkor, hogy amikor az előfutamban kikaptak a németektől, ezt a hajóra fogták. A döntő előtt azt kértem, arra figyeljenek, hogy a végén ne rövidüljenek be, vagyis a lapát merülési hossza ne csökkenjen. Mégis néhányuknál ez történt a hajrában. Tehát nem a németek hajrázták le Kovácsékat, hanem a mi egységünk nem bírta a célig a gyilkos iramot. Nagyon bánt, hogy nem sikerült. Persze, régi tapasztalat, hogy egy olimpiát nem kiérdemelni kell, egy olimpiai aranyérem nem jár, azt ki kell harcolni. Az elmúlt száz évben rengeteg olyan világklasszis volt, akinek nem sikerült olimpiai címet szereznie. Gondoljunk csak a kenus Wichmann Tamásra.
Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a szerb származású, 1999-től Fábiánnéval készülő Janics Natasa csak nézője lehet Kovács Katalinék olimpiai szereplésének. Aztán az idén tavasszal, hatalmas meglepetésre Janics mind a két válogatón legyőzte a világ legjobb kajakosnőjét, Kovács Katalint. Hogy ez nem csupán kiugrás volt, azt az olimpián is bizonyította, mert magabiztosan, egy hajóhosszal előzte meg a címvédő olasz Idemet. Janics tavaly 1000 méteren a négyes tagjaként lett világbajnok, vajon egy év alatt hogyan jutott az élvonalba?
– Natasa a génjeiben hordozza a győzelmet. Ez az öröksége. Tehetségét négy éve, tizennyolc évesen már bizonyította, hiszen újoncként Kőbán Ritát megelőzve alig maradt le a dobogóról Sydneyben. Már korábban felvetődött, hogy szerepet kap kettesben, de mivel nem volt magyar állampolgár, nem kísérleteztem. Natasa nagyon elverte a mezőnyt a döntőben. Hogy milyen ő igazából, azt a győzelme utáni tánca jelezte. Huszonkét évesen feljutott a csúcsra, s ha úgy akarja, ha komolyan akarja, még nagyon sok szép eredményt érhet el.
Vitathatatlanul jelenleg a világ legjobb két női kajakosa Janics és Kovács Katalin, akik néhány hónapja ültek össze kettesben, majd az olimpián hatalmas fölénnyel győztek. Ezek szerint két klasszis elég egy páros sikeréhez?
– Az év eleji sevillai edzőtábor alatt több összeállítást is kipróbáltam. Így került egy hajóba Kovács Kati és Janics Natasa, akik elég jól mentek. Aztán, amikor az első válogatón a Szabó, Bóta kettős kikapott Paksyéktól, ezután kezdett Natasa és Kati együtt készülni. Ez az új kettős a második válogatót két hajóhosszal megnyerte. Azt tudtam, ha nem hibáznak, nem lehet őket legyőzni Athénban sem. Nem is sikerült. Natasa a döntő után azt mondta, az elején azért nem evezett tiszta erőből, hogy a vége ne legyen nagyon unalmas… Boldog vagyok, hogy sikerült a két arany, az elvesztett harmadik viszont nagyon bántott.
Az olimpia egyik legsikeresebb edzője – öt tanítványa két arany- és egy ezüstérmet nyert – az ünnepélyes fogadtatás után a könnyeivel küszködött, s láthatóan nem örömében. Annak ellenére, hogy hazai kollégái közül egyéni sportban ehhez hasonló olimpiai sikert csak Széchy Tamás és Kiss László tudott elérni. A „családi” ügyekről ugyan nem szívesen beszél, de azt elárulta, nem esett jól neki, hogy ezüstérmes tanítványai a döntők után, köszönés nélkül költöztek be az olimpiai faluba. Most nem akar a jövőről beszélni, pihenni szeretne, az unokájával játszani. Az idő pedig majd megszépíti azt a fránya ezüstérmet… S valószínűleg a most elégedetlen és hálátlan tanítványok is rádöbbennek arra, hogy Kati néni segítségével lettek világklasszisok, s akkor is ő volt az edzőjük, amikor a dobogó felső fokán hallgatták a Himnuszt.