A siker után mellbevágó hír jött

K é z i l a b d a Bravúros szerepléssel a 4. helyen zárt az olimpián a férfi kézilabda-válogatott, ám a szövetségi kapitányt, Skaliczki Lászlót hazaérkezésekor megdöbbentő hír érte. Az egyik hírügynökség világgá kürtölte, hogy a szövetség vezetői a továbbiakban nem számítanak a munkájára. Később Sinka László főtitkár cáfolta az információt, de nem tudni, hogy marad-e a kapitány az átalakuló válogatott élén.

Hétfőn még mindenki az „aranygéppel” hazatérőket ünnepelte, több ezren várták a sportolókat, így a férfi kézilabdázókat is, amikor a meglepő hír napvilágot látott. Mit szólt hozzá?
– Mellbevágott – fogalmaz tömören Skaliczki László. – A rádiótól hívtak fel, hogy kirúgtak. Így, ezekkel a szavakkal. Teljesen ledöbbentem. Érthetetlen volt az egész, hiszen másnap úgyis lejárt a szerződésem. Előfordult már a pályám során, hogy szerződést bontottak velem, megesett, hogy én nem töltöttem ki az időt, és az is, hogy közösen állapodtunk meg a válásról. Ilyen ez edzői pálya. De a szövetség elnökével, Kiss István úrral nem ilyesmiről beszélgettünk Athénban, ezért nem is értettem, mi történhetett hirtelen. Szerencsére, gyorsan kiderült, hogy kacsa a hír.
– Nem irigylem a történtek miatt, miként azért sem, hogy csapata kétszer játszhatott az éremért, ám mindkétszer veszített. A bronzmérkőzés után nagyon csalódottnak tűnt, most már tud örülni a negyedik helynek?
– Előzetesen mindenki örült volna ennek az eredménynek, de hatalmas különbség, hogy az ötödik két győzelemmel zár egy tornát, míg a negyedik két vereséggel. Furcsa ellentmondás, hogy az utóbbi a jobb. Ennek ellenére Athénban a közönségtől és a szövetség vezetőitől is csak elismerést kaptunk. Éppen elég, ha bennünket bosszant az elszalasztott lehetőség. Mert ilyen közel, ki tudja mikor állunk majd ahhoz, hogy olimpián érmet nyerjünk.
– Miért nem sikerült?
– Azt hiszem, éretlenek voltunk hozzá. A mi csapatunk hosszú idő után először jutott be az elődöntőbe, ahol egészen különleges a légkör. Az 1997-ben világbajnoki negyedik helyet elért együttesből nagyon kevesen maradtak, a többség egyszerűen nem tudott megbirkózni a feladattal. De ezért senkit nem érhet szemrehányás, hiszen az éremszerzésben csak titkon reménykedtünk.
– Ráadásul nem is úgy indult az olimpia, a brazilok elleni egygólos győzelem után például aligha bizakodhatott. Nem félt egy kínos kudarctól?
– Hittem a srácokban. Egy ilyen tornán mindig benne van, hogy egy-egy mérkőzésen nem úgy megy, ahogy szeretnénk. De már a franciáktól elszenvedett háromgólos vereséget követően éreztem, hogy fog ez menni. Az alapcél a nyolc közé jutás volt és a pontszerzés. A németek és a görögök legyőzése után pedig már hittem benne, hogy a dél-koreaiak ellen is nyerünk, és bejutunk az elődöntőbe. Akkor nagyon pörgött a csapat.
– Már a bronzmérkőzés után jelezte, hogy ennek a csapatnak az utolsó fellépése volt az oroszok elleni találkozó, mert többen befejezik a játékot a válogatottban. Nem tart attól, hogy ismét visszaesik a férfi csapat?
– Elég szerencsétlen volt a korösszetétele az együttesnek, mert kimaradt egy korosztály, a harmincon felüliek mellett főleg fiatalok játszottak. Pérez, Diaz, Mezei és Pásztor újabb négy évet nem vállal már, de a fiatalok mellé a mostani juniorválogatottból is többen beépülhetnek majd a csapatba.
– Vállalja az átalakítással járó esetleges kudarcokat is?
– Ez attól függ, hogy a szövetség vezetői hogyan képzelik el a jövőt. Erről tárgyalni kell. Egy átalakuló csapatnál bizalmi kérdés a kapitányi poszt, sok türelemre van szükség, több lehetőséget kell biztosítani a közös munkára, mint eddig. Versenyeztetni kell a játékosokat, és egy-egy kudarc esetén sem szabad kapkodni. A következő egy hónapban eldől majd, hogy velem vagy mással kezdődik-e meg a munka.