Molnár Zoltán jól ismerheti az egykoron Népstadion és Intézményei (NSI) néven megismert területet és sportkomplexumot. A Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi igazgatója ugyanis pontosan tíz éven át volt az NSI főigazgatója.
– Pályázatot írtak ki – magyarázta Molnár Zoltán –, a lehető legjobb, amit tenni lehetett. Ennél már csak az lenne jobb, ha minél előbb lezárulna a pályázati határidő, s megkezdődne a munka, mert nem kell bizonygatnom, mekkora kincse ez az országnak, s nem csupán a zászlóshajó, a Puskás Ferenc Stadion.
Amikor hazánk a labdarúgó Eb megrendezésére pályázott, nálunk járt az UEFA szemlebizottsága, s bár sok minden tetszett a vendégeinknek, a végső kicsengés mégis az volt, hogy feltétlenül szükség van egy nemzeti stadionra. Ma már kijelenthető: a sikertelen pályázatunk oka az volt, hogy nem rendelkeztünk egyetlen tökéletes arénával sem, csak félkészeket mutogattunk a vendégeinknek, meg a maketteket. És kátyús utakat…
A stadionra és a sportkomplexumra nagy szükség van, vitathatatlan. A pályázati kiírás értelmében a munkálatokat több lépcsőben valósítanák meg.
A cél, hogy a XIV. kerületben található, negyven hektáron elterülő ingatlanegyüttest egy modern, a verseny- és szabadidősport igényeit kielégítő központtá fejlesszék. A beruházást részben magántőke bevonásával tervezik megvalósítani, s három részből áll.
Maga a stadion – amely hatszáznál több válogatott labdarúgó-mérkőzésnek adott otthont, ahol egyebek mellett két atlétikai Európa-bajnokságot (1966, 1998) rendeztek, ahol 23 atlétikai világcsúcsot javítottak meg, amelyben világsztárok sora koncertezett, amelynek gyepén misézett II. János Pál pápa – főként állami pénzből újulna meg. Ehhez azonban, mivel a munkálatok csak a jövő évben kezdődnének meg, tudni kellene a 2005. évi költségvetés adatait. Mert állami támogatás és garancia nélkül felelőtlenség lenne bármit is lépni.
Az egyik elképzelés szerint elbontanák a jelenlegi felső lelátókaréjt, ám mobil lelátók telepítésével és újak építésével körülbelül 50 ezresre bővítenék a stadiont. Ez viszont – mivel egy új stadion építése férőhelyenként egymillió forintba kerül – egy ötvenezres esetében ötvenmilliárdba… Ha csak felújításra történne, olcsóbb, ám így is milliárdos nagyságrendű lenne a beruházás.
Feltételezve, hogy valamelyik tervre lesz pénz, azt remélik, hogy a stadion átépítésével felszabaduló területek felkeltik a befektetők érdeklődését, bár egyelőre úgy tűnik, a tőke kivár. Ezért a pályázati kiírást három hónappal meg kellett hosszabbítani. A stadiont körülölelő területen – amely magába foglalja többek között a Nemzeti Sportcsarnokot (ez műemléki védettséget élvez), a Játékcsarnokot, a Kisstadiont, az Olimpiai Csarnokot és a Syma csarnokot – egy multifunkcionális sportközpont létesülne. Ezek a felújított létesítmények egyrészt felkészülési lehetőséget nyújtanak majd a nemzeti válogatottak részére, másrészt kiegészítőként szolgálnának a Budapest Sportaréna nagyszabású rendezvényei esetén, vagyis tehermentesítenék azt. A sportközpont magánerőből valósulna meg úgy, hogy a magántőke által elkészített létesítményekhez az állam szolgáltatásvásárlási garanciát nyújtana.
A sportkomplexumnak lenne egy olyan területe is, amelyen a beruházók megkötöttség nélkül építkezhetnek majd, a jogszabályi előírásokat figyelembe véve. A földterület az államé, s azé is marad. Azt adná bérbe a fejlesztőknek, ami évi százmilliós bevételt jelentene a költségvetésnek.
A GYISM október végéig vár érdemi ajánlatot a beruházásra. Ezt követően a jövő év elején születik döntés arról, hogy hol, ki és mit épít. A beruházás várhatóan 2005 második felében kezdődik, a munka négy évig is eltarthat.
origo.hu
Jégeső és villámárvíz: ítéletidő tarolta le a fél országot – videó
