Nyolc esztendővel ezelőtt ranglistavezetőként, és vele abszolút esélyesként érkezett Atlantába Nagy Tímea, aztán a versenyen az ötödik helyen végzett. Az eredményre ezer- és ezerféle magyarázattal szolgáltak a mindig okos bennfentesek, ám ami fontosabb, kissé leírták a vívónőt. Főként azért, mert megszülte Csengét, amiből arra következtettek, hogy neki nem a vívás a legfontosabb az életében. Négy esztendeje jött Sydney és az olimpiai bajnoki cím, s persze azok is gyorsan odaálltak ünnepelni, akik korábban csak legyintettek. A bajnoknő a kedvükre tett, újabb kislányt szült, Lucát, amivel újra felerősödhettek a korábbi, őt szapuló hangok. Szemére vetették azt, amiért inkább dicsérni kellett volna, azaz, hogy teljes életet él, tudja, mi a legfontosabb az életben, nem csupán abban méri élete értelmét, hogy sikerül-e beadnia egy tust, vagy sem. És most Athén, az újabb bajnoki cím, ami után rögzíthető: kétszer írták le Nagy Tímeát, és kétszer lett olimpiai bajnok.
– Egyik esetben sem esett jól, hogy csak legyintettek rám – fogalmaz finoman Nagy Tímea –, de hál’ Istennek, volt dolgom elegendő, így csak annyit foglalkoztam az egésszel, amennyit kell egy érzékeny embernek. A legrosszabb az volt, amikor egy internetes fórumon azzal az érvvel követelték, hogy tegyenek ki a csapatból, hogy „a kifutott lovakat is kicsapják a mezőre”…
Athén előtt sokáig kérdés volt, hogy indulhat-e egyéniben, nem számított a múlt, nem számított az emberi tartás, amin Nagy Tímea csak mosolyog – most már. Mert kell-e annál nagyobb elégtétel, hogy azok is könnyes szemmel szorongatják a kezét, akik ellene beszéltek?
Akármennyire is furcsa, Athénban leginkább attól félt, hogy előjön a szénanáthája. Visszatérően augusztus tizedike körül érkezik nála, a verseny pedig most tizenötödikén volt. A támadás azonban elmaradt, némi túlzással ez szolgálta leginkább a versenyre való felkészülését. „Ahogy máskor is, a szintén szénanáthás Lengyel Balázzsal figyeltük egymás arcát, jön-e, vagy elmarad. Szerencsém volt. Aki nem szenved tőle, nem tudhatja, mi az a szénanátha… Próbáltam már mindenfélét, a rám jellemző megszállottsággal hittem a különféle homeopátiás szerekben is, de most már jobb, ha elkerülnek az önjelölt csodadoktorok. Igyekszem együtt élni a bajjal, ez legalább tőlem függ, nincs benne semmiféle hülyítés” – magyarázza.
Meglehet, a szénanátha elmaradása is tette, de Athénban roppant felszabadultan versenyzett. „Még most is csodálkozom azon, hogy a döntőben Flessel ellen kifejezetten élveztem a vívást, pedig Flessel a világ legjobbja, fantasztikusan koncentrál, roppant atletikus. Eleinte tartottam a lábszúrásaitól, ebben ő a legjobb a mezőnyben, de amikor sikerült védenem őket, megnyugodtam. A legbüszkébb ezzel együtt arra vagyok, hogy az elődöntőben sikerült megflesselnem Nisimát. Amióta hazajöttünk, rengetegszer megnéztem azt az akciót, szerintem a videó már megáll az ötvenegyedik másodpercnél, a lényeg, hogy mindig elcsodálkozom magamon. Kovács Iván szerint olyan mozdulat volt, amilyen jó, ha egy akad az ember életében…” – dicsekszik kicsit, okkal.
Csenge úgy engedte el az édesanyját Athénba, hogy ha nem nyer, szomorú lesz. „Ha hiszi, ha nem, ez volt a legnagyobb teher – vallja be Nagy Tímea –, ezért is jó, hogy sikerült… Meg azért, mert a kislányom a legbüszkébb rám, néha, ha megyünk az utcán, hirtelen rám mutat, hogy »Nézzék, itt van Nagy Tímea olimpiai bajnok…«, én meg nem tudom, hogy nevessek, vagy elsüllyedjek zavaromban… A másik, hogy készített néhány rajzot az olimpiáról, kiült a ház elé, és árulni kezdte őket, darabját tíz forintért… Kettőt megvettek, és ő erre a húsz forintjára legbüszkébb…” – meséli, és gyorsan hozzáteszi, hogy ezért nem mehet most el nyaralni, mert itt az ideje, hogy a család élete viszszatérjen a normális kerékvágásba. „Tetszik, nem tetszik, a babák a legfontosabbak. Csenge, Luca és – remélem, jön a harmadik is. A vívás kezd hiányozni, ez jó dolog, de tudom, hogy a siker miatt van. Ha kudarcot vallok Athénban, eszembe se jutna. De nem vallottam kudarcot, és ugyebár itt vannak a gyerekek is, szóval, szép az élet…”
NAGY TÍMEA. Sportága: vívás, párbajtőr. Született: 1970. augusztus 22., Budapest. Edzője: Kulcsár Győző. Nevelőedzője: Sima István. Klubja: Honvéd-LNX. Olimpiai bajnok: 2000, 2004 – egyéni. Világbajnok: 1992, 1993, 1995, 1997, 1999 – csapat. Európa-bajnok: 1995 – egyéni.
