Szegény magyar atlétika

H á t t é r

Több mint három évtizede nem tud megfelelni minden elvárásnak az olimpiákon a magyar atlétika. Egy-egy versenyzőnk sikere ellenére – Németh Miklós 1976-ban, Kiss Balázs 1996-ban nyert aranyérmet – csapatunk sorra csalódást okozott. Négy évvel ezelőtt azt hittük, ez a mélypont, ennél mélyebbre a magyar atlétika élvonala nem süllyedhet, ugyanis egyetlen versenyzőnk sem végzett pontszerző helyen. Úgy gondoltuk, a nullánál már nincs lejjebb, ám Athénban szembesülhettünk azzal a keserű, szégyenteljes valósággal, hogy mégis van: mínusz kettő.
Tegnap a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége több órán át tanácskozott, próbált magyarázatot kapni arra, hogy a kalapácsvető Annus Adriánt és a diszkoszvető Fazekas Róbertet miért fosztották meg olimpiai elsőségétől. Végül is az elnökség álszent módon azt a döntést hozta, hogy a kizárt sportolókat támogatja, ha a Sportdöntőbírósághoz fordulnak, ugyanakkor fegyelmi eljárást kezdeményez, hogy a szövetség tiszta képet kaphasson a zavaros ügyben.
Valószínűleg hiába ülésezett volna az elnökség akár több héten keresztül is, akkor sem talált volna publikus magyarázatot erre a kínos esetre, amely az egy évszázada sikeres magyar sport eddigi legnagyobb szégyene, amelyet sok-sok dicsőséggel sem lehet majd lemosni.
Éppen ezért Rábold Gusztáv elnöknek talán szólni kellene, vagy inkább utasítania a két szombathelyi dobót, hogy szerencsésebb lenne, ha hallgatnának, hiszen Annus és Fazekas is még Athénban tisztázhatta volna a „félreértést”, de nem éltek a lehetőséggel, sőt visszautasították, s hazamenekültek. A magyar sport vezetőinek fel kellene hívnia Annus Adrián figyelmét arra, hogy nem magánúton tartózkodott Athénban, nem önálló vállalkozóként indult az olimpián, hanem a magyar küldöttség tagjaként, ezért a NOB szabályait be kell tartania, ezért vissza kell adnia az aranyérmet.
Annus Adriánnak abban igaza van, hogy augusztus 24-én este ő nyerte meg a kalapácsvetést az olimpiai stadionban, amely után negatív mintát adott a doppingvizsgálaton. Utána viszont felmerült a gyanú, hogy manipulálta a vizeletét, amit egy újabb mintával cáfolni tudott volna. Vajon miért nem tette? S mit fog akkor nyilatkozni, ha a genetikai vizsgálat megerősíti azt a felvetést, hogy az Athénban leadott két minta nem egy személytől származott?
Tíz nappal ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a két éve elnöknek választott Rábold Gusztáv nagyon szerencsés vezető, ugyanis nem tudott a sportág anyagi helyzetén javítani, nem szerzett újabb szponzorokat, mégis két arannyal és egy bronzéremmel sikeres vezetőként térhetett volna haza a görög fővárosból. S mi maradt a kiváló mérlegből? Kővágó Zoltán ezüstérmet, Pars Krisztián ötödik, Zsivótzky Attila hatodik helyezést, így a harmincöt fős magyar atlétacsapat nyolc pontot szerzett Athénban. Ez a teljesítmény nyolccal több, mint a négy évvel ezelőtti. Mégis: a magyar sport vezetése és a közvélemény is visszasírja azt a sydneyi nulla pontot, amely a magyar atlétika minden gyanú feletti teljesítménye volt.