Nem csak a férfiaké a futball

L a b d a r ú g á s A labdarúgás egy évszázadon át békés sziget volt, ahol a férfiak maguk között játszadoztak, szurkoltak és – időnként – verekedtek. A nadrágot húzó nők azonban mintha nem tudtak volna beletörődni, hogy az erősebb nem nélkülük is jól érzi magát. Először a stadionok lelátójára szivárogtak fel, majd a szertárakba, sőt, néhány évtizede már a labdát is kergetik. Ám ebben a nagy-nagy egyenjogúságban is egyedülálló hazánk, hiszen futballklubok első embereiként is feltűntek a hölgyek.

Miskolcon ugyan egyelőre nem vésik márványba Ott Erzsébet nevét, pedig anyagi támogatásával és Őze Tibor szakmai vezetésével a DVTK egy év alatt visszakerült az első osztályba. Köszönet helyett inkább csak szitkot kapott, mert a nyáron a klub olyan súlyos anyagi válságba került, hogy a tulajdonosnak távoznia kellett. Az anyagilag és erkölcsileg egyaránt veszteséges miskolci vállalkozás után azt gondoltuk, hogy Ott Erzsébetnek egy életre elment a kedve a labdarúgástól…
– Erről szó sincs – magyarázza határozottan az üzletasszony. – Sőt, már elkészült a terve annak a korszerű sportkomplexumnak, amely a BVSC Szőnyi úti területén fog felépülni. Sokkal előbbre tarthatnánk ezzel a jelentős beruházással, ha nem jön közbe a miskolci kirándulás, amely szakmailag ugyan jól sikerült, anyagilag azonban kevésbé. A labdarúgásban nem csalódtam, csupán olyan emberekben, akik anyagi segítséget ígértek, aztán cserben hagytak. Ennek ellenére előfordulhat, hogy szerepet vállalok még a miskolci fociban.
Érthetetlen ez a ragaszkodás, mert Ott Erzsébet szép terveiből a DVTK-nál szinte semmi sem valósult meg. Európai szintű csapatot akart kialakítani, de csak sokmilliós adósságot hagyott Miskolcon.
– A jelenlegi százhúszmillió forintos adósság jelentős részét örököltem. Ennek ellenére a tartozást nem ki akarom, hanem ki fogom fizetni.
Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Ott Erzsébettel édesapja szerettette meg a focit, négyéves kora óta rendszeresen jár meccsre. Ezért, amikor 1991-ben a BVSC labdarúgó szakosztálya anyagi támogatást kért, az üzletasszony segített. A gyerekkori szerelem eddig sokmillió forintjába került.
Az ország első női klubvezetőjével, Kerekes I. Györgynével szintén édesapja kedveltette meg a labdarúgást, mégpedig Szegeden. Férjének – aki a Békéscsaba válogatott labdarúgója volt – viszont nincs köze ahhoz, hogy 2001 november elején a Békéscsabai Előre FC ügyvezető igazgatója lett. Szerepvállalása csak annak meglepő, aki nem ismeri az elnök asszonyt. A férfiakat megszégyenítő elszántsággal küzd a békéscsabai fociért, s mint kiderült, az egyik leghatásosabb fegyvere a beszéd.
– Elkeserítő a helyzet, s nem csak Békéscsabán – kezdi Kerekesné. – Nem értem, hogy az ország vezetői hogyan hozhatnak úgy fontos döntéseket, hogy nem ismerik a valóságot. Jöjjenek le a sportvezetők ide, a Viharsarokba, s nézzék meg, hogy itt nem csupán profi csapatról, hanem egy olyan klubról van szó, amely tizenöt utánpótláscsapatot tart fenn.
Hallatszik a hangján, hogy az elmúlt három esztendő nem múlt el nála nyomtalanul, valószínűleg Kerekesné nem tudta, mire vállalkozik, amikor a klub vezetője lett. Nem titkolja, hogy az elnöki szék egyáltalán nem kényelmes, sőt, szerinte sokszor Dózsa György trónjához hasonlítható.
– A városi önkormányzat tagjaként kerültem kapcsolatba a sporttal, először a kézilabda szakosztály elnökségi tagja lettem. Amikor elvállaltam az Előre vezetését, nem gondoltam, hogy enynyire nehéz feladat. Most is tartozunk a játékosoknak, állandóan a lyukakat próbáljuk meg betömködni. Pedig sokkal kevesebbe kerül egy első osztályú csapatot megmenteni, mint egy kiesett gárdát visszajuttatni. Sajnos, sokan nem értik ezt a városban sem, de nem adjuk fel.
Hamar feladta viszont Ács Zsuzsanna a Budapest Honvédnál. A nyíregyházi jogásznőt júliusban – Gál László távozása után – a Honvéd egyik tulajdonosának javaslatára nevezték ki ügyvezetőnek. Munkájával kapcsolatban semmilyen gond nem merült fel, ezért is meglepő, hogy szeptember elején lemondott, váratlanul távozott.
– A lemondásom okáról nem akarok beszélni. Annyit elárulhatok, nem azért jöttem el a Honvédtól, mert nem éreztem jól magam. Sőt, nagyon élveztem a munkát, különösen az UEFA-kupamérkőzések megszervezése jelentett érdekes feladatot. Úgy láttam, nem gond, hogy nő vagyok. Amikor a játékosok megérezték, hogy nemcsak a tulajdonos, hanem az ő érdekeiket is képviselem, elfogadtak. Sőt, miután eljöttem, néhányan felhívtak telefonon, ami nagyon jólesett. Családi okok miatt egyelőre visszaköltöztem Nyíregyházára, de előfordulhat, hogy dolgozom még labdarúgócsapatnál.