Molnár válaszút előtt

T r i a t l o n A hazánkban is egyre népszerűbb triatlon gyengén szerepelt az athéni olimpián, a remélt négy versenyző helyett csak ketten tudták kiharcolni az indulást. Kuttor Csaba betegsége miatt nem rajtolhatott, így egyedül Molnár Erika képviselte a magyar színeket Athénban. Horváth László tanítványának nem sikerült javítania, mert míg négy éve Sydneyben huszonharmadik lett, Athénban harmincnyolcadikként ért célba.

Jól jelzi a triatlonsport hazai helyzetét, hogy az egyetlen magyar olimpiai induló edzője, Horváth László csak televízión figyelhette az eseményeket, a sportág vezetése fontosabbnak tartotta a főtitkár és a szakági vezető részvételét Athénban.
– Sok versenyre saját költségemen kísértem el Erikát – magyarázta Horváth László –, az olimpiára viszont akkreditáció nélkül nem volt értelme kimenni, mert anélkül a közelébe sem mehettem volna a tanítványomnak. A mellőzésemmel ugyan nem értettem egyet, de nem fogom erre Erika gyengébb szereplését. Korábban többször betegeskedett, az olimpiai felkészülését pedig lábsérülése zavarta, ezért sem tudott csúcsformában versenyezni Athénban.
Pedig az UTE versenyzőjének ez lehetett volna a csúcsversenye. Molnár Erika tíz éve került a nemzetközi élmezőnybe, érmes helyezéseket szerzett Világkupa-versenyeken, s a legjobbak közé került a világranglistán, ezért joggal hitték róla, hogy a fiatal olimpiai sportág első magyar érmese lehet. Az elmúlt években azonban egyre jobban leszakadt az élmezőnytől.
– Ebben a nehéz, összetett sportágban csak százszázalékos felkészüléssel lehet lépést tartani a világ legjobbjaival – mondta Molnár Erika. – A sydneyi olimpia után többször voltam beteg és sérült, ezért hátrébb kerültem a világranglistán, így ebben az évben kellett kiharcolnom az olimpiai szereplést. Szinte hetente indultam kvalifikációs versenyeken. Hogy milyen kiélezett küzdelem volt ez, jól bizonyítja, hogy a ranglista alapján negyvennyolcan indulhattak az olimpián, s én a negyvenhatodik helyen végeztem. Mindezt figyelembe véve sokkal jobb helyezésre nem számíthattam.
Horváth László szerint abban, hogy a magyar versenyzők leszakadtak a nemzetközi élmezőnyben, sok minden közrejátszik. Legalább egy tucat fiatal tehetséget kellene menedzselni ahhoz, hogy közülük kettő, három a legjobbak közé kerüljön. Ehhez viszont pénz kellene, de mivel ez kevés, így a versenyzők rá vannak kényszerülve, hogy a megélhetésükért harminc-negyvenezer forintos díjakért versenyezzenek. Nemzetközi viszonylatban viszont egyre több pénz kerül a triatlonba, így aztán doppingérzékennyé vált.
– Nem akarok vádaskodni – mondta Horváth László –, mert nincs bizonyítékom, de sok jel mutat arra, hogy a mi sportágunk sem teljesen tiszta. Éppen ezért felvetődik a kérdés, ki a jó edző, ki a jó versenyző. Ha a sportvezetés szerint az egyetlen járható út a becsületes játék, akkor Molnár Erika harmincnyolcadik helyezése kiváló teljesítmény.
A 28 éves triatlonista az olimpia után azt nyilatkozta, hogy rövidesen dönt a jövőjéről. Molnár Erika nem állt le az edzésekkel, sőt, december elején még egy nemzetközi viadalon indul. Utána valószínűleg egy hosszabb pihenő következik a pályafutásában. Közben dönt arról is, felkészül-e harmadik olimpiájára.