Vásárhely épít a pólósikerekre

V í z i l a b d a Egy esztendőre Hódmezővásárhelyre szerződött Kásás Zoltán. Az ötvennyolc esztendős pólóedzőnek, aki a Becsejjel és az Olympiakosszal Bajnokok Ligáját nyert, nem csupán az OB II-es csapat irányítása a feladata, hanem az is, hogy minél többen pólózzanak Vásárhelyen – kihasználva a válogatott olimpiai bajnoki címvédése utáni lelkesedést. Megjegyzendő, Kásásnak az athéni aranyban is fő szerepe van, hiszen Kemény Dénes segítőjeként rengeteget tett hozzá a diadalhoz.

Ha létezik kritikus edző, akkor Kásás Zoltán mindenképpen az, mégis állítja, hogy az Athénban győztes válogatott talán minden idők legerősebb csapata. A hangsúly itt a csapat kitételen van, mert szerinte alapvetően az egység vezette sikerre a társaságot.
– Két héten át voltunk összezárva az olimpián – emlékezik az edző –, de egy hangos szóra sem emlékszem a srácok között. Mindenhova együtt mentek a gyerekek, ami más válogatottnál nem volt divat, s egyébként sem várható el egy-egy csapatnál. Esténként rendre összedugták a fejüket az olimpiai falu parkjában, hogy megbeszéljék, mi volt, mi lesz, jó volt nézni őket, a mentalitásuk erőt adott nekünk is.
A nyári játékok óta ezerszer elhangzott, hogy a csapat nem játszott igazán jól a tornán, viszont rosszul sem. Ám ami ennél fontosabb, a játékosok sohasem kapkodtak, nem estek pánikba.
– Ezerszer újranéztem a szerbek elleni olimpiai döntőt, és mindahányszor elcsodálkoztam azon, milyen fantasztikusan védekeztek a vízben lévők. A szerbek az elején gyorsan lőttek két gólt, az utolsó tizenhárom percben viszont szinte esélyük sem volt rá, egyszerre röpültek, vetődtek, blokkoltak a mieink; mi ez, ha nem a védekezés magasiskolája? – mondja az edző.
Kásás Zoltánnak persze külön öröm, hogy együtt ünnepelhetett fiával, és az is, hogy a játékosok hiába voltak mindvégig magabiztosak, a nagyképűség hiányzott belőlük.
– Amikor a döntő után a vízben ünnepeltünk, Tamás fiam felkiáltott, hogy „Nem hiszem el, hogy megcsináltuk…!”. Ami nekem azt jelenti, hogy nem vették természetesnek a sikert, viszont nagyon akarták. Edzőként persze egy-egy mérkőzés alatt többször éreztem úgy, hogy infarktust vagy agyvérzést kapok, ám ma már több bennem az ámulat, azon csodálkozom, hogy senkit nem vetett vissza egy-egy hiba, ellentmondást nem tűrően küzdött mindenki tovább.
Vásárhelyen gyönyörű uszodában dolgozhat Kásás, a tízpályás, olimpiai méretű medence alkalmas arra, hogy egyszerre sok gyerek legyen a vízben. És feltehetően sokan is lesznek, hiszen az olimpiai bajnoki cím megvédése az egész országban keresetté tette a pólót a gyerekek között.
– A népszerűséggel élni kell tudnunk, éppen ezért alaposan meg kell szerveznünk a munkát – magyarázza Kásás. – Elmegyünk minden iskolába, hogy az uszodába csábítsuk a diákokat, aztán pedig megpróbáljuk bevezetni őket a korszerű pólózás tudományába. Egy évre szerződtem, ami nem jelenti azt, hogy tizenkét hónap múlva abbahagyom a munkát, azt viszont mindenképpen, hogy az időszak végére működnie kell mindennek Hódmezővásárhelyen.
A feladat nem könnyű, főként, mert egyre inkább az erő, a fizikum a döntő a nemzetközi élmezőnyben, ami hat a kiválasztásra is.
– Ezzel együtt én hiszek abban, hogy a technikának fő szerepe van a pólóban, kétségtelen, hogy erő nélkül nem megy, de azért nem hátrány, ha valaki tudja, mire való a labda – így az edző, aki példaként megjegyzi, hogy szinte természetes a szerb póló esztendők óta tartó hegemóniája a nagy utánpótlástornákon, elvégre például csak a Partizan Beogradnál hatszáz gyerekkel tizenöt edző foglalkozik.
Magyarán: csak az járhat sikerrel, aki hosszú távra tervez. Kásás szerződtetését nézve a hódmezővásárhelyieknek is jó esélyük van rá.