Vihar a női válogatott háza táján

V í z i l a b d a Három esztendeje, a budapesti Európa-bajnokság megnyerését követően Faragó Tamás szövetségi kapitány kijelentette: „Primász Ágnes és Pelle Anikó személyében megtaláltam a csapat két nyerő emberét.” Akkor szépnek, túl szépnek tűnt mindez, ám idővel valami megváltozott. Az eredmények (világbajnoki 5., olimpiai 6. helyezés) is erre utalnak, és egy tegnap bejelentett döntés is ezt látszik alátámasztani. Primász Ágnes ugyanis lemondta a válogatottságot.

Vitán felül áll: a dunaújvárosiak saját nevelésű játékosa a női vízilabda meghatározó alakja, bátran mondhatjuk, klasszisa. Mindazonáltal azon sem lehet vitatkozni, hogy ezt az állítást nem az utóbbi idők válogatottbeli teljesítménye mondatja az emberrel, hiszen Primász Ágnes – mint öszszes társa! – feltűnően gyengén játszott például a kudarccal végződött athéni olimpián. Azon esemény után, amelyet követően nem hivatalosan többen is megfogalmazták: ez így nem mehet tovább, ha Faragó Tamás marad a kapitány, ők bizony nem lesznek válogatottak…
A jelek szerint azóta többen is átgondolták a történteket, ám az egykor nyerő embernek titulált átlövő kitart álláspontja mellett: „Hosszas gondolkodás után, az elmúlt időszak eseményeinek következményeként bejelentem, hogy lemondok a magyar női válogatottban való szereplésről.” Primász Ágnes így indokol: „1995 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal voltam tagja a válogatottnak. Ebben a hosszú időszakban mindvégig legjobb tudásommal szolgáltam a csapat érdekeit. 2000-től Faragó Tamás irányítása alatt kiváló eredményeket ért el a válogatott, ezen időszak nemcsak az együttes, hanem a saját teljesítményem szempontjából is sikeres volt. A perthi Világkupát követően köztem és Faragó Tamás között fokozatosan romlott a kommunikáció minősége. Ez a változás pszichésen megviselt, a teljesítményemet negatív irányban nagymértékben befolyásolta. Jelenleg és a közeljövőben az említett körülmények között elképzelhetetlennek tartom az eredményes együttműködést. Döntésem bizonytalan időszakra szól, minden vágyam, hogy újra eredményes tagja lehessek a magyar válogatottnak.”
Az átlövőt érzékenyen érintette a kapitány által meghatározott olimpiai jutalmazás is (messze ő kapta a legkevesebbet, némely társához viszonyítva hatodannyi összeget), amely bizonyítja, valami nem stimmel közte és Faragó között.
Klubja, a dunaújvárosi főiskola kiáll mellette, amint Neszmé-
lyi György, az egyesület elnöke mondta: „Megértjük Ágnes döntését, sőt, támogatjuk azt.” Ha azt vesszük, hogy a válogatott mintegy fele az újvárosi játékosok közül kerül ki, ez rendkívül érdekes fejlemény. Az elnök azonban ennél is tovább ment: „Másfél órás megbeszélést folytattam Martin Györgygyel, a szövetség elnökével, aki egyetértett velem abban, ez így nem mehet tovább. Biztosított arról, lesznek változások a női válogatottnál. Tiszteljük Faragó Tamást, ám kénytelenek vagyunk kijelenteni: ha nem változtat a viselkedésén, az összes dunaújvárosi játékost viszszahívjuk a válogatottból.”
Súlyos szavak, olyanok, amelyek jelzik, az olimpia óta sem nyugszanak a kedélyek. A magyar női vízilabda óriási lehetőséget szalasztott el Athénban, a hosszú éveken keresztül építgetett renomét rombolta le. Az újbóli építkezés Faragó Tamással (szerződését az olimpia előtt hosszabbították meg 2005 végéig…), ám Primász Ágnes nélkül kezdődik. A szakvezető természetesen nem örül ennek, ám nem lepte meg a játékos döntése: „Az utóbbi időben nem tudta azt nyújtani, ami elvárható tőle, mélyen a tudása alatt játszott úgy a selejtezőn, mint az olimpián vagy éppen a Világligán. Jó játékos, mindenki azt mondja róla. Én is, ám ha már ezt a szót használjuk vele kapcsolatban, akkor tegyük hozzá, ez némi kötelezettséget is jelent számára. Nos, ő ennek nem tudott megfelelni, a terhet sajnos nem bírta el. A jutalmazásról anynyit, ha rákérdez, elmondtam volna neki, hogy például az oroszok elleni helyosztón, amikor a megbeszéltek helyett mást csinált a vízben, sokat nyomott a latban. Az a gyatra játéka ugyanis 19 millió forintjába került a csapatnak. Most demonstrálja, hogy megsértődött. Tegye, ha így gondolja. Ám tudnia kell, én csináltam belőle nemzetközi szintű játékost, csak nálam tud igazán jól játszani. Biztos vagyok benne, lesz még nálam válogatott.”