Csak írta, írta és írta az orra alá dugott cetliket. Meghatott volt, jól látszott rajta. No meg fáradt, hiszen élete meccse óta nem aludt egy percet sem, amint lefújták a finálét, féktelen ünnepelés vette kezdetét. Ott, az olimpiai csapat hazaérkezésekor ő volt az, aki a legtovább állta a sarat, ő, Steinmetz Ádám, az újdonsült ötkarikás bajnok.
– Ki az, aki nem vitte el a csomagját? Ki miatt vár a sofőr? – szaladt be a terembe egy zaklatott férfi. A kérdés költői volt, hiszen a rajongók gyűrűjében már csak egy sztár tartotta a frontot, ő, a Vasas ifjú centere.
– Egy pillanat, sietek, ígérem – kandikált ki a tömegből a kisebbik Steinmetz, majd kortyolt egyet a kezében lévő pezsgősüvegből. Aztán folytatta az aláírás-osztogatást, nem zavarta el azt az úriembert sem, aki egy tucat papírossal érkezett elé, mondván sokan kérték meg, hogy az aranyérmes aláírását gyűjtse be. Steinmetz Ádám legenda lett, egy élő legenda, aki ha besétál a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodába (van rá alkalma, hiszen jó néhány edzés vagy meccs vár még rá a szentélyben), ott találja a nevét a márványtáblán. Athén 2004, olimpiai bajnok a magyar férfi vízilabda-válogatott: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Vári Attila. Kapitánya Kemény Dénes.
Csodálatos csapat, csodálatos emlékek, csodálatos pillanatok.
„Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Ezért dolgoztam egész életemben, olyan hihetetlen az egész – magyarázta elérzékenyülten hősünk, Steinmetz Ádám, aki testvérével, Barnabással állhatott a dobogók dobogójának legfelső fokára. – Jobb ha nem beszélek, mert mindjárt sírok. Fantasztikus ez az egész” – mondta nagyon halkan. Az idilli képet a fentebb is említett rendező hivatott elrontani, aki ahelyett, hogy kiment volna a kocsihoz a pólós klasszis csomagjáért (cserébe egy aláírást is kaphatott volna), sürgetni kezdte őt.
Ádám jobb híján „engedelmeskedett”, a nyakában lógó aranyéremmel elindult a cókmókjáért. Büszkén lépegetett, szemei csillogtak, érezhető volt, mintha a fellegekben sétálna.
De látni kellett volna szüleit, így édesapját, az egykori Európa-bajnok kapust, Steinmetz Jánost, aki a megérkezéskor sírva ölelte meg fiait. Sok ideje nem volt abban a percben, hiszen pillanatok alatt megrohamozták a sportbarátok a bajnokokat, köztük a talán legnagyobb népszerűségnek örvendő pólósokat. Köztük a fiait.
„Ezért érdemes élni!” – ezt hajtogatta a papa, aki miután gratulált a többieknek, pólósoknak, kajakosoknak, úszóknak, és akinek csak tudott, szép csendben meghúzódott a háttérben. Kiment a csarnokból, egy autónál várakozott az ő csemetéire, a felcseperedett gyermekeire, az immáron kétszeres olimpiai aranyérmes Barnabásra, és az Athénban megkoronázott kétméteres „kicsire”, Ádámra.
Érdekesség, egyetlen helyen változott a magyar férfi vízilabda-válogatott olimpiai csapata a tavaly Barcelonában a világbajnoki dobogó tetejére álló társulathoz képest: Varga II Zsolt helyére Steinmetz Ádám került. Meccsről meccsre, edzésről edzésre játszotta be magát az Athénba induló küldöttségbe. Hiába no, időzíteni tudni kell…
Közel volt a tűzhöz három esztendeje, de akkor még a sydneyi bajnokunk, Varga Zsolt kapott bizalmat. Ott lehetett volna a 2002-es alakulatban, ámde akkor Bárány Attila szorította ki, míg a tavalyi Európa-bajnokságot követően Varga II Zsolt húzhatta fejére a kirobbanthatatlan Molnárt Tamás mellett a center sapkáját. Töretlen hite, a póló szeretete hajtotta, és a tudat: az idő neki dolgozik.
Neki dolgozott.
„Hogy miért most sikerült az áttörés? Minden bizonnyal biológiai oka is van: ezen a poszton, ilyen szinten fizikálisan nem tud megélni egy húszesztendős játékos. Nem szégyen, próbáltam ellesni a jó centerek trükkjeit, ezekből sokat kamatoztatni is tudok. Megpróbálok felkészülni a védőkből, betartani az edzők tanácsait” – nyilatkozta az olimpia előtt. Az eredményt láthattuk. Speciel már ott tart, hogy tőle próbálnak ellesni a centerek cseleket. Tőle, aki a TF szakedzői szakán diplomázott (a tervek szerint a jogi egyetemen két év múlva fog), aki a Vasasban azóta is ugyanolyan alázattal végzi a dolgát, mint azelőtt, hogy olimpiai bajnok lett volna. A meccsek utáni szurkolói rohamot most is ugyanúgy állja.
Emberségből is jelesre vizsgázott. Jobb helyen nem is lehetne egy aranyérem, mint az ő karácsonyfája alatt.
BRICS
Irán új szövetségeseket keres
