Befejezés helyett jól kezdett

Az athéni olimpia után még a visszavonulás gondolatával is eljátszadozott, ehhez képest az idei hazai fedett pályás öttusa idénynyitó végén, vasárnap este már a dobogó második fokára léphetett fel Balogh Gábor. Ilyet még soha nem tett a kétszeres egyéni világbajnok, olimpiai ezüstérmes kiválóság, sőt, még egyszer sem fejezte be e hagyományos viadalt mostanáig. Pályafutása befejezése helyett tehát jól kezdte az új évet, s most arra készül, hogy jól is folytassa.

A múlt hét végi hagyományos fedett pályás idénynyitó viadal talán visszaadta azoknak a hitét, akik a magyar férfi öttusa válságát látták a 2004-es eredmények mögött. Tavaly sem az olimpián, sem a többi világversenyen nem született egyéni érem, a csapat- és váltóeredmények sem úgy jöttek, mint korábban. Ehhez képest most, a szezonkezdő budapesti megméretésen jónak mondható mezőnyben Balogh Gábor a litván Európa-bajnok klasszis, Edvinas Krungolcas mögött második lett, s még három tehetséges fiatal (Tibolya Péter, Németh Norbert, Pajor Tamás) is beverekedte magát az első tíz közé. Mi Baloghot faggattuk, aki a számára balul sikerült, 8. helyet hozó athéni olimpia után tudta összeszedni magát.
– Azt nehezen lehetne mondani, hogy a fedett pályás idénynyitó az ön versenye lenne. Eddig mindig közbejött valami.
– Volt, hogy autóbalesetet szenvedtem, volt, hogy megbetegedtem, eddig nemhogy érmet nem nyertem, még soha be sem fejeztem ezt a versenyt. Több alkalommal csak váltóban indultam el, lehet, hogy ez hiba volt. Idén aztán úgy gondoltam, ha a többieknek jó, nekem sem árt a versenyrutin visszaszerzése, s szerencsére semmi nem jött közbe.
– Ezzel az ezüstéremmel nagyszerűen kezdte az évet, főleg ahhoz képest, hogy pár hónappal ezelőtt még a visszavonulás is megfordult a fejében. Komolyan gondolta?
– Őszintén szólva nem annyira, de nagyon el voltam keseredve. Egészen jól ment az évközi versenyeken, csak éppen a fő eseményen, az athéni olimpián nem. Ezek után sok mindent tisztáznom kellett magamban. Arra jutottam, hogy újra meg kell adnom magamnak az esélyt, mert érzem, hogy rejlenek még bennem jó eredmények.
– Ezekhez viszont a hírek szerint másképpen jutna el, mint eddig. Hogyan változott a felkészülési háttere?
– Meguntam, hogy 1997 óta szinte folyamatosan egyedül, egyéni tervvel edzek. Visszatértem a csoportos felkészüléshez, ez sokkal kevésbé monoton, no és bizonyos terheket is levesz a vállamról. Eddig otthon is „öttusáztam”, szakmai problémákon morfondíroztam, most ez legyen az edzők dolga, én meg pihenhetek, szórakozhatok.
– Vívásban mestert váltott. Miért?
– Kulcsár Győző jó ember és szakember, amit az eredményei is bizonyítanak, de, vélhetőleg az én hibámból, nem fejlődtem vele, sőt. Ezért visszatértem Hegedűs Ferenchez, akivel dolgoztam már egy évet, s akkor jól ment a páston.
– Az utóbbi években nem az lehetett a hiba, hogy túl nagy terhet tett a saját vállára? A sydneyi olimpiai ezüstérmet például kudarcként érte meg.
– Nem hinném, de az biztos, hogy most nem mondom ki a versenyek előtt, mint Athénnal kapcsolatosan, hogy mindenképpen nyerni akarok. Odamegyek és nekiindulok, magamban meg úgy is tudom, hogy az első három közé vágyom.