Mikor nyáron Kósz Zoltán, Kásás Tamás, Madaras Norbert, Varga Tamás és Varga II. Zsolt mellett a költségvetés fele is elillant a Vasastól, a tervek és a célok helyét átvették a megalapozatlanabbaknak tűnő remények és vágyak. A csapat ehhez képest a Magyar Kupa megnyerésével nyitotta a 2004/ 2005-ös szezont, majd az olasz Brescia és a montenegrói Kotor előtt a kontinentális kupaselejtezőben is az élen végzett. Az önbizalom ezzel valamelyest visszatért, de az egeket messze nem verdeste, így – bár a sorsolás az Euroliga legkönynyebb csoportját kínálta – a negyeddöntőbe jutás még mindig túl erős elvárásként hatott. Aztán négy forduló elteltével, a nizzai és a nisi idegenbeli győzelem után nemhogy biztossá vált, de a Jug Dubrovnik elleni szombati, budapesti derbi tétje egyenesen a csoportelsőség lett.
Az ellenfél százszázalékos teljesítménnyel és soraiban a fél horvát válogatottal érkezett – no meg különrepülőgéppel, mert szponzorai között az országos légitársaság is szerepel. Hiába, más világ. A dubrovniki 12-10-es vereség után ezt a vetélytársat kellett három góllal legyőzni; ám mielőtt megfogalmazódott volna, hogy ez nagyjából lehetetlen, a Vasas máris 3-0-ra vezetett. Méghozzá Steinmetz Ádám mesterhármasával, majd ugyanő 3-1-nél bevarrta a negyediket is. A meccs tehát hősiesen indult, és tulajdonképpen úgy is végződött – csak látszólag ellentmondás, hogy mégis 8-8-as döntetlennel és az ebből eredő második helyezéssel.
Az ifjabb Steinmetzen kívül ugyanis támadásban csupán Vindisch jelentett folyamatos gólveszélyt – ezúttal a sérülésből lábadozó Varga Dániel sem –, védekezésben pedig csak elméletben működött a taktika, hogy a vendégek gólzsákjait lefedezik, miközben a többieket „meglövetik”. Ők ugyanis, nevezetesen Komadina és Boskovic ezúttal betaláltak, vagy ha úgy tetszik, Nagy Viktor kapustól messze átlag feletti teljesítmény kellett volna a diadalhoz, de picit inkább átlag alattit nyújtott.
A csapat Euroliga-produkciójára azonban ez messze nem igaz, így a közönség ünneplése is sokkal inkább a szeptember óta látottaknak szólt, mintsem a szombati esti döntetlennek. „Nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene – utalt már első szavaival a múlt és a jelen mércéjére is Földi László vezetőedző. – Végig hajtottunk, de nagyon erős volt az ellenfél. Dubrovnikban Karac és Fatovic góljaival kaptunk ki, most őket a terveinknek megfelelően sikerült is lefognunk, de helyükre léptek mások.” A négygólos Steinmetz Ádám saját dicséretét elhárította azzal, hogy mindenki emberfelettit nyújtott, Méhes Jenő szakosztályvezető pedig pozíciójából adódóan is a lehető legtágabb keretbe helyezte a történetet: „Az elszerződött sztárjainkat csak vállalhatatlan anyagi terhek árán tarthattuk volna meg, és az eredményekre velük sincs garancia. A bajnokságban tavaly másodikok lettünk, most is itt állunk, az Euroligában a negyeddöntőig jutottunk, ez már idén is megvan, ráadásul megnyertük a Magyar Kupát. Mindezt ezzel a fiatal csapattal, Földi Laci például hat ifistát hívott meg a felnőtt keretbe. A klubhűség ezután is elsődleges szempont lesz nálunk, mert nem szeretnénk, hogy a játékosaink két forinttal kedvezőbb ajánlatért itt hagyjanak csapot-papot. Különben is olyan csapatot építünk, amelynek tagjai elsősorban vízilabdázni szeretnek, és csak utána nézik az ezzel járó előnyöket. A pénz, a hírnév és az utazás még ráér.”
A Domino-BHSE-nél mindez már megvan, a negyeddöntőbe kerüléssel egyetemben. Az Euroliga-címvédő számára ez persze még csak az alap, amely tegnap a Kőér utcában a görög Olympiakosz feletti 11-4-gyel „kötött meg”. Az elsőség sorsa két hét múlva, az olasz Leonessa Brescia elleni csatában dől el.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
