Kezdjük verssel, a Vegetárius dallal. „A vegetárius minden reggel / kisimult arccal vidáman felkel. / Majd a harmatos fűben tornázik, / a legnagyobb hidegben sem fázik. / Reszelt sárgarépa minden vágya: / húsételtől mentes a konyhája! / Munkahelyére pontosan bejár, / nem tudja, hogy van betegállomány. / Hosszú életében sportol, tanul, / százévesen szerelemtől vadul! / Finom szilvalekvár az ebédje, / ilyesmi mindig van a zsebében. / Mozdulata csupa derű és báj, / Nem kínozza testét remegő háj! / Délben zsíros marhapörkölt helyett / pirosan mosolygó almát ehet. / Állatokkal is jól érzi magát, / de gyűlöli a húsleves szagát. / A nők álma a növényevő férfi, / aki dolgait remekül végzi. / Keveset alszik, nem kell neki sok: éljenek a vegetáriusok!”
A költemény legutóbb január 29-én Kunszentmártonban, a Hármas-Körös partján hangzott el szerzője szájából, aki az előadás előtt pár perccel még a hűs habokat szelte. Ő Schirilla György.
Van, aki e nevet nem ismeri? Kevesen. Kérdés persze, hogy honnan. Jogászberkekben megkerülhetetlen személyiség dr. Schirilla György 96 évesen is praktizáló ügyvéd, a Mindszenty-per egyik védője, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének birtokosa, no és nem mellékesen a Magyar Nemzet vélhetően legrégebbi előfizetője! Az elhivatott futballszurkolók a Vasas utánpótlás-mérkőzésein Schirilla Gyurikában láthatják a sportág felemelkedésének zálogát. Erre tanúságtétel számos oklevél, amit korosztályos tornák legjobb irányítójaként kapott a kis focista.
Ám január végén természetesen nem ő, s nem is dédapja töltött negyedórát a nulla fokos Hármas-Körösben. A Vegetárius dal költője (a kiváló ügyvéd unokája, a tehetséges futballista édesapja) a második a család több mint hatszáz évre visszavezethető történetében, aki a jégúszást űzi. Schirilla György édesapja volt az, aki a „műfajt” megteremtette, s ha nem is tömegsporttá, de ismertté tette Magyarországon. A történet kezdete nem szokványos: 1957-ben a gyermekbénulással bajlódó 18 éves ifjút egy hölgyismerőse kicsúfolta vékonyabb egyik lába miatt, mire az elkeseredésében a téli Dunába vetette magát. Kievickélt valahogyan a jégtáblák közül, s megúszta tüdőgyulladással, viszont a lábában újraindult a keringés. Ez a csoda nem három napig tartott, hiszen ezután Schirilla György négy évtizeden át minden esztendőben átúszta télen a Dunát. A ritka név és a még ritkább tevékenység országos ismertséget szerzett a sportembernek, aki nemcsak úszott, hanem például ultramaratonistaként 1967-ben 32 nap alatt Moszkvába futott, de ami a lényeg, az egészséges életmód apostola lett hazánkban.
Fia sem adta alább. Édesapja 1999-es haláláig egyáltalán nem próbálkozott a jégúszással, de nyolc évig kísérte őt csónakkal. Megismerte a módszert, s nem hagyta, hogy a hagyomány elenyésszen. Telente négyszer veti magát nyilvánosan a hideg habokba, idén Vácnál és Budapesten a Dunába, Bajánál a Sugovicába, Kunszentmártonnál pedig a Hármas-Körösbe. „Augusztusban kezdek edzeni, együtt hűlök a folyóval. A jégúszás nagy testi-lelki megpróbáltatás. Szinte istenkísértésnek érzem, amikor hallom bent a vízben, ahogy morajlik körülöttem a jég.” Schirilla György ehhez képest nem tartja igazi sportembernek magát: „Félek, hogy legyőznek, ezért inkább magammal küzdök.” No meg az elemekkel, hiszen nemegyszer került már veszélybe az élete, amikor körbezárta a jég. Ám hősünk több okból is vigyáz magára, egyrészt nem az a célja, hogy minél nagyobb megpróbáltatásnak tegye ki magát („félénk vagyok, ha túl nagy a kockázat, inkább nem vágok neki”), másrészt otthon, Békásmegyeren felesége és három gyermeke várja. „Gyurika karakteres sportember, Hédike nem annyira, viszont igen kreatív, Máté 9 hónaposan még csak virágföldevésben jeleskedik.”
Papája viszont nem csak jégúszásban, hiszen maratoni futóként jóval régebb óta rója az utakat, mindig valamilyen karitatív tevékenységgel összekapcsolva. Gyermekkórházakat, óvodákat keres fel, ajándékot visz, mesét és verset mond. No meg ír, mint ahogy a Hármas-Körös partján is kiderült… „Több ezren jöttek össze, gondoltam, a Vegetárius dallal búcsúzom el tőlük. De ennek semmi köze a jégúszáshoz, itthon sem tiltok el senkit a hústól, csak azért, mert én nem eszem.” Ezek után nem váratlan, hogy Schirilla György természetgyógyászként, masszőrként, jógaoktatóként keresi a kenyerét. „Azért úszom, hogy továbbvigyem apám hagyományát, hogy szórakoztassam az embereket, s hogy az egészséges életmódra neveljek.” Az elsőhöz adott a genetikai alkalmasság és a név („mások is próbálkoznak jégúszással, de apám miatt nehéz lenne kiütni a nyeregből”), a másodikhoz a kreatív ötletek („jövőre helikopterről ereszkedek be a Dunába”), a harmadikhoz Schirilla könyvei, előadásai, életmódtáborai.
S hogy meddig lubickolna a hideg vízben? „44 éves vagyok, a 60. születésnapomon utoljára úszok a jég között.” Ez lenne az egészséges életmód? Persze nem csak ez. Inkább két hitvallás: „Az ember élete annyit ér, amennyit másoknak ad belőle”; illetve „Boldogok, akik kitartanak, mert célba érnek”. Ezért boldog Schirilla György.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
